A világ megijedt Trumptól, egyre másra születnek az olyan jóslatok, hogy az Egyesült Államok akár Oroszországnál is nagyobb veszélyt jelenthet többek között Európára. Nemcsak Trump, de sok elemző is azt hiszi, Amerika épp most nyeri meg a világot, pedig éppen az ellenkezője történik, most veszíti el. Egy év alatt a Tegyük újra naggyá Amerikát! nevében elcserélte országa legnagyobb erőforrásait a nagyság rövid életű látszatára. Elvesztegette az ország 150 év alatt kiépült bizalmi tőkéjét, végzetesen meggyengítette szövetségi rendszerét, a belső feszültségek fokozásával pedig a társadalmi kooperációt, folyamatosan változó gazdaságpolitikájával, az intézmények rombolásával pedig eltüntette az amerikai társadalom és gazdaság sikereinek alapját, a kiszámíthatóságot. Kína tátott szájjal bámulja, hogyan segíti hozzá Trump, hogy a hatalmának növelése előtti gátak eltűnjenek, de az új helyzet Európa világpolitikai és világgazdasági szerepét is felértékeli, ami elől még elszaladni sem lehet.
Ne féljünk az elnöktől, inkább sajnáljuk
A világ nem látott még olyat, ami Donald Trump megválasztása óta történik. A nemzetközi nagyhangú celebshow mindenkire hatással van. Államfők állnak tanácstalanul szemlélve az eseményeket, hogy vajon hogyan kellne reagálni arra, ami ma Amerikából jön. Elemzők pedig sötét forgatókönyveket vázolnak fel a jövőre, éppen legutóbb a Válaszonline-n azt állították, hogy az Egyesült Államok félelmetesebbé vált Európa számára, mint Oroszország. Trump nagyhangú fenyegetőzésével, kiszámíthatatlan viselkedésével egy év alatt teljesen felforgatta a nemzetközi politikát és a világgazdaságot. Mindezt azzal a jelszóval, hogy naggyá tegye azt az országot, amely előtte is a világ legerősebb gazdasági és katonai hatalma volt. Mára kiderült, a nagyság a MAGA számára valójában azt jelenti, hogy azt az erőt, amit elődeik 150 év alatt hoztak létre és a soft power módszerével nagyrészt pozitívan használták a világ jobbá tételére, most hard power fenyegetésével félelemkeltésre kell használni. Mindenkinek világossá kellett váljon, hogy Trump számára a nagyság az, ha félnek tőle. Ezért állította fenyegetései középpontjába az erőt, egyre inkább a katonai erőt. Ahogy Matt Walsh, a MAGA sztár influenszere mondja: „Mi a bolygó legerősebb országa vagyunk. Ideje úgy is viselkednünk.” Amivel egyértelművé teszi, hogy a Tegyük naggyá Amerikát! valójában a legerősebb barátból a legfélelmetesebb és legnagyképpűbb ellenféllé válást takarja. Trump csapatának láthatólag fogalma sincs arról, hogy fegyveres erővel nem lehet a világot uralni. Még Vietnámot sem tudták elfoglalni, ahogy nem sikerülne valószínűleg Venezuelát sem teljesen az uralmuk alá hajtani. Irán is nagyon nagy falat lenne számukra, és akkor még mindig ott maradna a világ százkilencven további országa. Az Egyesült Államok nem a haderejével vált a világ legerősebb országává. A Szovjetuniót úgy győzte le, hogy egyetlen csatát sem kellett megvívnia vele.
Trump komplexitástól messze álló világlátása bármit feláldoz a látszatáért, hogy saját magát Amerika erőforrásainak segítségével félelmetesnek láttassa, és egyáltalán nem zavarja, ha ennek már nagyon rövid távon is épp az ellenkezője történik. Mert minden államfői tanácstalanság és elemzői jóslat ellenére valójában Amerika súlyos meggyengülésének vagyunk tanúi.
A populizmus mindig veszít a végén
Ahogy minden populista vezető, Trump is az elődei által gyűjtött tőke elherdálásával szeretné saját szobrát megépíteni, de minden populista vezető Mussolinitől Perónon át Chávezig középtávon meggyengíti országát.
