Donald Trump a hírek szerint már Davosban elfogadásra ajánlja a napokban felröppent „Béketanács” napokban felröppent tervének és alapítóokiratának elfogadását. A sajtóban megjelent hírek még inkább hasonlítanak a kiszivárogtatásokhoz, bár azokról olyan orgánumok számoltak be, amelyek a közlések szerint látták az alapítóokirat és a szabályzat tervezetét.
A nem hivatalos közlések miatt egyes részleteket fenntartásokkal kell kezelni, ám ennek ellenére Trump „Béketanácsának” működése leginkább az alvilági szindikátusnak felel meg, amelyet a legerősebb maffia vezetője hoz létre, hogy „békét” teremtsen a különféle alvilági csoportok között, és megfelelő környezetet alakítson ki az általa felosztott piac számára.
A szisztéma a vadkapitalizmus kezdeteire és az üzleti életbe bekapcsolódott maffiabűnözés módszereire hasonlít, ahol különféle bandák harcolnak üzletekért és felségterületekért, ami az erőviszonyok és nem a törvények alapján alakul. Aki a legerősebb, az osztja fel az üzleti lehetőségeket és fennhatóságokat. Ez a szemlélet alvilágnak tekinti az egész világot.
Akik Trump Béketanácsába belépnek, azok kimondatlanul elfogadják ezt a szerepet, Trump világnézetét és „üzleti” szemléletét a világ új rendjeként, és vállalják, hogy alvilági stílust és módszereket kell követni a világban. Ennél sötétebb tervet még nem láttunk, amelyben formálisan is intézményesítik az erőszak kultuszát és a maffiamódszereket.
A „maffia szindikátus” hasonlata nem túlzó, ha figyelembe vesszük, hogy Trump zsarolással és fenyegetéssel igyekszik rávenni olyan országokat és vezetőket a csatlakozásra, amelyek a megfelelő elvek és jogi szabályozás mellett működő ENSZ kétes célú konkurenciájának látják, amelynek az előzetes hírek szerint Trump lenne az örökös elnöke és irányítója.
Ennek tipikus példája, hogy Macron francia elnök vonakodására Trump úgy reagált, hogy akkor kivet 200 százalékos vámot a francia borokra és pezsgőkre, mire Macron nem tehet mást, hanem csatlakozik. Ez konkrétan az alvilág „üzleti” stílusa. Trump Amerikában is így intézi az ügyeket, a bíróságok a játékszerei, ezt terjesztené ki az egész világra.
Ez a diplomáciai nyelvben is nyílt gazdasági zsarolásként értelmezhető. Ez alvilági stílus. Trumpot a venezuelai elnök sikeres elrablása bátorította fel, hogy a maffiamódszereket hivatalosan kiterjessze a világra. Azt gondolja, ez hatékonyabb, mint a demokratikus világrend. Maduro elrablása stílusában tipikus maffialeszámolás volt az olajért.
Ez a szerveződés nemcsak felépítésében és stílusában jelentené az üzleti stílusú világrend bevezetését az elveken és szabályokon alapuló világgal szemben, hanem az egyéni döntést meghagyná a világ legerősebb katonai hatalmának, egészen pontosan, jelenlegi elnökének kezében. Trump nemcsak formális tisztséggel rendelkezne, hanem vétójoggal is.
Trump gyakorlatilag maga alá akarja gyűrni a világot, Amerikát a The Trump Organization képviseletének, mutációjának és kiterjesztésének tekinti. A politikai hatalom és magánüzlet összemosódik. A hatalom és katonai erő az üzletet hivatott segíteni, a politológia fogalmait az üzleti életet alvilági módszerekkel irányító szervezett bűnözés fogalmaival váltja fel.
Ha lecsupaszítjuk a struktúrát a látszatoktól, akkor ez a működés arra emlékeztet, mintha Al Capone ült volna az amerikai elnöki székbe, s az alvilági módszereit ültetné át a politikai életbe, majd annak megfelelően szervezné át a világpolitikát. A maffia szindikátus Atlantic Cityben alakult meg, Johnny Torrio, Lucky Luciano és Al Capone vezetésével.
Formailag Trump politikai stílusa és a „Béketanács” terve nem jogi-normatív rend, hanem a 20. századi maffiaszindikátusi logika globális szintre emelése. Ez 1929 Atlantic City világa, ahol a legerősebb vezető felosztja a piacot és létrehozza egy időre a maffiabékét. Ez kívül áll a jogállamiságon. Régen ezt a gyülekezést a rendőrség próbálta lehallgatni, feloszlatni.
