„Nem mi nem értettük meg a fiatalokat, hanem a fiataljaink csúsznak ki a nemzeti kultúrából.” Ez Demeter Szilárd szíves közlése, választás utáni szembenézés gyanánt. Ez az ember a Fidesz egyik csúcs-kultúrpolitikusa volt. És nem érti a kultúra működésének alapjait sem.

A nemzeti kultúra, az nem egy platina méterrúd, amit üveg alatt őrzünk, és időnként kihozzuk ünnepélyesen méricskélni. A nemzeti kultúra többek közt az, amit a fiatalok hallgatnak, olvasnak, sőt írnak és előadnak. A kultúra, nagyságos úr, egy fluid dolog. Változik az időkkel. És még az sem egységes értékvilág, ami a tankönyvekben van. A nemzeti kultúra, az Ady és Pilinszky együtt, Karinthy és Spiró, Wass Albert és Karafiáth Orsolya és Mikrobi. A nemzet kultúrájában benne van Fenyő Miklós, Azahriah, a nemzeti rock és a Belga. És tökéletesen mindegy, hogy ebből melyik tetszik Kövér Lászlónak vagy Demeter Szilárdnak.

Ebből következően a kultúrpolitika egyetlen életképes irányelve a liberalizmus. El kell férnie benne mindezeknek, mert ezekre mind van kereslet. És nincs az az ember vagy bizottság, aki egymagában át tudná látni. Ahogy a tervhivatal sem volt képes helyettesíteni a piacot.

A magyar nemzeti kultúra, hála Istennek, egy gigantikus svédasztal. Ebből a fiatalok nem csúsztak ki, ispán uram, hanem aktívan alakítják. Hozzátesznek, és a maguk részéről rostálják is. Anélkül, hogy téged megkérdeznének. Téged le se szarnak.

Ennek oka van, például az ilyen megszólalások. De igen, pont az történt, hogy nem értettétek meg a fiatalokat, és ami még fontosabb: nem képviseltétek őket. Meg sem próbáltátok. Azt hittétek, hogy majd kushadnak vagy elmenekülnek.

Máskor verd be jól a patkószeget.

De nem lesz máskor.

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. április 28-án.