Sok ilyen politikus jutott már hatalomra a történelemben, de olyan még nem volt, hogy a világ legnagyobb gazdaságában, a világ legerősebb hadseregével rendelkező országban történik ez. A következmények ehhez mérten jóval súlyosabbak, mint Venezuela esetén voltak Chávez után. Trump láthatólag megrészegült az USA világhatalmi helyzetétől, és országa erejének tudatában kezdett el káoszt teremteni a világban. De ahogy mondtam, fegyverekre nem lehet világhatalmat alapozni a modern világban.
Amerika több, mint egy évszázada stabil értékrendű, stabil politikai, gazdasági és jogrendszerrel bíró ország volt, amely ez idő alatt kiszámítható partnerré vált, és rendkívül nagy bizalmi tőkét gyűjtött ezzel. Ezekre az értékekre alapozva építette ki a világ legnagyobb és legerősebb szövetségi rendszerét, vált globális gazdasági központtá. Ez, és nem fegyverei a valódi alapja annak, hogy a világ vezető hatalmává vált. Azok az országok, amelyek csatlakoztak a szabad világ szövetségi, gazdasági és politikai rendszeréhez, jó eséllyel számíthattak rá, hogy országuk fejlődik, és az Egyesült Államok megbízhatóan áll mellettük, ha bármilyen nyomás érné őket más nagyhatalmak felől. Azok pedig, akik az Államokban befektettek, biztosak lehettek benne, hogy a törvény kiszámítható módon védi érdekeiket bármely amerikai piaci vagy a kormányzati szereplővel szemben.
Ez élesen szemben állt a szovjet rendszerrel, ahol az elszegényedés volt garantált, vagy Kínával, ahol egyrészt a befektetések a politika kénye-kedvének vannak kitéve, másrészt, ha baráti viszonyt próbál egy ország építeni vele, könnyen Srí Lanka sorsára juthat, és örökre eladósodik, vagy olyan vazallusi státuszba kerül, mint Laosz, Mianmar vagy Kambodzsa.
Trump ezt a bizalmi viszonyt és kiszámíthatóságot egy év alatt szétzúzta, olyan mértékben, amit lehetetlennek látszik utána gyorsan újjáépíteni. Ez pedig sokkal félelmetesebb következményekkel jár az Egyesült Államok, mint Európa vagy Kína számára.
Az elmúlt egy évben, ami alatt Trump épp naggyá tette Amerikát, Kína egyre nyugodtabban szemlélte az eseményeket. Mára pedig kényelmesen hátradőlhet és szürcsölheti teáját. Az Egyesült Államok elhárította a legnagyobb akadályokat befolyása növelése elől azzal, hogy meggyengítette szövetségi rendszerét és elvesztegette bizalmi tőkéjét. Kína ugyanis még abban az esetben sem lett volna képes ráerőltetni hatalmát a világra, ha ő vált volna a legnagyobb gazdasággá és katonai erővé. Kínának ugyanis nem volt szövetségi rendszere, soha nem állt olyan megbízható és kiszámítható partner hírében, mint az Egyesült Államok vagy Európa. Ő nem szövetségi rendszert épített, hanem vazallus államokat, ahol az ő fegyvereivel és pénzével tartják fenn hatalmukat autokrata vezetők, mint az előbb említett Laosz, Mianmar vagy épp Kambodzsa.
Kína nem fenyegethette meg nyíltan az Egyesült Államok szövetségi rendszerébe tartozó országokat, nem tárgyalhatott velük erőpozícióból, mert ez rendszer valamelyen szintű védelmet adott nekik. Amerika mint erőszakos hatalom megjelenésével, a szövetségi rendszerek meggyengülésével azonban a pálya megnyílt előtte. Ma már ezekkel az országokkal, akár az Európai Unióval is keményebben tárgyalhat, aminek két oka van. Egyrészt a trumpi vámok kivetése óta mindenki jobban rászorul a kínai piacra, másrészt a bizalom csökkenésével nyitottabbá váltak az országok az Amerikán kívüli kapcsolatokra. Kanada talán a leglátványosabb példa, aki most próbálja újratárgyalni kínai kapcsolatait. Talán nem véletlen, hogy Kína annak ellenére növelte 6, 6 százalékkal 1200 milliárd dollárra a világgal szembeni külkereskedelmi többletét, hogy közben az Egyesült Államokba 20 százalékkal csökkent kivitele. Miközben összes importja is nőtt 5,7 százalékkal. Kínának nem kell mást tennie, csak türelmesen várni, mert egy szövetségeseitől megfosztott Egyesült Államok nem lesz képes szembeszállni vele egyetlen területen sem. Lehet, hogy Venezuelában gyengül pozíciója, de ez marginális tényező számára, olajimportjának csupán 2 százalékát adta az ország, viszont cserébe például Kanadával szorosabbra fűzi kapcsolatait.