A Béketanács ötlete ennek analógiájának látszik. A cél és a stílus hasonló. A szindikátusi párhuzam felhívja a figyelmet arra, hogy ennek az új világrendnek a legnagyobb ellensége a jogállam és a demokrácia. A Béketanács a világ újrafelosztása közben nem feledkezik el arról, hogy azokat lerombolja és szélsőjobboldali „szuverénekre” cserélje. Igazi maffiákra.
Egyes információk szerint a Béketanács, amelyet a gázai rendezés ürügyén hoznának létre, globális feladatokkal és megbízással rendelkezne a világ minden pontján a konfliktusok rendezésére, s az eddigiekből következően Trump stílusában. Ez pedig nem a nemzetközi szabályokon és normákon, hanem Trump személyes döntésein és fenyegetésein alapulna.
A legriasztóbb feltételezés szerint Trump nem amerikai elnökként vezetné a Béketanácsot, hanem saját jogán: azt követően is, ha már nem lesz elnöke az Egyesült Államoknak. Ez azt jelenti, hogy mandátuma lejárta után Trump az amerikai elnökséget nem kevesebbre, mint világuralomra cserélné. A „Béketanács” a hírek szerint ezt a szerepet töltené be.
Trump a „Béketanács” létrehozásával formalizálná azt a politikát, amelyet elnökként folytat, amely jobban hasonlít a las vegas-i maffia és Atlantic City kaszinóvilágának működésére mint alkotmányos államra, amely a nemzetközi szabályok és rend keretei között működik. Nagy kérdés, hogy a „meghívott” államok közül ki meri megemlíteni Lucky Luciano-t.
Ha továbbra is abban a tévedésben él a világ, hogy jobb Trumpnak engedni és hízelegni, akkor egy idő után azt vehetik észre, hogy Trump felosztja a világot, mint a brooklyni és a chicago-i maffia, megosztva a felügyeletet Miamival, mindenkinek valamilyen „fegyvert” tartanak a homlokához, és így zajlanak a „Béketanács” szindikátusi ülései.
A demokratikus világ vezetői közül valakinek ki kell mondania, hogy „a király (maffiafőnök) meztelen”. Ez egyszerűen nevetséges. Félni nem kellene, mert a fenyegetés és a vámok Amerikának többet ártanak, ha viszonozzák. Amerikában az életszínvonal, a fizethetőképesség romlik. Trump nem tudja beváltani a fenyegetéseit.
Az elnökségben állandó tagságot 1 milliárd dollárért lehet megvenni. Ez önmagában is mindent elmond arról, hogy mi ez a „Béketanács”. Ha a világ elfogadja Trumpot a világ urának, működési elvnek pedig a „Béketanácsot”, akkor ne feledkezzen el arról, hogy ezek a szindikátusok egy idő után leszámolásokhoz vezetnek.
Nevén kell nevezni azt, ami zajlik, és fel kell hívni a világot arra, hogy ennek álljon ellen, s védelmezze meg a szabad és demokratikus világ rendjét, a NATO és az ENSZ intézményét. Grönland után dominóhatás indulhatna el. Trump „Béketanácsra” épülő új „világrendje” a maffiauralom, ami káoszba és erőszakba döntené a világot. Olyan lenne, mint az alvilág.
A szerkesztő megjegyzése
AI-alapú megtekintés
A maffia szindikátus az amerikai maffia központi irányító szervezetére utal, melyet Lucky Luciano hozott létre az 1930-as években, a bűnöző „családok” közötti békéltetés és koordináció céljából, egy szindikátus mintájára, amely a szervezett bűnözést központosította és modernizálta, így lett a szervezet a „Nemzeti Bűnügyi Szindikátus” (National Crime Syndicate). Ez a szindikátus egyfajta „konzorciumként” működött, ami a bűnözői csoportok közötti konfliktusokat kezelte és a közös illegális üzleteket irányította, szemben a korábbi, széttagoltabb maffia-struktúrával.
Főbb jellemzői:
Központi Irányítás: Célja a különböző olasz-amerikai maffia-családok (mint a Genovese, Gambino, Lucchese, Colombo, Bonanno) közötti viszonyok rendezése volt.
Modernizáció: A bűnözést üzleti alapokra helyezte, nagyobb koordinációt és hatékonyságot teremtve.
Szindikátus Elv: Az elnevezés a szakszervezeti vagy vállalati modellre utal, ahol a „családok” tagjai képviseltetik magukat.
A populáris kultúrában:
A Szindikátus gyakori téma a maffia-filmekben és -sorozatokban, a Gengszterkorzó (Boardwalk Empire) például bemutatja fiktív eredetét.
