Nagyon köszönjük mindenkinek az eddigi segítséget, egy hónappal biztosan beljebb vagyunk. Majdnem kettővel! Vállalatok és rejtőzködő milliárdosok még nem jelentkeztek, de most nyertünk időt.

Hadd meséljek itt a nemzetközi pályázatokról azoknak, akiknek nem volt velük dolguk, vagy csak a Szuverenitásvédelmi Hulladékudvartól hallott róluk. Avagy miért várjuk epekedve, hogy ne legyen rájuk szükség.

Tollbamondás nincs, ez retardjobbos legenda. Nyilván a civilizáción belül maradó médiumok számíthatnak támogatásra, de ez egyszerűen etikett, nem valami szuverenitás elleni merénylet. Ezután a nehézségek jönnek.

A legfontosabb, hogy szinte minden pályázat elvár valamilyen kompakt „projektet”, amit aztán le lehet jelenteni a háttérhatalom vezérkarának. Nagyon nehéz pénzt szerezni arra, hogy egyszerűen csak működjünk (core support), tehát a már meglévő alkalmazottak bérére, IT-re meg adókra. A donor azt szereti, ha a végén pántlikával átadhat egy megvalósult „fejlesztést”, „eventeket”, stúdióépítést, toronyórát. Akkor is, ha ezek hatása elhanyagolható, de legalább van hozzájuk dátum meg külön költségvetés.

Igen ám, de amíg azt nem tudom, hogy kihúzzuk-e az év végéig, addig nem írhatok alá egy pályázatot arról, hogy a következő két évben konferenciákat szervezünk meg mellékleteket indítunk, mert lehet, hogy már nem is leszünk. Ebben az esetben vissza kell fizetni mindent, ami egyébként oké.

Emiatt aztán sokan trükköznek azzal, hogy a puszta vegetálást miképp lehet „projektnek” eladni. Ezért vannak a lapokban furcsa mellékletek például, amik amúgy a sima hírszolgáltatásba valók. Ezért kell „szervezetfejlesztésnek” felírni azt, hogy valakit nem bocsátunk el (vagy elbocsátunk és visszavesszük). Mindennek persze van költsége, legalábbis munkaerőben: egy nagyobb cég rá tud állítani erre a bűvészkedésre egy-két embert, de egy startup nem.

Maga a pályázati elbírálás sem mindig érthető, bár az NKA-hoz képest kristálytiszta persze. De simán előfordul, hogy a dán, cseh és bolgár delegáltakból álló zsűri próbálja kibogarászni, hogy például a Kispolgár megfelelő hangnemben szól-e a gyerekekhez. Ráadásul ők egy kazalban kapnak meg ötszáz pályázatot, nyilván nincs módjuk alapos elemzésre; kaptam vissza olyan értékelést, amely szerint nincs is weboldalunk.

Szóval vannak anomáliák ebben a világban is bőven. Nagyon kíváncsian várjuk, hogy a tervezett Sajtóalap ezeket megszünteti, fenntartja vagy tetézi. A Kispolgár létrejöttéért pedig hálásak vagyunk az Action for Democracynak, amely jóval rugalmasabbnak bizonyult, és elfogadta pályázatnak azt, hogy vagyunk és folytatjuk. Nekik viszont most már van dolguk máshol a földgolyón.

Természetesen van egy csomó tervünk, amit be tudunk nyújtani projektként akárkinek: napi TikTok-híradó, a hírekre épülő mobiljátékok, vagy a rém rozsdás app és weboldal lecserélése. De ezekbe akkor tudunk belevágni, ha tudjuk, hogy az a két alkalmazott megkapja a fizetését a belátható jövőben.

Még egyszer köszönjük a segítséget, nagyon jól jön. Nekünk is, és a gyerekeknek, akik épp arról olvasnak, hogy mi lesz velünk Paks nélkül. Talán annyit már elértünk, hogy senki se vitatja, ez rájuk is tartozik – mert az indulásnál minden második komment az volt, hogy gyerekeknek nem való a politika. Olvasóink jó része a következő választáson már szavazni fog, pláne ha tényleg lehet majd tizenhat évesen. A mi hamuba sült pogácsánk velük lesz az úton.

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. augusztus 2-án.