Trump visszafoglalta a Fehér Házat Jeszenszky Géza, Sz. Bíró Zoltán és Stefano Bottoni a Republikánus győzelemről, a hintapolitika végéről, a béke esélyeiről
Donald Trump visszafoglalta a Fehér Házat. És nem elég, hogy a várakozásokhoz képest nagy fölénnyel nyerte meg az elnökválasztást, úgy tűnik, a szenátus és a képviselőház is a Republikánus Párt irányítása alá kerül. Gyakorlatilag nincs akadálya annak, hogy a párt a következő négy évben megvalósítsa a politikai és gazdasági törekvéseit. Na de mik ezek a törekvések? Az elmúlt hónapokban hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb forgatókönyveket lehetett olvasni arról, mit fog tenni Donald Trump, ha ismét ő lesz az elnök. De hogy valóban beváltja-e az ígéreteit, egyelőre senki nem tudja. Szakértők segítségével igyekeztünk felmérni a lehetséges irányokat és következményeket.
Donald Trump az elmúlt négy évben nem volt kormányon, ám ezekben az időkben sem rejtette véka alá, hogy mit gondol a világban zajló eseményekről. Beszélt arról, hogy egy csapásra lezárná az ukrán-orosz háborút, gátat vetne a kínai terjeszkedésnek, felvirágoztatná az amerikai gazdaságot és a NATO-ban is rendet tenne. Csakhogy, mint azt a lapunknak nyilatkozó szakértők elmondták, ezeknek a kijelentéseknek az alapján sem lehet előre jelezni, hogy milyen lépéseket fog tenni a második elnöki ciklusában. Az eddigi működésének egyik legfontosabb tanulsága ugyanis az, hogy Donald Trump kiszámíthatatlan. Nem példa nélküli, hogy a véleménye rövid időn belül 180 fokos fordulatot vesz. Ráadásul az elnök környezetében működő stáb tagjai nem mindenben értenek egyet a felettesükkel, így előfordulhat, hogy végül nem is az elnök, hanem a mögötte álló szakmai közösség akarata érvényesül. Különösen igaz ez a külpolitikai kérdésekre, melyekhez Donald Trump jellemzően visszafogott érdeklődéssel szokott fordulni. Ez alól talán egyedül Kína megítélése jelent kivételt: az ázsiai nagyhatalom terjeszkedésének lassítása ugyanis Trump fontos szándékai közé tartozik.
Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere, korábbi nagykövet az elnökválasztás eredménye kapcsán lapunknak arról beszélt, hogy az egész világot meglepte, Donald Trump fölényes győzelme. Sikere sokakat félelemmel tölt el, mert tartanak az új elnök lépéseitől. Egy előnye azonban mindenképpen van annak, hogy a republikánus jelölt magabiztos győzelmet aratott: az, hogy az eredményt senki nem fogja kétségbe vonni. Sokan ugyanis a Capitolium ostromára emlékezve attól tartottak, hogy egy szűk demokrata győzelem esetén Donald Trump és hívei nem fogadták volna el az eredményt, és polgárháborúba taszíthatták volna az Egyesült Államokat. Ez az egész világ számára rossz hír lett volna a szakértő szerint, mert felbátorította volna azokat az államokat, amelyeket eddig az USA hadi fölénye tartott vissza attól, hogy erőszakot alkalmazzanak céljaik elérése érdekében. Így viszont az Egyesült Államok hadereje továbbra is képes rendet tartani a világban.
