„Leó pápa gyenge a bűnözés terén, és borzalmas a külpolitikája”.
XIV. Leó hálás lehetne nekem a pápává választásáért – üzente Donald Trump amerikai elnök a Vatikánnak. Szerinte az egyházfő gyenge a külpolitikában és a bűnözés elleni fellépésben. A Truth Social nevű közösségi oldalán az elnök felszólította a pápát, hogy fejezze be a politizálást, és ne dörgölőzzön a radikális baloldalhoz. Később újságíróknak azt nyilatkozta, hogy nem nagy rajongója az egyházfőnek – írta az AFP hírügynökség.
„Leó pápa gyenge a bűnözés terén, és borzalmas a külpolitikája” – jelentette ki Trump. Úgy véli, a pápa egyetért azzal, hogy Iránnak atomfegyverei lehessenek. Ilyen álláspontot azonban sem a pápa, sem a vatikáni diplomácia nem fogalmazott meg soha. „Nem akarok olyan pápát, aki kritizálja az Egyesült Államok elnökét csak azért, mert azt teszem, amire megválasztottak” – tette hozzá Trump.
XIV. Leó pápa a múltban bírálta például azt a gyakorlatot, ahogy az Egyesült Államok Bevándorlási és Vámügyi Hivatala (ICE) feltartóztatja és kezeli a migránsokat. Az egyházfő elutasítja a közel-keleti háborút is, ahogy más konfliktusokat, köztük az ukrajnait is. Pénteken (április 10-én) a pápa kijelentette: semmilyen ok nem igazolhat egy háborút. Szerinte Jézus „sosem áll azok oldalán, akik korábban kardot szorongattak, ma pedig bombákat dobnak le”.
„Leónak pápaként észhez kellene térnie, a józan észre hallgatnia, abba kellene hagynia a radikális baloldalnak való behódolást, és arra kellene összpontosítania, hogy nagyszerű pápa legyen, ne pedig politikus” – mondta Trump a katolikus egyházfőről. „Nem vagyok nagy rajongója Leó pápának” – jegyezte meg az újságíróknak. Szerinte az egyházfő nagyon liberális, ami az amerikai politikai vitában azt jelenti, hogy a konzervatívokkal ellentétes oldalon áll. Trump úgy véli továbbá, hogy a pápa „nem hisz a bűnözés elleni küzdelemben”. Az amerikai elnök hozzátette, hogy jobban kedveli a pápa testvérét, Louis Prevost-t, mivel ő a MAGA (Tegyük Újra Naggyá Amerikát) mozgalmának támogatója. A Truth Social felületén közzétett bejegyzésben az amerikai elnök saját értelmezését is megosztotta a tavalyi konklávéról, amely májusban az amerikai Robert Prevost bíborost, a jelenlegi XIV. Leót választotta pápává. Trump szerint a bíborosok azért választottak amerikai pápát, mert úgy gondolták, jobban ki fog jönni vele. „Ha én nem lennék a Fehér Házban, Leó sem lenne a Vatikánban” – vélekedett Trump. Vatikáni elemzők ezzel szemben arra mutattak rá, hogy az amerikai útlevél inkább hátrányt jelenthetett Prevost számára a pápaválasztáson. A katolikus egyház ugyanis sokáig ódzkodott attól, hogy egy nagy nemzetközi hatalom polgárát válassza vezetőjének.
XIV. Leó a katolikus egyház történetének első olyan pápája, aki az Egyesült Államok területén született. Élete során azonban hosszú ideig tevékenykedett Peruban, egyházfővé választása előtt pedig éveket töltött a Vatikánban is. A konklávé, azaz a bíborosok testülete tavaly május 8-án választotta őt pápává, Ferenc pápa halála után.