Wikipédia
A szindikátus a tőkés monopóliumok egyik, a kartellnél fejlettebb formája. A szindikátusban részt vevő vállalatok megtartják önállóságukat a termelésben, de a kereskedelem területén önállóságuk korlátozott. Közös irodát szervez a szindikátus a termékek értékesítésére, gyakran a nyersanyag beszerzésére is. A szindikátuson belül a megegyezésre lépő vállalatok között a konkurencia lehetősége szűkebb, mint a kartell esetében.
Nem eléggé szabatos használatú kereskedelmi kifejezés, amely az önálló vállalatok együttes eljárásánál fordul elő. Szorosabb értelemben véve azt a központi, intézkedő közeget jelölik e szóval, amely az illető vállalatok együttes tevékenységét intézi: ilyen értelmű használat mellett a szindikátus tulajdonképpen a bizalmi szereplők kis csoportját jelenti, akik meghatározzák, esetleg maguk elintézik azokat a teendőket, amelyek a társulás sikerét előmozdítják s biztosítják, továbbá utasítják az egyes vállalatokat a közös érdekekből szükséges eljárások foganatosítására.
Wikipédia: Szindikátus (National Crime Syndicate)
A National Crime Syndicate a sajtó által az amerikai bűnszervezetek több nemzetiségű, lazán összekapcsolt konföderációjának adott név, amely többnyire a szorosan összekapcsolt olasz-amerikai maffiából és zsidó bűnszervezetből állt, de különböző kisebb ír-amerikai bűnszervezetek és más etnikai bűnszervezetek is tartoztak hozzá. A név eredete bizonytalan.
A szervezett bűnözésről író szerzők szerint a Szindikátus Johnny Torrio ötlete volt, és az 1929-es májusi Atlantic City konferencián alapították meg. A konferencián részt vettek az Egyesült Államok alvilágának vezető figurái, közöttük maga Torrio, Lucky Luciano, Al Capone, Benjamin „Bugsy” Siegel, Frank Costello, Joe Adonis, Dutch Schultz, Abner „Longie” Zwillman, Louis „Lepke” Buchalter, a Gambino bűnözőklán, Vincent Mangano, a szerencsejátékos Frank Erickson, Frank Scalice és Albert „a Mad Hatter” Anastasia. Mások a találkozót a szeszcsempészettel kapcsolatos stratégiai és koordinációs találkozóként írják le.
Az Egyesült Államok Szenátusának az 1950-es években Estes Kefauver által vezetett Különbizottsága által tett megállapítások szerint a Szindikátus főként olasz és zsidó szervezett bűnözési csoportok szövetsége volt az Amerikai Egyesült Államok területén.
A média a Szindikátus végrehajtójaként tevékenykedő, brooklyni bűnözőkből álló bandát a „Murder, Inc.” névvel illette. Ez a banda az 1930-as és 1940-es években különböző főnökök megbízásából követett el bérgyilkosságokat. Az Inc.-t Buchalter és Anastasia vezette, akik a Szindikátusból Lansky és Adonis részére számoltak be, és számos hírhedt bűnözőt alkalmaztak. Az Inc. két frakcióból állt: Abe „Kid Twist” által irányított zsidó Brownsville Boys, akik Lepke Buchalternek és Jacob „Gurrah” Shapiro-nak jelentettek, valamint az olasz Ocean Hill Hooligans-t, akiket Harry „Happy” Maione vezetett, aki Albert Anastasiának jelentett. Bugsy Siegel számos Murder Inc. gyilkosságban vett részt, de katona helyett vezetői szerepben.
Bár sok tagja börtönbe, néhány pedig kivégzésre került, a szervezet bukása eredetéhez hasonlóan ugyanolyan bizonytalan. Az 1940-es évek végére a Murder Inc. és a Szindikátus nem olasz résztvevőinek többsége megszűnt, bár néhány személy, mint például a Lansky, továbbra is az olasz csoportok megbízottjaként működött.
A populáris kultúrában a Szindikátus – főleg az ötvenes években – számos film tárgya volt, ezek közül néhányat Kefauver meghallgatásai inspiráltak. A National Crime Syndicate (The Syndicate) A Mission: Impossible több részének főgonosza. A Szindikátus fiktív alapítását, fő tagjainak életével együtt, a HBO Gengszterkorzó című sorozatában ábrázolták. Thomas Steadman a Nyugat lángjai című könyvében jelentős szerephez jut a Szindikátus. Rich Cohen Kemény zsidók című könyve a Murder. Inc. működésén túl a Szindikátus működést is bemutatja.
