Van néhány jobboldali lélekállatkám. Emberek, akikben látom pislákolni az értelmet, és drukkolok a bölcsőjük mellett, hogy megnőjön bennük. Addig elnézően veszem tudomásul, hogy rendre befosnak.

Bencsik Andrásról volt már itt szó. Gulyás Gergelyről is. És ott van Lentulai Krisztián.

Olyan őket figyelni, mint egy régi havert, akiről tudjuk, hogy vág az esze. Csuda dolgokról filóztunk végig éjszakákat még általánosban, ufók meg nők meg Kant, csak aztán sajnos elkezdett inni. Esetükben a nemzeti ízű szeszesital, a betevő csavaros kifli a Fidesz.

Tudom, hogy ők is vágják, mennyire silány hamisítvány például a komikusan gonosz Tisza-program. De nem mondhatják ki. Valamiért beleragadtak ebbe a talpig nehéz hűségbe, elektromos rácsok közt élik az életüket. Tartani kell a díszlépést – és ettől függ a megélhetésük is. Talán biztosak benne, hogy a táboron kívül nekik úgyse nőne fű. De ennek nem kell így lennie. Nincsenek sokan, akik érdekfeszítő beszélgetéseket képesek vezetni, ez egy sajátos skillset, sokkal nehezebb, mint a néző képzeli.

Figyelem az apró jeleket. Párthűség ide vagy oda, képtelen magába fojtani a fájdalmat, hogy tehetségtelen, sötét, alkalmatlan haszonlesőkkel telt meg a jobboldali nyilvánosság. Nem nevezi meg őket, pedig nagyon, nagyon kikívánkozik. Jogos féltékenységgel figyeli a milliókat kaszáló retardáltakat, akik alig tudnak magyarul, de fel tudják szopni magukat a kasszáig. És nem is az a baja, hogy több pénzt keresnek. Hanem hogy messziről ő is egynek tűnik ezek közül.

Nekik lenne a legnagyobb felszabadulás, ha megbukna ez a rezsim.

Visszatérne a verseny, és eltűnnének a kifutóról a filléres kurvák. Számítana, hogy ők tudnak valamit, hogy van eszük kérdezni és disztingválni. Maguk döntenének, hogy mi mellé állnak, és mit röhögnek körbe. Nem dróton rángatott szolgák lennének már, hanem a kritikus nyilvánosság. Amely szabad akaratából buktat meg ilyen állatságokat, mint az AI-generált álprogram, és hozza be a saját témáit, saját tehetségének és organikus közönségének súlyával.

És elkezdenének élni. Kívánom nekik, hogy ez valóra váljon.

És köszi, hogy megmentetted Gulyás Balázs életét! Viszonozni fogom, ha látlak majd lógó belű kocsival robogni az autópályán.

A szerző Facebook-bejegyzése 2025. december 1í-én.