CTK Nyitókép forrása: sita/ap – körkép-kollázs
Forrás: KÖRKÉP.SK
A szerkesztő megjegyzése
Otrombaságait újabb eszement gesztussal tetézte az Amerikai Egyesült Államok negyvenötödik és negyvenhetedik elnöke: megosztott egy mesterséges intelligencia által generált képet, amelyen Jézushoz hasonló megváltóként ábrázolta magát; a blaszfémia kiváltotta – egyházi és világi meg politikai, közte republikánus – felháborodás és tiltakozás hatására a posztját törölte – de persze már késő volt.
Donald Trump vagy tökhülye szellemi és erkölcsi visszmaradott, vagy pedig arra játszik (vigyázat, konteó!), hogy beszámíthatatlannak fogják nyilvánítani, és ezzel megússza a büntetést a számtalan elkövetett súlyos törvénytelenségéért.
Röviden és tömören: Trump egy túlzó, kvázi „megváltó” képi önábrázolást használt, ami vallási és politikai határokat sértett, ezért visszakoznia kellett. Csakhogy elkeserítő műveletlenségében talán nem is sejti, hogy a magát Jézus Krisztusként való ábrázolás
a kereszténységben szentségtörésként vagy blaszfémiaként is értelmezhető.
Ha ezt az ocsmányságot egyfajta politikai kommunikációnak (szándékának) tekintjük, emlékezhetünk rá, hogy Trump retorikájában gyakran jelenik meg a „megmentő” szerep;
de itt ez vizuálisan és explicit módon kifejezve szerepel – nem csoda, hogy sokaknál kiverte a biztosítékot, aminthogy az sem csoda, hogy a Vatikán nem válaszolt az újabb provokációjára. (Erősen laikusan fogalmazva: leírták a bolondot.)
Marad a tanulság: technológiai aspektusként az MI-vel generált képek: könnyen túlzó, mitologizáló propagandává válhatnak, elmoshatják a határt a valóság és a szimbolikus (ön)ábrázolás között, román és más példák sokasága mutatja, hogy kampányban, a hibrid hadviselésben is felhasználhatóak.
Fontos, hogy konzervatívok is kritizálták. Trump politikai bázisa jelentős részben vallásos konzervatívokból áll, akik minden bizonnyal érzékenyek a vallási szimbólumok profanizálására; kétségbeesésük belső feszültség jele is. Több lelkipásztor és teológus szerint Trump „kisajátítja Krisztust politikai hatalomhoz”, „Jézus nem lehet kampányeszköz, és nem politikai márka”, „rossz üzenet a hívőknek”, „összekeveri a hitet a személyi kultusszal”, „ez nemcsak ízléskérdés, hanem a keresztény üzenet eltorzítása”.
Ugyanakkor ez a gesztus újabb próbatétel szegény JD Vance alelnök számára. Bizonyára sokan lesték, hogy mit szól a főnöke – minden bizonnyal a pápával való összetűzéstől ihletett – kreációjához. Nos, JD Vance nem hallgatott, hanem inkább megvédte Trumpot. Az alelnök ellentmondásos helyzetben van: politikailag szorosan kötődik Donald Trumphoz, alelnökként nem engedheti meg magának nyíltan bírálni; ugyanakkor katolikusként (felnőttként tért meg), aki írásaiban és beszédeiben komolyan veszi a vallást, tökéletesen tudja, hogy blaszfémiáról van szó. Az ellentmondást Vance azzal próbálta feloldani, hogy megjátszotta: nem tekinti igazi, komoly vallási problémának azt, hogy Donald Trump Jézus-szerű képen jelent meg, a reagálás túlérzékeny, túlzó és elfogult, nem kell minden ilyen képet szó szerint venni. (Bevalljuk, esünkbe se jutott…) Ez eddig még érthető is. Az azonban, hogy „a baloldal túlreagálja”, a kritika „politikailag motivált” (mintha más nem is lehetne) – ez mintha más az Orbán Viktorral való budapesti találkozójának, heppeningjüknek a hatása.
Csak nehogy a vége is az legyen… Illetve dehogy nehogy!
