Stílszerűen Salamon királlyal mondhatjuk, hogy nincs új a Nap alatt, legfeljebb a korok és a díszletek változnak, a lényeg ugyanaz marad. Trump, aki a világ császárának hiszi magát, durva vitába keveredett az amerikai származású Leó pápával. Mondhatnánk, hogy ez a császárság és a pápaság harca új köntösben, de ennél többről van szó. Korábban még azok a császárok sem minősítették Istennek vagy Istentől származónak magukat, akik a világi hatalom elsődlegességét hirdették a pápasággal szemben, vagy legalábbis nem fogadták el az egyház felsőbbrendűségét a világi hatalommal szemben.
A római pápa és az amerikai elnök konfliktusa már-már az invesztitúra harcokat idézi, miután Trump a vita egy pontján azt állította, hogy Leót csak miatta választották pápának, mert így akartak kedveskedni neki, és elismerni a világhatalmi státuszát. A háborúskodás nem marad el a középkori előzményektől, legfeljebb a kölcsönös kiátkozásra kell még várni, amely burkoltan azért már megtörtént. Trump megkérdőjelezte a pápa legitimitását, a pápa elvitatta Trump keresztény voltát az iráni háború kapcsán, burkoltan pedig zsarnoknak nevezte, bár utólag cáfolta, hogy azt Trumpra értette volna.
Trump úgy beszélt a római pápáról, mintha az a beosztottja lenne, de legalábbis alacsonyabbrendű nála. Trump talán már sajnálja, hogy mégsem ő lett a római pápa, ahogyan a pápaválasztás idején ábrázolta magát saját közösségi média platformján, s ne legyen senkinek kétsége, hogy komolyan gondolta: ötleteket próbált adni a római bíborosoknak. A közösségi média platformjának mi más lenne a neve, mint „Truth”. Mint tudjuk, Jézus Krisztus mondta azt magáról, hogy „én vagyok az út, az igazság és az élet”, s ez már nem tűnik erőltetett asszociációnak, mert Trump egyre több utalást tesz arra, hogy Jézus Krisztussal azonosítja magát, vagy legalábbis egyenrangúnak tekinti magát vele.
Leó pápa azzal vívta ki az „amerikai messiás” haragját, hogy az iráni háború kapcsán azt mondta: ne keverjék bele Isten nevét a háborúba, és ne imádkozzanak Istenhez az iráni háborúért, mert Istennek nincs köze hozzá. Trump és Pete Hegseth hadügyminiszter az iráni háborút szó szerint „keresztes háborúnak” tekinti, amely felszabadítja Jeruzsálemet és Izraelt az ellenség fenyegetésétől. Trump és Hegseth ezért gondolja, hogy ez igazságos háború, amely Istenért folyik, Isten akaratát szolgálja, ezért Isten áldása van rajta (ha nem is látszik). Ez a magyarázata annak, hogy semmi nem számít, sem a meggyilkoltak élete, sem a háború értelmetlensége, sem a benzinár, sem a közeledő választások.
Trumppal az evangelikál kereszténynacionalista sarlatánok elhitették, hogy ő az Isten eszköze. Olyan itt a földön, mint Jézus. Trumpnak nagyon tetszett, hogy pedzegették, Jézus második eljövetelét tisztelhetik benne. Ezzel összhangban van (nem légből kapott ötletek ezek), hogy Trump a Leó pápával folytatott áldatlan harcában bevetette a képet, amely őt Jézusként ábrázolja, amint éppen betegeket gyógyít. Amikor ez már a legszélsőségesebb evangelikál fanatikusok egy részét is megbotránkoztatta (mert ők is hallottak valamit harangozni az antikrisztusról és a bálványimádásról), Trump azt hazudta, hogy nem Jézusként ábrázolta a kép, hanem orvosként. Ám Trump nem Jézus, de nem is orvos.
Trumpnak mindenesetre erős krisztustudata van, s ebből a pozícióból utasítgatja a római pápát, akit még J.D. Vance alelnök is figyelmeztetett, hogy csak óvatosan idézgessen a Bibliából, és leckéztette a pápát a katolikus doktrinákat illetően. Pedig Leó kijelentése megfelel az egyetemes keresztény értékeknek és tanításnak. Ezt mondta: „Bárki, aki Krisztus, a béke fejedelmének tanítványa, soha nem áll azok oldalán, akik egykor kardot forgattak, ma pedig bombákat dobnak.” Ez a legmodernebb teológiai felfogásoknak is megfelel, amelyek szerint az egyháznak nem lehet kardja, csak keresztje. Jézus nem támogat gyilkolást, Isten országa kereszt. Főleg nem ilyen gyilkolást, mint az iráni.
