Három évvel ezelőtt izgalmas kísérletbe kezdtünk Bayer Zsolttal: egy beszélgető könyvecskébe, amely levélváltásokból épült volna fel. Ebből Zsolt igen nyomorultul oldalgott el három szett után. Valószínűleg tévedtem az elején azzal, hogy „remélem, neked van annyi önsúlyod és mozgástered, hogy nem tilthatja meg a párt az efféle fraternizálást.” Viszont hátrahagyott néhány sort a most szalagcímmé lett nagypapáról, amit érdemes felidézni.
„Nagyapám a rettenetes Horthy-rendszerben még fel tudott dolgozni heti 0,83 szerzőt, elsajátította a többi tananyagot is, tanult latint és ógörögöt, aztán orvos lett. És elvette a kiskőrösi Solti nagyanyámat feleségül, és ment Kiskőrösre körorvosnak. Ebbéli minőségében amúgy a kiskőrösi gettó orvosa volt, és zsidókat mentett. Az általa mentett, majd Auschwitzot is megjárt és túlélt zsidók írtak levelet a zsidó Péter Gábornak, hogy a nagyapám az utolsó pillanatig mentette őket Kiskőrösön, úgyhogy engedjék már ki az Andrássy út 60-ból.
Kiengedték. Igaz, előbb félholtra verték.
Aztán egy szép napon jöttek a kommunisták, kibaszták az egész családot a házból az utcára, az ágyneműt elvihették és talán még egy szőnyeget tudott kicsempészni a dédnagyanyám egy élet munkájából (ma nálam van a nappaliban, csak szólok az eljövendő kommunistáknak, hogy az egy értékes darab, viszont nekem fegyvereim is vannak), ült az anyám egy szekéren, nagyanyám ölében, a cihákon, dunyhákon, ezalatt egy fekete fogú, büdös hónaljú geci proli beköltözött a kiskőrösi házba, dédnagyanyám pedig Ábrányi Emil Mi a haza? című versét szavalta az anyámnak.”
Eddig a családtörténet. Ma már tudjuk, hogy végül sikerült a kedves papának megegyezni a kommunistákkal, és elvállalni a fekete fogú, büdös hónaljú spicli szerepét. A lehetőségek hazája volt. És ma is az.
A csonkán maradt könyv ITT olvasható.
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. január 30-án.
