„Nesze, egyél a finom sáskából, de hagyj a galambnak is, légyszi.”
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek, valamint a Tücsök és a Bogár nevében. Adj békét, Urunk, és adjál még tücsöklisztet is, és hallgasd meg hűséges néped könyörgéseit és öklendezéseit.
Köszöntöm a kedves testvéreket! Ma, amikor a világ és az ország békétlenségben forr, könnyen orrontunk támadást ott is, ahol pedig Isten kegyelme árad ki ránk, még ha szokatlan forrásból is. Halljuk a testvérek, vezetők, nagyhangú szájaskodók átkait, midőn az Európai Bizottság szabad utat engedvén a tücsökdaráléknak, azt mivélünk megetetni készül. Holott utálatos az mielőttünk. Ördögtől való, istentelen terv – mondják sokan, felpillantva a disznótorosból, és prófétálnak végidőkről és a sátán győzelméről. De vajon biztosak lehetünk-e ítéletünkben és hitünkben? Vajon joggal és okkal kiáltunk-e ördögöt?
Kurvára nem, testvéreim. Mert elfelejtettük az Írást, s immár inkább buzgólkodunk felebarátaink gyűlöletében, mintsem Isten szeretetében.
Hallgassátok, mint szól az Úr, ahogy Mózes harmadik könyvének tizenegyedik fejezete tanúsítja, bunkókáim.
„Minden szárnyas féreg, amely négy lábon jár, útálatos néktek. Csak azt ehetitek meg a négylábú szárnyas férgek közül, amelynek lábain felűl szökő-szárai vannak, hogy szökdécselhessen azokkal a földön. Ezeket egyétek meg azok közül: az arbé-sáskát az ő nemével, a szolám-sáskát az ő nemével, a khargol-sáskát az ő nemével és a khagab-sáskát az ő nemével. Ez a törvény a baromfélékről, a szárnyas állatokról, minden élő állatról, amely nyüzsög a vizekben, és minden állatról, amely csúszik-mászik a földön.”
Íme lássátok: Isten kifejezetten engedélyezi, sőt szorgalmazza a tücsök fogyasztását, hiszen annak lábain felül szökőszárai vannak, vagyis ugrólábai, miképpen a sáskának és a szöcskének is. Ami a többi rovart illeti, Isten alighanem otthon felejtette az olvasószemüvegét, mert négylábú férgekről szólt. A hatlábúakat illetően, miként a pókszabásúak ügyében is, joghézagot hagyott ránk, vagyis azt teszünk, amit jónak látunk. Emellett azt is állítja ugyanitt, hogy a nyúl kérődzik, de biztosan csak összekeverte a tervrajzokat.
Testvéreim, ha az ótestamentumban nem találtok megnyugvásra, olvassuk most együtt Márk evangéliumából Keresztelő János étrendjét.
„Előáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bűnöknek bocsánatára. És kiméne hozzá Júdeának egész tartománya és a Jeruzsálembeliek is, és megkeresztelkedének mindnyájan ő általa a Jordán vizében, bűneikről vallást tévén. János pedig teveszőrruhát és dereka körül bőrövet viselt vala, és sáskát és erdei mézet eszik vala. És lőn azokban a napokban, eljöve Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelteték János által a Jordánban. És azonnal feljővén a vízből, látá az egeket megnyilatkozni, és a Lelket mint egy galambot ő reá leszállani; És szózat lőn az égből: Te vagy az én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm. Nesze, egyél a finom sáskából, de hagyj a galambnak is, légyszi.”
Jánosnak, aki Jézust keresztelte, jó volt a sáska. Nem rázta az öklét, nem hőzöngött, nem szidta a babiloni bizottságot, hanem jó étvággyal, kevés mézzel megette, hálát adott érte, aztán ment vissza melózni a strandra.
Mindezekokáért kedves testvéreim, figyelmezzetek az Úr szavára, és ne hergeljétek magatokat fölöslegesen, mintha amúgy nem lenne semmi más bajotok, csak az a kis tücsökliszt a kekszben; és mintha nem lenne dolgotok a magatok bűneivel. Európa vezetői, miként az Egyház, követnek el hibákat olykor, ám ezúttal a Szentírás szerint cselekszenek. Imádkozzatok tehát érettük is, esetleg Brüsszel felé fordulva köszönjétek meg szépen. Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, és egyáltalán nem illik finnyáskodni öt százalék tücsöktartalom miatt.
Menjetek békével, és legközelebb számoljatok háromig epehányás előtt. Jó étvágyat!
Magyarországnak másmilyen jövője nincs. Az a múltja.