A kérdés persze az, hogy mire akarja használni Donald Trump az erejét. Európából nézve a legnagyobb kérdőjelet az jelenti, hogy mit akar kezdeni az orosz-ukrán konfliktussal. Jeszenszky Géza úgy véli, hogy Trump valószínűleg kompromisszumos megoldást javasol Putyinnak Ukrajnával kapcsolatban. Arra kérheti, hogy érje be az eddig elfoglalt területekkel, cserébe az Ukrajnának nyújtott amerikai támogatás csökkentésének kilátásba helyezésével rákényszerítheti Volodimir Zelenszkijt a veszteségek elfogadására. Emellett az is elképzelhető, hogy az amerikai elnök megpróbálja megerősíteni a kapcsolatait Oroszországgal, hogy ezáltal próbáljon meg éket verni az egymáshoz egyre közelebb kerülő Moszkva és Peking közé. A szakértő ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a konfliktus ilyen módon történő lezárása nem jelent valódi megoldást, sem békét. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy Putyin letesz arról a tervéről, hogy Ukrajnát szorosabban magához láncolja, és az sem garantált, hogy Kijev megelégszik a semleges státusszal, és lemond az uniós és a NATO-csatlakozás lehetőségéről.
Hasonlóan látja a helyzetet Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő is, aki megjegyezte, a moszkvai politikai elit gyakran abban reménykedik, hogy egy republikánus elnök, különösen Trump, Oroszország számára kedvezőbb politikát képvisel. Példaként hozza fel, hogy amikor először elnökké választották Donald Trumpot, az orosz fővárosban sokan pezsgőt bontottak. Csakhogy végül csalódniuk kellett, mert az elnök nem váltotta be a hozzá fűzött orosz reményeket. A mostani választás előtt Moszkva óvatosan nyilatkozott a leendő elnök személyéről, a kormányszóvivő arról beszélt, számukra mindegy, hogy republikánus vagy demokrata elnök ül a Fehér Házban. Ennek ellenére valószínűleg abban reménykednek, hogy az Ukrajnának nyújtott amerikai támogatások megcsappanhatnak Trump hivatalba lépését követően.
A 2024-es kampány során Trump több ízben nyilatkozott arról, hogy gyorsan megoldást találna az ukrajnai konfliktusra. Sz. Bíró Zoltán azonban képtelenségnek tartja az ígéret beváltását. Szerinte nem lehet „egy napon belül lezárni az ukrajnai háborút”. Mint az elemző rámutat, hogy az Egyesült Államok hosszú távú katonai és ipari szerződésekkel támogatja Ukrajnát, aligha képzelhető el, hogy ezeket egyik napról a másikra megszüntetik. Ehhez minden bizonnyal az amerikai fegyvergyártóknak is lenne egy-két szavuk.
Valószínűbb, hogy a Trump és a republikánusok által hangoztatott gyors megoldás helyett a konfliktus előbb-utóbb befagy. De, mint azt Sz. Bíró Zoltán kifejtette: egy gyenge fegyverszüneti megállapodás, amely mögött nincsenek erős biztonsági garanciák, nem lezárja a háborút, csak hamu alá rejti a parazsat. Az konfliktus bármikor kiújulhat, amennyiben a felek közti ellentéteket nem sikerül véglegesen rendezni. Márpedig erre egyelőre nagyon kicsi az esély.
Az oroszok négy kelet-ukrajnai megyét követelnek, köztük olyan területeket is, amelyeket még nem sikerült elfoglalniuk, továbbá a Krím-félsziget orosz fennhatóságának elismerését is elvárják. Valamint Moszkva hosszú távú célja az, hogy Ukrajna ne közeledjen a NATO-hoz. Pedig Kijev számára egyedül egy erős katonai szövetség jelenthet garanciát arra, hogy az oroszok nem indulnak el ismét, hogy a Fekete-tenger mellékét, az úgynevezett Novo Rossziját is megszerezzék. Mivel egyelőre nem úgy tűnik, hogy Oroszország gazdaságát megroppantanák a szankciók, Ukrajna nyugati támogatottsága azonban a fáradtság jeleit mutatja, nem valószínű, hogy Moszkva kevéssel beéri a tűzszüneti tárgyalásokon.