Mert a világi hatalom viselheti a kardot a rend és a földi törvények megtartására, valamint önvédelemre. De az iráni háború nem önvédelem. Ez nem Isten háborúja, amit Trump és társai vívnak. Ezzel a kijelentésével a pápa Trump háborújának alapjait és legitimitását kérdőjelezte meg. Ha ez nincs, akkor semmi nincs, ami alátámasztaná az iráni káoszt és bombázást. Trump nem tudott nagyobb tekintélyt maga mellé állítani, mint Jézust, aki a képen ő maga. Ehhez hasonló istenkáromlással tetézi mindezt, amikor szélsőséges kereszténynacionalista evangelikál vezetők (Christians Engaged) kezdeményezésére ő is felolvas a Bibliából egy láncolvasás keretében.
A szervezet „Amerika olvassa a Bibliát” elnevezésű kezdeményezése a szokásos felszínes kereszténynacionalista magamutogatás a benső hit megélése helyett, melynek része lesz az, amikor Trump is felolvas egy részt. Ez azért is vicces, mert Trump korábban már felsült a Bibliához való viszonyával, amikor az evangelikál hamis próféták már az Isten emberének kiáltották ki, és naivan megkérdezték, mi a Bibliában a kedvenc igeverse. Trumpnak egy szó, egy sztori, egy történet, semmi nem jutott eszébe, mert életében egy szót nem olvasott el „Isten embere” a Bibliából. Azt állítják, hogy Trumpot Isten választotta ki, ami szintén istenkáromlás, mert ők választották ki, ezzel Istenné tették magukat.
Annak nyilván nagy jelentősége van, hogy az amerikai elnök milyen igeverset választ és olvas fel. Gondolhatnánk sok mindenre, de Trump ismeretében nem kell meglepődni azon, hogy 2 Krónika 7:11–22 versekre esett a választás. A történet Salamon imájának megválaszolásáról szól. A legfontosabb a 8. vers: „Megerősítem a te birodalmad trónját, a mint megigértem volt Dávidnak, a te atyádnak, mondván: Nem vétetik el a te nemzetségedből való férfiú az Izráel királyiszékiből.” Az evangelikál trumpisták, akik a Bibliát allegorikusan értelmezik, és tetszés szerint alkalmazzák arra, amire akarják, a Salamonnak adott isteni ígéretet Trumpra vonatkoztatják.
Elég ijesztő, ha Trump és a gyerekei elhiszik ezt. Az amerikai alkotmányos demokrácia, a szabad választások alapjait kérdőjelezi meg, hogy Trump kereszténynacionalista hívei úgy értelmezik ezeket a verseket, mint a Trumpnak és családjának adott isteni ígéretet. De ennek az igeversnek ennél is több jelentése és szerepe van, mert az is üzenet, hogy ezt a részt Couy Griffin, a „Cowboys for Trump” alapítója szavalta a 2021, január 6-i Capitoliumban történt zavargás során. Ott és akkor egyértelműen azt támasztotta alá, hogy nem lehet a választás győztesének kihirdetni Joe Bident, mert Isten Trumpnak és a „nemzetségének” adta az amerikai elnöki hatalmat mindörökre.
De ennek az idézetnek a története még korábbra nyúlik vissza. Nem sokkal Trump 2016-os győzelme után, Anne Graham Lotz evangélista, Billy Graham lánya, azt mondta, hogy ez annak a jele, hogy Isten válaszol népe imájára, akárcsak a 2 Krónikák 7:14-ben. A 14. vers arról szól, hogy Isten meghallgatja az ő népét a mennyből, megbocsátja bűneiket, és megszabadítja a földjüket. Ez a szabadítás lenne Trump. Ez azt jelenti, hogy Amerika fennállásának 250. évfordulójára rendezett bibliaolvasás során Trump azokat a verseket olvassa fel, amelyek őt Isten választásának, szabadításának mondják (szekták értelmezése szerint), s amelyek neki ígérik és a családjának az uralmat mindörökké.
Mindezt a novemberi félidős választások előtt, amelyben eldőlhet, hogy a demokraták visszaszerzik-e a Kongresszus két házát, és impeachmentet tudnak-e indítani Trump ellen, az alkotmányos rend ellen elkövetett törvénytelenségei miatt, illetve elindítják-e a 25. Alkotmánykiegészítés szerinti eljárást annak alapján, hogy Trump mentálisan alkalmatlan az elnöki teendők ellátására. Egyik oldalon állnak a valóság tényei, beleértve a nők megerőszakolását, az Epstein-aktákat, az alkotmánysértéseket, a naponkénti hazudozásokat, a másik oldalon áll a kereszténynacionalista fanatikusok vakhite az eretnek és szektás bibliamagyarázatok alapján, hogy Isten Trumpnak adta örökre Amerikát.
Ennek alapján, akik alkotmányos keretek között, törvényes választás útján, el akarják venni tőle a hatalmat, azok Isten rendelésének állnak ellent. Ha pedig ők győznek, akkor Amerika nem lesz Istené. Pontosabban: Amerika nem lesz az övék, akik Isten helyett intézkednek a földön.