Senki se mondhatja, hogy minálunk mindennapos a keresztényüldözés, direkt vártam ezzel egy egész hónapot a karácsonyi cikk óta. Remélem, kiöklendezte magát kedvére mindenki, aki szeret öklendeni. Ma megtanuljuk, miért nem érdemes.
1. Mi volt a felháborodás oka? Megjelent a nyomtatott HVG-ben, illetve az előfizetéses HVG360-on egy véleménycikk, amiből kiderül, hogy szerzője nem hisz Istenben, Jézusban, és a róluk szóló mendemondákat fikciónak tartja. Egy szűk, jellemzően ellenzéki, liberális-baloldali kör olvasmánya volt. Beszélgethetnénk agresszív ateista kampányról, ha a Nemzeti Alaptantervbe iktatták volna be, vagy beolvassák a közmédiában – mellesleg a vallását nem gyakorló, istenileg közömbös többség véleményét. De nem ez történt. Mi tehát a kifogás és mi a szándék? Hát az a problémájuk szerencsétleneknek, hogy egyáltalán bárhol megjelenhet ilyen vélemény. Sérti a kis PC-hópelyhek érzéseit. Sajnálom, ennek nem engedhetünk.
2. Miért nem engedhetünk? Hát azért, mert a világnézetét mindenki szabadon megvallhatja, és senkit se visz el a rendőr, amiért arról kotkodácsol az aluljáróban, hogy Jézus él. Szerintem meg nem él, de kiállok azért, hogy szegény elmondhassa a népmeséit a feltámadásról. Ő baja. Fenntartom viszont a jogot, hogy kifejthessem a saját világnézetemet, mely szerint ez az egész egy mese. Akár karácsonykor is, mert akkor van szezonja.
3. A fel-, meg- és elmeháborodottak túlnyomó többsége valamely prolietető vályúból olvasta ki, hogy neki fel kell háborodnia, az eredeti cikket nem is látta, csak a Mandiner, a Magyar Nemzet meg a többi cefréshordó erjesztett verzióját. Ha ezek nem tudósítanak, nem kell nekik szembesülni a kényelmetlen ténnyel, hogy vannak Magyarországon olyanok, akik épp olyan vidám felszabadultsággal vallják meg hitetlenségüket, mint a taizéi fiatalok Krisztust. Panaszaikat tehát címezzék ezeknek az orgánumoknak. Én nem kértem, hogy tálalják fel nekik.
4. És most gondolkozzunk el, milyen nyomorult élet az, amelyben a legfőbb izgalmat az szolgáltatja, hogy egy értelmiségieknek írt újságban valaki azt írta a Jóstenről, hogy nincs. Milyen fenntarthatatlan, hazugságokból összerótt Patyomkin-falu, aminek deszkáiba kapaszkodnak? Miféle gumiszobát álmodtak maguk köré keresztény Magyarországról, homogén társadalomról, egyetértésről?
Magyarországnak van jövője. Abban megfér egymás mellett az ateista, a különféle manókban hívő, az agnosztikus, meg akit ez az egész nem érdekel. Nem csodálkoznak rá túlságosan a különbözőségükre, hanem vállat vonnak, és mennek a dolgukra. És semmiképp sem hergelik magukat agyérgörcsbe azért, mert valahol valaki épp nem abban a manóban hisz, amiben ők.
Magyarországnak másmilyen jövője nincs. Az a múltja. A balsors, ami régen tép.
Hetven éve lehelte ki redvás lelkét Sztálin
Az Atya, a Fiú, a Szentlélek és a Szovjetunió Kommunista Pártja nevében. Adj békét, Uram, és engedd dolgozni a halált, mert bizony rászorulunk gyarlóságunkban.
Testvérek, hit és tudomány egyaránt hadakozik a halállal, mióta ember él a földön. A hit – keresztény vagy sem, tökmindegy – a túlvilágot ígéri meg, a tudósok pedig az első varázslótól a génkutatókig azt keresik, miképpen hosszabbíthatják meg az életet itt a földön. Nem barátunk az elmúlás. Így szól az Írás: mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. Az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom. Mármint amikor majd Krisztus visszafárad végre, és átveszi az ügyeket.
Addig is dolgozunk rajta a magunk eszközeivel, nem is hiába: sokkal tovább élünk, mint akár száz éve, és jóval többen élünk túl kórságokat, amikben száz éve még kötelező volt megförmedni. És látjuk, hogy ez jó, és reméljük, hogy egyre jobb lesz. Évezredek óta keressük az örök élet forrását.