Donald Trump tárgyalási hajlandóságát egyelőre nehéz megítélni, de a szakértők abban egyetértenek, hogy mivel Washington Kínát tartja a legnagyobb ellenfelének, az ukrajnai konfliktusra inkább kellemetlenségként tekintenek. Sz. Bíró Zoltán meglátása szerint Trump számára az Ukrajnában zajló háború lezárása inkább eszköz lehet ahhoz, hogy figyelmét és erőforrásait Kínára koncentrálja. Annyiban viszont nagyon is fontos ez a háború, hogy ezen keresztül a NATO megmutathatja az eltökéltségét és azt, hogy hajlandó segítséget nyújtani a velük jó viszonyt ápoló államoknak.
És ez egyáltalán nem mellékes akkor, amikor a NATO jövőjével kapcsolatban is kérdések merülnek fel. Mint azt Jeszenszky Géza megjegyezte, bárhogyan is alakuljon a helyzet, Európának mindenképp fel kell pörgetnie a fegyverkezést. Akkor is, ha Trump megerősíti a szövetséget, és nagyobb hozzájárulást követel meg a tagoktól, és akkor is, ha kevesebbet hajlandó áldozni a kontinens államainak védelmére.
Bár Trump megtehetné, hogy felszámolja a katonai szövetséget, a szakértő szerint egy ilyen lépés a Republikánus Pártban is erős ellenkezést váltana ki, ezért ez nem valószínű. Az a kérdés viszont felmerülhet, hogy az új elnök mennyire veszi komolyan a NATO 5. cikkelyét, mely szerint a szövetség megvédi a tagjait egy katonai agresszió esetén. – Amíg az ötödik cikkely hitelessége fennáll, addig a NATO-országok biztonságban vannak – jegyezte meg a volt külügyminiszter. Majd hozzátette: „nem lehet kizárni azt, hogy Oroszország talál valamilyen ürügyet, például az észtországi vagy a lettországi orosz kisebbség védelmét, és katonai lépésekhez folyamodik egy NATO-ország ellen. Ez esetben Donald Trump dönthet úgy, hogy a kis Lettországért nem veszélyezteti amerikai katonák életét, és nem vállalja fel az atomháború kockázatát.”
Különösen annak fényében tűnhet ez elképzelhetőnek, hogy az Egyesült Államok elsősorban Kína ellen tartalékolja az erejét gazdasági és hadászati téren is. Jeszenszky Géza szerint Trump Kína-politikája várhatóan keményebb vonalat képvisel majd. A már jelenleg is zajló kereskedelmi háború magasabb fokozatba kapcsolhat, amelyre Peking is keményebb lépésekkel válaszolhat. Ez a két rivális gazdaságát is nehéz helyzetbe hozhatja, de a világ más országaiét is. Beleértve Európát és Magyarországot. Bár Trump az uniós országok számára csak 10 százalékos vám bevezetését tervezi, nem pedig 60 százalékosét – mint Kína esetében –, ez az egyébként is gyengélkedő európai gazdaságokat nagy nehézségek elé állíthatja. A szövetségi rendszeren belüli nagyobb fegyelem pedig akár abban is megmutatkozhat, hogy Washington egyre kevésbé nézi majd jó szemmel az Európába érkező kínai beruházásokat.
Miközben Trump gazdaságpolitikája az USA-ból nézve a gazdaság élénkítését szolgálja, hiszen olyan ígéreteket tartalmaz, mint a vállalati adókulcs csökkentése, vámok kivetése a külföldről érkező árukra vagy a gazdasági szabályozás szigorának enyhítése, addig kívülről nézve ez a protekcionizmus erősödését jelenti. Ez pedig Európa szempontjából nem sok jóval kecsegtet. A vállalati adókulcs amerikai csökkentése vonzó lehet a jelenleg Európában székelő cégek számára, és egy részüket elszipkázhatja, a vámok bevezetése az európai áruk versenyelőnyének csökkenését eredményezheti, a kereskedelmi mérleg átalakulása pedig drágább dollárt hozhat magával.
