Ha elveszítené a választást, Orbán Viktor trónbitorlóként képzeli el a jövőjét. A kétharmados törvények, a kilenc évekre kinevezett tisztviselők bármilyen más színű kormányt a tehetetlenségig képesek blokkolni. Költségvetést sem írhat, az állam jelentős része fideszes alapítványok kezén, bebetonozva a legfőbb ügyész, a médiatanács és a többi gorilla. A 2022-es választás tétje tehát papíron kisebb, mint korábban: az ott odaítélt hatalom csekélyebb, mert Orbán Viktor ellopta a felét, és szavazatoktól függetlenül megtartaná.
Ennek elhárítása forró téma az ellenzék körében, ami azt mutatja, hogy ezúttal komolyan számolnak a győzelem lehetőségével a pártok és a szavazóik is. A megoldások azonban nem túl meggyőzőek, és ez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a kormányellenes tábor elveszíti a változásba vetett hitét, hiszen mindegy, kire szavaz, úgyis így marad majdnem minden. Elhangzott, hogy feles többséggel fognak megszüntetni kétharmados törvényeket, valamint elcsapni szintén kétharmaddal kinevezhető főurakat. És az is, hogy ilyet nem csinálnak, hanem majd minden rendben lesz magától. Vagy hogy nyugi, van terv, csak titkos. Igen fontos azonban, hogy legyen hihető válasz, különben nagyjából felesleges szavazni.
Tegyük fel, hogy nem kétharmados, de kényelmes többséggel győz az egyesült ellenzék, lemeccselik gyorsan a kormányalakítást – jó esetben készen áll a hónapokkal korábban felállt árnyékkormány –, aztán ott toporognak egy szál semmiben. Mindenben meg van kötve a kezük, és még az MNB aranytartaléka is a hatvanpusztai farkasveremben dekkol, jogszerűen, sarkalatosan.
Kiállhatnak ugyan, és akinek mélyebb a hangja, az mondhatja, hogy abrakadabra, a kétharmados törvények mostantól felesek. De ezt azért észrevennénk. Érdekes csúcspontja lenne a jogállamiságról folyó vitának! A saját szavazóik is pontosan tudnák, hogy ez így nem érvényes. Hogy akkor nincs értelme semmilyen törvénynek, ezután sem.
Sto gyélaty? Mit tesz a politikus, ha lehúzza a koalíciós vita mocsara, a jogi kötelmek, a belső ellenállás? A néphez fordul, hozzá fellebbez, mert a nép szava Isten szava. Ebben az esetben népszavazást ír ki gondosan összeállított salátakérdésekkel. Az alkotmány ilyen megerősítését legutóbb Róna Péter vetette fel, de az igény egyidős a demokráciával.
Önmagában az alkotmányozás viszont nem elég fajsúlyos ügy a széles tömegeknek. Forradalmi, totális váltást jelentő referendum kell. Ez a népszavazás elfogadja az új alkotmányt, és megsemmisíti az akadályt jelentő törvényeket, megszünteti a főtisztviselők megbízatását, felállítja a korrupcióellenes ügyészséget, és megteremti a keretet az ellopott vagyon lefoglalására. Továbbá mindenkit benevez a jóvátételi lottóra, ahol például kaszinórészvényeket lehet elnyerni a volt kormányszóvivőtől. Így pont kijön egy négyigenes népszavazás. Árad belőle a rendszerváltás illata.
Az új kormány ezt simán kezdeményezheti, aláírásgyűjtés nélkül. Hoppá, de útban van a választási bizottság, az alkotmánybíróság és a köztársasági elnök! Ők nyilván megakasztanák a szavazást, már csak azért is, mert őket is veszélyezteti. Ezért célszerű előre jelezni, hogy azt ennek ellenére is megtartják. Legfeljebb irreguláris népszavazás lesz. Nélkülük és ellenük, ha kell – ahogy Kossuth fogalmazott. Kvázi konzultáció, amihez nem szükséges senki jóváhagyása, és számolni is egyszerűbb. Ez a fenyegetés sarokba szorítja a bajszos komornyik utódát és az Alkotmánybíróságot is: a konok ellenállás helyett választaniuk kell a törvényes kontroll mellett lebonyolított szavazás és a magánkezdeményezésként rendezett és számolt véleménynyilvánítás között.
Aztán ezt meg kell nyerni. Erre jó esély van győzelem után: a demoralizált jobboldal kevésbé tettrekész, a tizenkét éve levegőért kapkodó ellenzékiek pedig szívesen mennek megadni a kegyelemdöfést, mert eleve felháborítja őket, hogy megpróbálták érvénytelenné és jelentéktelenné tenni a szavazatukat a hatalom kimentésével.
A bizonytalanokat viszont meg kell győzni. Egy ilyen szavazásra reálisan szeptemberben kerülhet sor, mert mire feláll a kormány, nyár lesz. Azt érdemes végigtematizálni a csontvázakkal, lesz épp elég. Ha a népszavazás tartalmazza az elszámoltatást, és van addigra néhány áldozati ökör előkészítve, akkor el fognak menni a kiszavazóshow-ra. Jó érzés odaállni Columbo mellé a végén. Nézni, ahogy becsapódnak és széjjelkenődnek a gömböcök. Nyalogatni a könnyeiket, és birtokba venni a lopott vagyonukat. Végül előáll a többség, és vele a varázslat, amit úgy hívnak: legitimitás. Minden kormányzás alapkérdése, hogy miből eredezteti a hatalmát: honnan van neki joga gyakorolni azt. Normális ügymenetben ehhez elég a választás. Ha annak ellopták az értelmét, akkor meg kell rendezni a második fordulót.
Lehet jogászkodni előtte, és utána is sokat. Majd megunják, hazamennek. Annál pedig jóval erősebb lesz a népszavazásban született új rendszer, mint amelyik izomból bontaná a kétharmadot – anélkül, hogy az izmait megmutatná.
Forrás: HVG via Újnépszabdság