Amikor a halál mégis lecsap, megilletődötten hallgatunk el, félszegen vigasztaljuk egymást, és nem tudjuk elfojtani a dühöt: nem jól van ez így. Nem oké, hogy meghalunk. Miért kellett így berendezni a világot?
Emlékezzünk ezért buzgón arra, amikor a halál a legjobbkor jött, amikor csak ő segíthetett, és adjunk hálát neki. Hetven éve lehelte ki redvás lelkét Sztálin, az általunk belátható idő egyik legvéresebb kezű zsarnoka. Tudjuk bűneit, és tudjuk, hogyan végezte. A hatalom csúcsán. Uralma oly véres volt, hogy megdöntésére gondolni sem mert senki, s akinek megfordult a fejében, a saját anyjának sem mondhatta el. Nem volt esély összeesküvésre, nem készült senki tőrrel vagy méreggel. Csak a rettegés volt a ravaszul kiépített, hatékony terrorgépezet árnyékában, de még azon belül is. Százmilliók rettegése és reménytelensége. Szó sem lehetett forradalomról vagy puccsról. Gonosz volt, éber és okos. Tökéletesen bebiztosította magát.
Aztán egyszer csak, éppen hetven éve, egy pici ér elpattan az agyban. Játékosan csörgedezve megindul a fekete vér, végigsimogatja a barázdákat, ahol tömeggyilkosságok és kirakatperek librettója fogant, és csobog tovább. A rettegett vezér, élet és halál ura egyedül támolyog szobájában, amit egész hadsereg őriz, de senki nem mer benézni, és megkérdezni, mizu. Nagyot koppan ottan, azután elhallgat.
A többi történelem: a világ orkánerejű fellélegzése, apró szabadságok és jólétek csírázása, béke és biztonság, majd az egész birodalom összeomlása.
Mi lett volna, ha akkor ismerjük az örök élet titkát? Még ha nem is jut az elixírből mindenkinek – hiszen krumpli se jutott – ezek a szörnyek két pofára habzsolnák. Mi pedig nem a halálát ünnepelnénk ma, hanem őt magát. De nem szívből, hanem életünket féltve.
Így bízhatunk ma is a halálban, amikor békéért kiáltunk, amikor sorsunk jobbra fordulásában reménykedünk. A halálba vetjük reményünket, amikor már minden bölcs tudós megállapította, hogy hol zsarnokság van, ott zsarnokság van. Amikor az önkényúr hatalma belülről nem bontható le, mert nincs ellenzék, nincs ellenfél, és minden fogaskerék rendeltetésszerűen forog, amíg a főtengely meg nem áll. Egyszer megáll, testvéreim. S minél inkább köré épült a rendszere, annál gyorsabban hullik szét – hiszen ha szolgált is eszmét, ügyet, célt valaha, mostanra már csak őt szolgálja, az ő menekülését, büntetlenségét, túlélését. A halál könnyedén áthajol bármilyen hosszú asztalon, áttöri a golyóálló mellényt, utoléri a páncélvonatot, és van belépője a Kreml bunkerébe. A mesteri elnyomás hálójának közepén, a pók belsejében dolgozik a koleszterin, a stressz, a vérnyomás és a meszesedés: az örök forradalmárok.
„Semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és a gonoszság nem szabadítja meg azt, aki azzal él”, mondja a prédikátor Salamon, és tök igaza van. Pöffeszkedhet a gonosz a vártoronyban és gondolhatja, hogy itt minden az övé: a halál ott ül az alkotmánybíróságban, egyszer csak vétóz, és azt mondja: jöjjön most valaki más. És beszélje el ő a te sötét bűneidet a kongresszus előtt. Nem az leszel, akinek hazudtad magad, hanem az, ami kiderül rólad. Meghal veled a félelem, és felemeli fejét az igazság.
Vigasztaljon azért benneteket a gyászban, amikor jó emberek mennek el, hogy meghalnak a szarháziak is, akikre pont ráfér a halál, akiknek egyenesen jól áll. Most menjetek békével, és ne siessetek az örök élet titkát feltárni, mert az az örök zsarnokság titka is.
Cserébe mehetsz ministrálni vasárnap hajnalban a büdi bácsival
Az Atya, a Fiú, a Szentlélek és minden vallásos hülyeséggel megnyomorított Ödönke nevében. Adj békét, Uram, meg annyi észt, hogy jámbor híveid megértsék, miről szólna a böjt.
Egyes jámbor hívek farsang alkalmával síkidióta, bigott seggfejnek öltöztek, és bejelentették követelésüket, hogy az iskolák ne szervezzenek jelmezbált nagyböjt idejére. Mint mondják, olyankor a vallásos családok nem mulatoznak. De még a kevésbé vallásosakban is megütközést kelt, ha böjtkor buli van – hazudták szégyentelenül.
