Szevasz, te bukott szobalány. Kushadj már ide egy szóra. Ne nyígjál, bírod te a térdeplést.
Háromfős titkárság. Dunára néző. Meg gazdasszony. Szóval ezek az igényeid. Közpénzből, nyilván.
De mégis mi a faszhoz, ha szabad kérdeznem? Mit tervezel te még? Neked a szőnyeg alatt van a helyed, szégyenben, örökre.
Hogy vízilóbőrből van az arcod, az kezdettől világos volt. Már amikor arról meséltél, hogy gyerekkorodban tilos volt énekelni a Himnuszt. Amit minden műsorzáráskor leadott a tévé.
Azóta annyit tettél hozzá az országhoz, hogy a házibarát szép szeméért pedofilügyeket sikáltál el. És nyilván nemcsak egyet. Nem véletlen a mély kuss a többi kegyelmi döntésről. Kimentettél még pár hasonló gazembert, ugye?
Abban a gyomorforgató, émelyítő szövegben, amivel eltakarodtál, azt mondtad, nem lenne mozgástered többé. Helyes. Nulla mozgástérhez nem kell titkárság.
Gazdasszony? A mi pénzünkből? Minek képzeled te magadat? Grófnőnek? És melyiknek? Báthory Erzsébet?
Itt az ideje választási programba írni: az az elnök, amelyiket a taknyán kellett kirúgni pedofilügyek miatt, nem kaphat sem életjáradékot, sem titkárságot. Ezt a hadseregben úgy hívják, dishonorable discharge – szégyenteljes leszerelés. És nem jár utána ellátás. Népszerű és igazságos követelés lenne, biztos szépen hozna a konyhára.
Egy titkár elég lesz, saját zsebből. Annak az lenne az egyetlen feladata, hogy eltitkolja a létezésedet.
A szerző facebook-bejegyzése 2024. május 2-án.
