A HVG kivételesen nyilvánossá tette ezt az írást
Ha így marad, akkor csak szarabb lesz minden. Lehetne Magyarország is sokkal, sokkal jobb ország. Sőt, biztos, hogy valamikor az lesz. Vélemény.
Tisztességtelen, előre elcsalt választás előtt vagyunk.
A verseny körülményeit pontosan mutatja az ellenzék – körülbelül a fél ország – miniszterelnök-jelöltjének jutó öt perc a köztévében. Minden más feltétel ugyanígy áll. A torz rendszer miatt Orbán ellenfeleinek igazságtalanul gyenge képviselete lesz akkor is, ha megnyerik a választást.
Annak eredményét még nem ismerjük, de azt látjuk, milyen kihívások várnak Magyarországra. Ahhoz választunk kormányt.
Sovány év következik, és utána nem tudjuk, még mennyi. Vágtató infláció, kiürített államkassza, elapadó támogatások és befektetések. Ez, amiben élünk, sokáig az utolsó dorbézolásunk lesz. Az elmúlt évek relatív jólétét jelentős részben azok az uniós források biztosították, amelyeket elfelejtettek ellopni. Így is sikerült viszont annyit lopni belőlük, hogy Európa megunta. Közvetlenül nem az emberi jogok vagy a sajtószabadság okozza az elvonást, mivel azok sanyargatása csak mellékterméke az illiberális államnak. Főtevékenysége a korrupciós kockázat. Ezt kifogásolja Európa, a lopást. Nincs esély arra, hogy Orbán Viktor leszokna róla valaha.
És nem akarják abbahagyni a barátai és üzletfelei sem; őket az egész kereszténydemokrácia ebből a szempontból érdekli kizárólag: hogy az ájtatoskodás közben mennyit lehet lenyúlni. Ez a világ előtt közismert, tagadni felesleges, idehaza meg amúgy is büszkék rá. Magyarán ezeket az ezermilliárdokat meg az utánuk jövőket bukjuk, ha Orbán marad. Ezekhez – és a többi, bizalmat igénylő befektetéshez – csak másik kormány férhet hozzá. Most, vagy majd egyszer.
Jól hallható a dacos reakció: akkor tartsák meg a koszos pénzüket, megoldjuk az életet magunk. A gyakorlatot élesben bemutatja Oroszország. Nem, nem igaz, hogy megvagyunk a világ nélkül, más népek barátsága és jóindulata nélkül. Éppen elveszítjük utolsó szövetségeseinket, a lengyeleket. Sikerült a vesztes oldalra átférgelődni magunkat annak ellenére, hogy a győztes csapatba osztottak be eredetileg.
Történelmi bravúr alulmúlni az eddigi háborús kudarcainkat is. Magyarország Európa árulója, és ez nem szóvirág; kockázatos megosztani a magyar kormánnyal katonai és diplomáciai terveket, hiszen valós a veszély, hogy azonnal küldik tovább az oroszoknak. Igazán undorító pozíció, amit felvettünk, miközben Ukrajna helytállása sohasem látott cukisági versenyt indított el a világban. Amikor a civilizált világ összezár, egymás sarkát taposva nyilvánít részvétet és ajánlja fel a segítségét, a magyar fintorogva és vállvonogatva odaveti, hogy minek ment oda kihívó ruhában. Orbán ezt fogja folytatni; mindegy, hogy azért, mert Putyinnak gyomorforgató videói vannak róla, vagy mert ilyen ember. Magyarország nemzetközi státuszát csak másik kormány szerezheti vissza, most, vagy majd egyszer.
Hogy mi magunk hogyan élünk itt, az nemcsak ettől függ. Valami minimális jó modor szükséges ahhoz, hogy a világgazdaság része maradjunk, de egyébként magunknak építjük az országot. Mi döntjük el, meghalni megyünk-e be a kórházba vagy gyógyulni, hogy elfogadjuk és eltartjuk-e az úri osztályt, hogy rendben van-e, ha minőségi oktatásért magániskolába kell iratkozni. Tizenkét év kormányzás után ezekre nincs mentség: ők ezt a színvonalat szánják nekünk. Nem kívánnak százmilliárdokat költeni évente arra, hogy magyarokat gyógyítsanak, hanem abból a pénzből inkább betegre ijesztgetik őket delfinné operált óvodásokkal. Bizonyára kiszámolták, hány szavazatot hoz egy megmentett páciens, és mennyit egy kék plakát.
Ezt a számítást le lehet okézni egyetlen iksszel, Orbán Viktor neve mellett. Akkor így megy majd tovább. Esetleg viccből meghirdetnek majd oktatási és egészségügyi közbeszerzéseket, amelyeket megnyernek ők maguk, mint a lélegeztetőgépekét. Változtatni ezen egy másik kormány fog, most, vagy majd egyszer. Ha így marad, akkor csak szarabb lesz minden.
Megszűnik még néhány újság és egyetem. Eltűnik még pár tízezer tanár, orvos. Lopnak konokul tovább abból, amiből lehet. A gazdaságfejlesztést elviszi az udvari bolond lówellnessre, mint eddig. És kivándorol még százezer fiatal. Megtehetik, ahogy tették eddig is. Annyi jobb ország van! Csak egy nyelvet kell megtanulni, és kinyílnak a lehetőségek. Vannak országok, ahol nem az agyhalál köszön rád minden plakátról, ahol nem nyáladzó idióták seggnyalását adja a tévé a te pénzedből, ahol embernek néznek a klinikán, és embernek a gyerekedet az iskolában.
Marbellától Berlinen át Helsinkiig tárt karokkal várják a fiainkat és lányainkat. Idehaza pedig megmérik őket, hogy elég kockák-e iskolásnak, aztán megfelelnek-e a kulturális és szexuális szokásaik; és szeretik-e eléggé a mi bölcs vezérünket. És ha ezen a nyomasztáson túlestek, és átmentek a vizsgán, akkor élvezhetik a jutalmat: azt, hogy magyarok.
Joggal fogják azt mondani, hogy kösz, nem. Van ennél jobb ország, nem egy. Nem ördöngösség ennél kellemesebb hazát építeni: csak el kéne lesni a módszert, és nem ellopni mindent.
Lehetne Magyarország is sokkal, sokkal jobb ország. Sőt, biztos, hogy valamikor az lesz.
Most, vagy majd egyszer.
A szerző a HVG munkatársa
Nyitókép: Marabu : Az ország pénze
Forrás: Újnépszabadság
