Az elmúlt évben sokan aggódtak Donald Trump megválasztása miatt. Mióta sikert aratott, az aggodalmak csak nőnek. Láthatólag sokkal agresszívebb második ciklus következik. Néhány hét alatt odáig jutott, hogy Kanadát az USA-hoz csatolná, a Panama-csatorna és Grönland birtoklását pedig nemzetbiztonsági kérdésnek nevezte, és a katonai erő alkalmazását sem zárta ki. Tulajdonképpen kicsit kínos kimondani, de nehéz nem észrevenni az egyre kevésbé félreérhető áthallásokat a hitleri élettér-elmélettel.
Trumpot sokan fasisztázták a választási évben. Nem igazán lehetett egyetérteni ezzel, mert ugyan sok kétes kijelentést tett, és nem viselkedett egy komolyan vehető hagyományos republikánus jelöltként, de mivel mindig mindenkit fasisztáznak, ez a kijelentés jelentősen elértéktelenedett. Igaz, az illegális bevándorlókkal szembeni kampánya rendkívül személyeskedő és nyelvhasználatában dehumanizáló volt, amit sokan áthallásnak érezhettek a 30-as évek retorikájából. Érezhető volt, hogy az első ciklusban még nyomokban felfedezhető mértéktartás és az amerikai külpolitikai hagyományok követése kezd eltűnni a retorikájából, és egyre inkább az erőfitogtatás és a zsarolás kerül a helyére. Trumpot azonban egy dealmakernek tartja a közvélemény, és úgy gondolta, ezek mind csak az alku előkészítésének mondatai. Ma már vannak kétségek ezzel kapcsolatban.
A választások óta ugyanis elszabadultak az indulatok, és olyan mondatok hagyták el a száját, amelyek már bátran párhuzamba állíthatók a 30-as évek Németországával. Trump így fogalmazott Grönland és Panama kapcsán: „De azt mondhatom, hogy szükségünk van rájuk gazdasági biztonságunk érdekében.” Majd egy héttel később kritikusnak nevezte a két területet az Egyesült Államok nemzetbiztonsága szempontjából. Ehhez még hozzácsapta Kanada kérdését, amelyet csatolni szeretne az USA-hoz. Ennek nyomatékosítására ki is rakott egy térképet közösségi média profiljára, amelyen Kanada már az USA része.
Hitler is bátran fogalmazta meg igényét a keleti területekre, amiket egyrészt gazdasági, másrészt nemzetbiztonsági szempontból tartott szükségesnek. Egyenesen Németország túléléséhez szükségesnek nevezte, máshol pedig így fogalmazott: „Meg fogom tisztítani Németország határait ettől a bizonytalanságot jelentő elemtől”, és itt Lengyelország politikájára gondolt. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy Putyin is nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozott Ukrajna lerohanásakor.
Az Egyesült Államok leendő elnökétől azonban meglehetősén szokatlanok ezek a kijelentések, és valóban nagyon hasonlítanak Hitler háború előtti szavaihoz. Kanada csatlakozása egyenesen az Anschlussra emlékeztet. Talán Trump már látja is magát, amint nyitott kocsival végighajt a fővárosig.
A jelenlegi világpolitikai helyzetben teljesen elképzelhetetlennek tartjuk, hogy ezeket a szavakat valóban beváltaná Trump, de Hitlert sem vették kellően komolyan. A párhuzamok azonban túlságosan is természetesen adják magukat. Kanada egyesülése lenne az Anschluss, a Panama-csatorna Csehszlovákia bekebelezése, és Grönland Lengyelország.
Történelmi tévedésekre alapozva kampányolnak Trump emberei az AfD mellett – Elon Musk, illetve JD Vance leendő amerikai alelnök szavai nagy felzúdulást keltettek.
Ha Trump kijelentéseihez hozzáadjuk legjobb pajtása, Elon Musk vállalhatatlan szavait, akkor a helyzet egyáltalán nem tűnik biztatónak, és a jövőben a bizonytalanság fokozódására lehet számítani. Elon Musk szavait találgatja ma a külpolitikai elemzők hada a világban, hogy azokat mennyire kell Trump szavainak tekinteni. Egy biztos, Trump Musk egyetlen mondatától sem határolódott el, pedig már több EU-ország a távozását követelte.
Érdekes évek elé nézünk.
