2024 tavaszán tartják a következő európai parlamenti választásokat. A nemzeti erőviszonyok alapján elkészült a legfrissebb elemzés arra vonatkozóan, hogyan alakulnának az erőviszonyok az Európai Parlamentben, ha most lenne a választás. Összességében azt lehet mondani, hogy a hagyományosan többséget adó erők megőrizték vezető helyüket, nincs jele semmiféle jobboldali vagy EU-szkeptikus fordulatnak sem. Ugyanez mondható el az állam- és kormányfők tanácsának párt-összetételéről is, bár itt nagyon gyakran nem pártalapon köttetnek a szövetségek.
Az Europe Elects nevű, választási eredményeket, közvéleménykutatásokat figyelő és ezek alapján mandátumbecslést is elvégző szervezet a novemberi adatok alapján elvégezte legújabb modellszámítását. Ennek alapján az informális koalíciót tömörítő három európai parlamenti képviselőcsoport (az Európai Néppárt, a szociáldemokraták és Renew Europe nevű liberális frakció) a 705 helyből 400 képviselői székkel kényelmes többséget tudna szerezni. Ez az adat mintegy 40 mandátummal elmarad a 2019-es eredményüktől, de még bőven mindig elég ahhoz, hogy a feles többséget igénylő határozatokat el tudják fogadni. A nagyobb szavazatarány érdekében – ahogy eddig is -, számíthatnak a szélsőbaloldal és a zöldek támogatására, ami több mint száz voksot jelent.
Győztesek és vesztesek
A nagy pártok közül a legtöbbet az Európai Néppárt veszítette képviselői helyeiből, de még mindig ők számítanak a legnagyobb frakciónak és szorosan követi őket a szociáldemokrata csoport, akik felszálló ágban vannak – kérdés, hogy mit veszítenek a korrupciós botránnyal (erről kicsit később). Tegyük hozzá, hogy az Európai Néppárt mandátumvesztéséhez hozzá kell számolni a Fidesz kilépését, ami 12-vel kevesebb képviselő jelent.
A magyar kormányfő és az európai intézmények viszonyát ebben a cikkben taglaltuk: Orbán Viktor esetei az Európai Unióval
Az előbbiek ellenzékének számító Konzervatívok és Reformerek Szövetsége (ECR) és a szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia (ID) együttesen 147 helyre számíthat. Tudjuk ugyanakkor, hogy ennek a két csoportnak a tagpártjai egyes témák kapcsán komoly vitában állnak egymással, nem véletlen, hogy eddig minden – például Orbán Viktor által kezdeményezett – pártegyesítési terv kudarcot vallott. Viszont ez a szám mutatja azt is, hogy ez a szövetség nem képes akkora erőt felmutatni, amellyel befolyásolni lehetne a döntéshozatali folyamatokat.
A mandátumok elvesztésével kapcsolatos összképet árnyalja, hogy 2019-ben és 751 képviselőt választottak az európaiak, Nagy-Britannia kilépésével azonban 2020 februárjától 705-re csökkent a számuk. Mindezzel együtt a változások legnagyobb nyertese a lengyel kormánypárt (PiS) által vezetett ECR, míg az ID képviselőinek száma csökkent. Ugyancsak erősödött a szélsőbaloldali képviselőcsoport.
Saját magát előzi a jobboldal
Megkérdeztük az erőviszonyok jelenlegi állásáról Hegedűs Dánielt, a German Marshall Fund elemzőjét. A szakértő úgy véli, hogy a három nagy frakció (EPP, S&D, Renew) többsége töretlen, bár mind a három párt kisebb veszteségeket lenne kénytelen elkönyvelni 2019-cel összehasonlítva, ha most kerülne sor a választásokra.
„Nyilván a csökkenő támogatás akkor lehet trendforduló, ha veszélybe kerül a hárompárti informális koalíció többsége, hiszen kérdéses, hogy a pozíciók elosztásánál és a jogalkotási munkában stabil és működőképes lehetne-e egy négypárti informális koalíció a zöldekkel ” – magyarázta Hegedűs Dániel.
„Viszonylagos átrendeződést láthatunk még az ID és az ECR csoportok között is 2019-hez képest, nyilván erős összefüggésben az olasz politikai helyzettel és az őszi választási eredményekkel. E tekintetben, ha a Fratellinek (Olaszország Fivérei – Giorgia Meloni miniszterelnök vezette párt – a szerk.) sikerül hosszú távon is stabilizálnia magát a fő jobboldali erőként a Lega-val szemben az olasz politikában, az az ECR újraéledéséhez vezethet, hiszen a Tory-k (brit konzervatívok – a szerk.) távozása után végre újra lehet a PiS mellett egy újabb, erős pólus a csoporton belül.”
A közelmúlt fejleményeit tekintve néhány tagállamban vannak jelentős, figyelemre méltó változások. A júniusi parlamenti választások óta lezajlott első franciaországi közvélemény-kutatásnak komoly hatása volt: a La France Insoumise (amely a baloldali GUE/NGL-csoporthoz tartozik) hét helyet kapott, a La République en Marche – Mouvement Démocrate (Renew Europe) pedig három mandátumot veszített. A legnagyobb nyereséget a Parti Socialiste (szociáldemokraták) érte el, amely hét hellyel térne vissza az Európai Parlamentbe, illetve a frakciókhoz nem kötődő Reconquête, aki most négy mandátumot kapna, míg korábban egy sem volt.