Ügyes jelmez, teljesen hitelesen hozzák azt a visszataszító nyárspolgárt, akit csak az érdekel, hogy tüntessen a hitével, és a mások örömét elrontsa. Örök, halhatatlan szereplő, így sokkal jobb választás, mint Donald kacsa vagy Batman. Annyira régi, hogy az Írás is megemlékezik róla. Olvassuk együtt az Evangéliumot Máté szerint:
„Mikor pedig böjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek, hogy ők böjtölnek. Bizony mondom néktek, elvették jutalmukat. Te pedig mikor böjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orcádat mosd meg; hogy ne az emberek lássák böjtölésedet, hanem a te Atyád.”
Tudjuk, testvéreim, hogy ma Magyarországon egy egészen apró kisebbség tartja a nagyböjtöt. Sokkal kevesebben vannak, mint a vegánok, amit bizonyít, hogy míg a növényhamburgereknek és tofuknak minden jobb boltban külön polcuk van, nagyböjtre egyik se hirdet akciót. Jó, ha tudjátok: a Szentírás nem követeli meg a böjtöt. Említi helyes és Istennek tetsző gyakorlatként, de nem írja elő. Maradtak még, akik komolyan veszik, és sokkal többen, akik Istenre fittyet hányva, diéta formájában gyakorolják.
Az erős hitűek ilyenkor lemondanak a lakomákról, a mulatságokról, az italról és a szexről, hogy a nélkülözés által közelebb kerüljenek Krisztushoz, és a világi örömöktől eltávolodva a szellemiekre koncentráljanak. És erre tanítják gyermekeiket is. De jaj! Pont ekkor van az iskolai farsang! A féktelen mulatozás elszabott maskarákban, ahol csobog a rostos gyümölcslé, és ropognak a győri kekszek! Mit mondjunk most a gyereknek?
Testvéreim, legyetek hozzájuk őszinték. Üljetek le velük, és eképp szóljatok:
„Ödönke, Jézus nagyon szeret téged, és mi is. Ezért te nem mehetsz a farsangra és nem kapsz csokit sem, mert nekünk böjt van, és az azt jelenti, hogy lemondunk az élvezetekről egészen húsvétig. Gondolj arra, hogy Jézus ilyenkor pont meg volt halva, és ő sem mehetett farsangolni, pedig biztos jó zombi lett volna. Cserébe mehetsz ministrálni vasárnap hajnalban a büdi Laci bácsival. Igen, a barátaid jót mulatnak, de aztán majd a pokolban tüzes turmixgépet dugnak a seggükbe, és akkor megbánják. És ha ez az egész nem tetszik, várd meg, amíg ránk csaphatod az ajtót, és akkor majd nem kell kereszténynek lenned. Egyed a zöldbabot, hogy hamarabb felnőj!”
Ennyi a teendőtök, kedves fiatalcsaládos testvérek. Igen, a böjt lényege a lemondás arról, amit mások megengednek maguknak. Nem az, hogy az egész világ veletek szenvedjen méltányosságból. Az nem böjt, hogy megtiltjátok másoknak a bulit, és kiküszöbölitek a kísértést. Inkább vessetek számot, nem csúszik-e be véletlenül egy pohár bor vagy egy egészségügyi dugás ebben a negyven napban. És ha igen, feltétlen írjátok meg a minisztériumnak!
Az sem böjt, hogy átrakjuk a partit hamvazószerda elé, hogy legyen buli is meg böjt is. Az nem böjt, amit kötelezően előírtok mindenkinek, mert annyira gyengék vagytok, hogy nem bírtok nemet mondani. A böjt az, hogy nektek nincs buli, másoknak meg igen. És ha úgy gondoljátok, ezt nehéz eladni a gyereknek, akkor talán üljetek le egymással, akár nyissatok egy üveg bort, és tanácskozzátok meg: még mennyi idióta korlátot akartok rákényszeríteni a Jóisten nevében? Mert nem az általános iskolai farsang lesz a legnehezebb. És lesznek következmények, igen, még ezen a világon. Nem biztos, hogy megbocsát nektek mindezért. Az lesz a pokol, nem a turmixgép.
Most pedig menjetek békével, felőlem akár farsangra. Csak ne öltözzetek szemforgató seggfejnek.
Forrás: Let there be Light (Legyen világosság) Facebook oldal. A címeket a szövegekből kiemelte: u7szerk.