Európa maradt az egyetlen megbízható partner a világban
Európát rendkívüli mértékben felértékelte Trump politikája. Európa maradt az egyetlen gazdag, technológiailag fejlett, kiszámítható jogrendszerrel és hatalmas piaccal rendelkező megbízható partner a világban. Márpedig ilyen partnerekre mindenkinek szüksége van, akiket az Egyesült Államok viselkedése hátrányos helyzetbe hoz. Ezért Trump meg is tesz mindent, folyamatosan zsarolja, zaklatja szinte válogatás nélkül az országokat, és egyre nyilvánvalóbban válik megbízhatatlan szövetségessé. Ennek pedig lesznek következményei, mert egyetlen felelős politikai vezetéssel rendelkező ország sem hagyatkozhat hosszabb távon egy ilyen kapcsolatra. Az ilyen országokból pedig jó néhány van. Ennek következtében pedig a szabad világ természetes középpontja az EU felé tolódik, ami azt eredményezi, hogy szorosabb kapcsolatra törekszenek majd vele a cserbenhagyott államok. Ez nem lehetőség, amivel élni kell, hanem egy magától értetődő folyamat, az egyetlen természetes válasz az új helyzetre. A Mercosur-egyezmény aláírása nem is jöhetett volna jobbkor ebből a szempontból.
Trump még egy fontos módon felértékelte az EU-t. Sokak, például Warren Buffett szerint is az USA és a dollár erejének fontos része volt az, hogy a világon az ő katonai ereje garantálta a békét és a stabilitást. Azzal, hogy visszavonul ebből a szerepből, korábbi szövetségeseit magára hagyja, sőt követeli tőlük, hogy próbálják megvédeni magukat, valójában erőteljesen gyengíti magát. Ez pedig Európának hatalmas előny. A fegyverek fejlesztése és kereskedelme ugyanis kvázi monopolisztikus volt az Egyesült Államokban, és részben ebből fakadt technológiai előnye az EU-val szemben. Mert a hadiipari fejlesztések mindig az innováció fő mozgatórugói. Ezzel a lépésével azonban kiadja kezéből ennek az előnynek egy nagy részét, és egy természetes versenytársat hoz létre maga mellett, amely mind a technológiai fejlesztésben, mind a fegyverek kereskedelmében már középtávon versenytársa lesz. Arról nem is beszélve, hogy az EU mint az USA fegyvereinek egyik fontos piaca meggyengül. Az unió ezt a lehetőséget már felismerte, és egyre nagyobb tőke áramlik erre a területre. Ne gondolja senki, hogy az EU-ban nincs elég szellemi kapacitás és tőke, hogy ebből az iparágból a maximumot hozza ki. A történelem, a hagyományok, a jó egyetemek mind rendelkezésre állnak, sőt a magasan képezettek egy része a jövőben szívesebben dolgozik majd Európában Amerika helyett. Nem véletlen, hogy hadiipari startupok tömege alakul az EU-ban már most. Így az Európai Unió versenytársként jelenik meg ezen a piacon, ami a dollár és Amerika gyengülését hozza magával.
Trump fennhéjázva azt mondta, amikor Grönland kapcsán a NATO jövőjéről kérdezték, hogy a NATO-nak nagyobb szüksége van Amerikára, mint fordítva. Ez azonban a fentiek fényében egyáltalán nincs így. Az, hogy Trump felforgatja a világot, ma látszólag az ő nagyságát növeli, mindenki fél tőle, keresi a kegyét, simogatja az egóját, de a mélyben már megindultak a folyamatok, amelyekben felkészülnek az országok, hogy megszüntessék a függést, és megszabaduljanak a megbízhatatlan, kiszámíthatatlan, agresszív, a hatalmával visszaélő baráttól. Ugyanis egy ilyen kiszámíthatatlan szövetségest senki nem engedhet meg magának. A nemzetközi rendszer Trump világánál jóval komplexebb, azokban ő nem irányító, hanem körülmény, amihez mindenki meglehetősen gyorsan alkalmazkodni fog. Ettől pedig végső soron az Egyesült Államok gyengébb, de kétségtelenül félelmetesebb ország lesz.