Bármennyire hajlamosak vagyunk általánosítani, meg kell állapítanunk, hogy nem minden idióta egyforma, s az idiotizmus maga is sokféle.

Bencsik András talán még mindig nem döntötte el, hogy „sírjon vagy nevessen” az afganisztáni események miatt – nevethetnékjén nem csodálkozunk, ő a táliboknak szurkol, hiszen azok „nem lázadók, hanem szabadságharcosok, pont úgy, mint 56-ban a pesti srácok”; ezzel nem érdemes foglalkozni, legfeljebb magunkban állapítjuk meg, hogy több mindenben különböznek, mint amiben hasonlítanak ezek a harcosok, a tálibok Koránt tanuló diákok például –, szóval mindeközben Trump fellépett a Fox tévében.

Ő meg „intelligensnek” és „jó harcosoknak” mondta a tálibokat, a rá jellemző szóbőséggel: „A tálibok, jó harcosok azok, mondom nektek, jó harcosok. El kell hinnetek ezt. Ezer éve harcolnak. Ezt csinálják ők, harcolnak.”

Ehhez azonnal fűzzük hozzá, hogy a tálibok alakulatai 1994 óta harcolnak, szervezetük abban az évben alakult meg, Kandaharban.

A legkisebb dicséret is felér azonban egy emberiség elleni bűntettel, hiszen a tálibok „tisztelői” egy szót sem szólnak arról, hogy vallási fanatikusokról, vérszomjas, gyilkos barbárokról van szó (gondoljunk a sok műkincs elpusztítására!), akik a saját népükkel kegyetlenkednek. Ez nem szabadságharc! Bencsik úr, növesszen gyorsan szakállat, már nem egyszerűen pszichopata nácikról van szó.

Trump pedig – miután megmagyarázzák neki, hogy 1994 óta nem telt el ezer év – gondoljon a következő dolgokra: ő tárgyalt az afgánokkal, Asraf Ghánival (akiről most azt mondja, „nem szeretem, nagyon nem szeretem a fickót”), ebben a kérdésben mindent el kellett volna mondania elnök utódának (beleértve, hogy nem bízik Ghániban!), hiszen az afgán elnök árulása nélkül most nem az lenne a helyzet, ami.
Tehát tulajdonképpen Gháni a kulcsa ennek a rejtélynek, Kabul feladásának. Hátha előkerítik és meséltetik…

Addig is, a feszültség valahogy előbb-utóbb lecsillapodik. A történelem azt jegyzi fel, hogy Joe Biden vetett véget a lidércnyomásnak, amelynek húsz éves mérlege: 2000 milliárd dollár kiadás, 5000 halott NATO-katona, több tízezer sebesült a nyugati oldalon, és a milliót közelítő áldozat a másikon, köztük 50 ezer halott tálib harcos és civilek százezrei. Húsz év alatt több amerikai halt meg Afganisztánban, mint amennyi a 2001. szeptember 11-i támadásokban! – ez volt az ára annak, hogy a muzulmán terrorcselekményeket sikerült Amerikán kívülre, távoli országokba „exportálni”.

Hogy a demokráciát nem tudták, talán nem is lehet? Valószínű. De aki ennek örül, és a saját civil lakosságát gyilkolászó terroristáknak drukkol – az minimum idióta.