Az Európai Unió ügyeivel foglalkozó podcastsorozatunk legfrissebb epizódja: Ezzel a technikával játszotta ki a magyar vétót az Európai Bizottság
Az ID csoport csökkentő befolyásának egyik fontos oka a német Alternative für Deutschland meggyengülése.
A novemberi előrejelzéseket arányosítva azt a képet kapjuk, hogy az Európai Néppárt a helyek 21,6 százalékát foglalhatná el, a szociáldemokraták pedig 18,8 százalékkal állnak a második helyen, míg a parlamenti székek 11,7 százaléka a liberálisoké. Ez azt jelenti, hogy az Ursula von der Leyen (EPP) bizottsági elnökségét támogató három csoport a szavazatok abszolút többségét, 51,7%-át tudhatja maga mögött. Ez fontos szempont akkor, amikor az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti vitákról hallunk – például a magyar jogállamiság kapcsán.
Az ECR-nek 11,2, az ID-nek 8,9, a Zöldeknek 8,1, a szélsőbalnak pedig 7,2 százaléka van ebben az összevetésben.
Ami az Európai Tanács, tehát az állam- és kormányfők tanácsának, az EU legmagasabb szintű szervének az összetételét illeti, ott jelenleg a szociáldemokratáknak hat, a liberálisoknak hét, az Európai Néppártnak pedig nyolc miniszterelnöke/államfője van, míg a Konzervatívok és Reformerek csoportjához is tartozik három – az olasz, a lengyel és a cseh – kormányfő. Hárman pedig egyetlen európai politikai erőhöz sem kötődnek – ide tartozik Orbán Viktor is.
Hogy mi lesz a sorsa a Fidesznek az európai politikában, továbbra is nyitott kérdés. Látható, hogy a megszilárdított magyarországi központi erőtér után szeretnék megvetni a lábukat az EU-ban is, erre utal a jelentős nemzetközi aktivitás. Szövetségeseik között azonban továbbra sincsenek olyan pártok, akikkel új, széles körű együttműködést tudnának létrehozni.
A lengyel kormánypárttal elhidegült a viszony az orosz-ukrán háború megítélése miatt, és részben hasonló okokból az új olasz kormány sem vált feltétel nélküli szövetségessé. Így aztán a Fidesznek nem arról kell döntenie, hogyan verbuváljon össze egy egységes európai jobboldali pártcsaládot, hanem arról, hogy melyik meglévő táborhoz csatlakozzon – vagy maradjanak európai értelemben függetlenek.
Korábbi cikkünk a korrupciós ügyről: Katari focibotrány, az EP felfüggesztette a katari vízumliberalizáció folyamatát
A korrupciós botrány hatása
A közeljövő nagy kérdése, hogy az Európai Parlamentben kitört korrupciós botrány milyen hatással lesz a pártok népszerűségére, illetve, hogy az ügynek milyen fordulatai várhatók még. Az eddigi ismereteink szerint kizárólag szociáldemokraták érintettek a Katargate-néven emlegetett visszaélésben, vagyis elsősorban nekik kell majd szembenézniük a választók ítéletével. Hegedűs Dániel szerint jelenleg nehéz jóslatokba bocsátkozni.
„Tény, hogy ez egy kiváló lehetőség a radikális jobboldali szereplők számára” – fejtegette a Szabad Európának az elemző. „Ugyanakkor érdemes hangsúlyozni, hogy a nemzeti politika szintjén kevés országban láthattunk eddig olyan határozott és gyors fellépést pozícióban lévő vezető politikusokkal szemben, mint a Kaili-ügyben. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez talán nagyobb mértékben a belga szövetségi ügyészség érdeme, mint az EP-é. Az, hogy milyen mértékben lehet az EP integritását és legitimációját ért károkat keretek között tartani, azt az új etikai és transzparencia-szabályok minősége és elfogadásának sebessége fogja meghatározni. De 2024-ig még van idő az EP imázsának ráncba szedésére.”
Hegedűs Dániel szerint ez az ügy sok szempontból kiváló alkalom az EP-képviselők soraiban érvényesülő külföldi befolyásszerzéssel való szembenézésre. Hozzátette: „a megfelelő válaszok esetén hosszú távon érdemben hozzájárulhat a rosszindulatú külföldi befolyásszerzéssel szembeni európai ellenállóképesség növeléséhez”.
Arató László a Szabad Európa brüsszeli tudósítója. Több mint harminc éve újságíró, 2013 óta dolgozik az EU fővárosában. Jelenleg több független lapot, rádiót tájékoztat rendszeresen az Európai Unióval és a NATO-val kapcsolatos fejleményekről.
Copyright (c) 2020. RFE/RL, Inc. Az újraközlést engedélyezte: Radio Free Europe/Radio Liberty, 1201 Connecticut Ave NW, Ste 400, Washington DC 20036.
