Az olyan rendszerek, mint Orbán Viktoré, szükségszerűen ostobák. Elűzik, tönkreteszik az okosabbakat, mindig a tolvajt fedezik. Egyvalamit tudnak: hazudni, és azt is lopott pénzből. Magukat ítélik halálra.
Csapataink szilárdan tartják a frontot Kreminna térségében – közölte az állami hírügynökség az orosz polgárokkal, akiknek egy részét ez bizonyára megnyugtatja mára, a többiek viszont megjegyzik magukban, hogy eszerint tegnap óta harminc kilométert hátráltunk. Efféle rendszerekben sokan megtanulnak olvasni a sorok között.
Magyarország haladékot kapott a Gazpromtól a gáz kifizetésére, így szól a mi örömhírünk; ha igaz, akár három évig húzhatjuk a törlesztést. Ez azért is biztató, mert ha a ruszkik ilyen tempóban menekülnek, akkor három év múlva nem lesz kinek csengetni. És vannak más jó hírek is, például a magyar állam októberben már csak béreket hajlandó folyósítani, egyéb beszerzéseket nem fizet ki, és így egy csomót spórolunk.
A gyakorlott moszkvai polgár ebből már biztosan tudná, hogy elfogyott a pénz a malacperselyből, és nyakunkon az államcsőd.
Csapataink tartják a frontot a bérek terén, de közintézményekben telefont tölteni és segget törölni már tilos. Győzelemnek ezt nehéz eladni.
Viszont még mindig megpróbálhatjuk valaki más nyakába varrni. És az a valaki természetesen Brüsszel lesz, ahol amúgy már egész alázatosan könyörgünk pénzecskéért. Igaz, nálunk az alázat azt jelenti, hogy igyekszünk őket még a lengyeleknél is otrombább módon átvágni a palánkon. Szóval akadnak gondok, de szankciók nélkül nem akadnának, tehát a legjobb befektetés – amellett, hogy a maradék tanárok közül kirúgjuk a legjobbakat – az lesz, ha szervezünk nemzeti konzultációt hétmilliárd forintért.
Akarja-e Ön, hogy a szankciók nem működnek? Egyetért-e Ön, hogy a szankciók nélkül megint legyen minden jó? Hát ahhoz mit szól Ön, hogy a mi kormányunk nem hibás, de még csak nem is lop, hanem a szankciók lopnak helyette is? A büdös román anyjukat a szankcióknak, ugye Ön?
Erre, szerencsére, jut még pénz, bár most megmondom: a nemzet elsöprő többséggel megszavazza, hogy tökre úgy van, ahogy elő tetszett énekelni az ispán úrnak. Ezzel aztán lehet turnézni Nyugaton és bemutatni kerek sátrakban, rögtön a cilinderből előszedett nyuszi után. Ott majd néznek együttérzően, egymás közt diszkréten megtárgyalják, mennyire emlékeztet ez arra, amikor Herszon és Zaporizzsja megye kérte felvételét a Szovjetunióba, aztán hazamennek röhögni.
A szankciók, köszönik szépen, működnek, működgetnek tovább, éppen ezért sem a magyarok bohóckodása, sem a puskatussal lezavart népszavazások nem fognak rajtuk változtatni.
Az orosz mérnök még ma is zseniális, és lelkesen dolgozik azon, hogyan lehet krumpliból és szentjánosbogárból cirkálórakétát építeni, ha chip nincs hozzá. Elfoglalja magát ezzel, már csak azért is, mert még mindig kényelmesebb ezzel vesződni, mint mobilizálódni az ukrán fronton, ahol nagy szerencse kell ahhoz, hogy épségben megadja magát az ember. Oroszország rottyon van, kirekesztése iszonyú pusztítást végzett az iparában, gazdaságában és társadalmában. Ukrajna eközben átvette a kezdeményezést, egy hét múlva Kreminna helyett új pozíciót tart majd ugyanilyen szilárdan a lópokrócba bugyolált sorkatona. Bitang nehéz lenne meggyőzni a világot arról, hogy pont most kellene az oroszt kiengedni a ketrecből.
Tehát tök nyolc, mit konzultálunk mi szankciókról, egyáltalán semmin se fogunk változtatni; a magyar kormány pedig konzultáció nélkül is veheti a bátorságot, hogy vétózzon, háborús bűnösöket mentegessen, és minden eszközzel igyekezzen megsegíteni a ruszki diktatúrát. Az egyetlen, amire mégis jó lehet ez a kérdőívezés, az éppen a felelősség szétterítése. Így nem az lesz a megfejtés, hogy Putyinnak rendkívül kínos anyagai vannak Orbán Viktorról – és nem korrupciós ügyek, hiszen abból bármit meg tud úszni –, hanem hogy a magyar, az ennyire gyalázatos nép, és ezt várja el a kormányától.
Az efféle rendszerek szükségszerűen ostobák. Elűzik, tönkreteszik az okosabbakat, nem tűrik a visszacsatolást, és mindig a tolvajt fedezik, akkor is, ha a katonák szájából lopja ki a fejadagot.
Magukat ítélik halálra. Egyvalamit tudnak: hazudni, és azt is lopott pénzből. Hazudni a csodafegyverekről, az unortodox receptről, a külső fenyegetésről, a gyermekeinkre leselkedő genderpropagandáról, és hazudni arról, hogy eddig nem is hazudtak, vagy ha mégis, az jó, nemzeti, Istennek tetsző hazugság volt.
De végül szembejön az ukrán front. Szembejön a jobban szervezett, fejlettebb, erőforrásaival okosabban gazdálkodó civilizáció. És kíméletlenül seggbe durrantja a csatatérre kizavart analfabéta orkokat, elcsábítja a legintelligensebb munkaerőt, tizennégy éves iskolásokban ülteti el az elhatározást, hogy ebből a reménytelen mocsárból meg kell pattanni mielőbb.
Befogadja őket, akkor is, ha oroszok, ha magyarok, és emellett még melegek is, vagy csak túlmutat az ízlésük a miskakancsón, úgyhogy végül odaát gyűlnek össze azok, akik tudnak cirkálórakétát építeni, és itt meg maradnak azok, akiknek a nemzeti konzultáció a fegyverük, saját maguk ellen.
Evolúció, semmi más. Ügyesen maguk mögé szervezik a hülyéket, aztán állva hagyják őket az okosok, akiket nem viseltek el. De addig is szilárdan tartják a frontot Kreminnában. (HVG)
Címkép: Pápai “gyümolcsöző”, a béke barátja
Forrás: Újnépszabadság