És a fenti következmények Magyarországot sem kímélik majd. Épp ezért vetődik fel az a kérdés, hogy Orbán Viktor miniszterelnök milyen előnyöket vár a Donald Trump elnökségétől.
Stefano Bottoni történész úgy véli, hogy a magyar kormányfő számára a republikánus jelölt győzelme nem a gazdaság, hanem hatalombővítés terén tartogat előnyöket.
Mint elmondta, Orbán Viktor és Donald Trump kapcsolatát elsősorban az ideológiai hasonlóság és kölcsönös szimpátia jellemzi. Orbán már 2016-ban, az egyik első politikai vezetőként vállalta fel, hogy támogatja a republikánus jelöltet. Trump elnöksége alatt Orbán meghívást kapott a Fehér Házba, ami jelentős esemény volt. Ennek ellenére a két ország között nem alakult ki különösebben szoros stratégiai kapcsolat, és gazdasági téren sem hozott jelentős mértékű áttörést Magyarországnak Trump elnöksége. Bottoni úgy véli, inkább arról lehet szó, hogy Orbán Magyarországát Trump az európai jobboldal egyik bástyájának tekinti, ami stratégiai előny lehet Orbán számára, ha Trump ismét hivatalba lép.
– Orbán Viktor Trumpban egy olyan szövetségest lát, aki képes aláásni a liberális nemzetközi rendszert, és erősíteni a szuverenista államok pozícióját – fogalmazott a szakértő. Orbán szempontjából Trump visszatérése nemcsak politikai, hanem személyes győzelem is, hiszen újabb alkalmat biztosít arra, hogy Magyarországot az alternatív jobboldal európai bázisává tegye.
Egy új Trump-elnökség Bottoni szerint hozzájárulhat az alternatív jobboldali mozgalmak megerősödéséhez Európában. Orbán ebben kulcsszerepet játszhat, hiszen Magyarországot a nemzetközi jobboldal egyik központjává kívánja tenni. Olyan európai vezetők, mint Giorgia Meloni és más, euroszkeptikus politikusok Trump elnöksége alatt még szorosabb kapcsolatokat építhetnek ki egymással. – Egy új Trump-elnökség olyan világrendet hozhat, amelyben az alternatív jobboldali szövetségek és az antimainstream média erősödik, lehetőséget adva Magyarország számára, hogy meghatározó szereplő legyen a nemzetközi jobboldali táborban – tette hozzá a történész.
Jeszenszky Géza azonban arra is figyelmeztetett, hogy az Orbán és Trump között fennálló jó viszonyra árnyékok is vetülnek. Ha a magyar kormány törekvései eredményesek lesznek, és Magyarország közelebb kerül Kínához, az komoly diplomáciai és gazdasági problémákat okozhat, és az Egyesült Államok rosszallását válthatja ki. Donald Trump bekeményedő Kína-politikája ugyanis nem teszi lehetővé, hogy a szövetségesei „hintapolitikát” folytassanak a két nagyhatalom között. Az Orbán-kormány által meghirdetett gazdasági semlegesség irányvonalát nem biztos, hogy értékelni fogja Donald Trump. David Pressman amerikai nagykövet nemrégiben szóvá is tette, hogy a semlegesség szó egy politikai kifejezés. Egy katonai és politikai szövetség tagjaként semlegességről beszélni pedig kifejezetten visszatetsző lehet.
Sz. Bíró Zoltán pedig arra emlékeztetett, hogy Orbán Viktor miniszterelnök büszke arra, hogy jó viszonyt ápol a keleti vezetőkkel, azonban egyelőre nem látszik, hogy ezekből a kapcsolatokból a magyar társadalomnak gazdasági előnyei származtak volna. Kérdés, hogy a Trumppal ápolt jó viszony a miniszterelnök egyéni politikai érdekein túl a magyar társadalom érdekeit is szolgálja-e.
Forrás: A Magyar Hang VII. évfolyama 45. számának (2024. november 8-14.) nyomtatott változata.