1. Az olimpia nem automatikusan nemzeti ügy. Vagyunk egy páran magyarok, akik kereken leszarjuk, ki milyen messzire hajítja a karácsonyfát meg a varrógépet. Ki kéne gyógyulni abból, hogy „a magyarok” imádják az élsportot. Nyilván nem könnyű annak, aki ebben nőtt fel, de terápiával és önuralommal nem is lehetetlen.
2. Még akit érdekel, az is teljes joggal gondolhatja, hogy etesse a végtelenül undorító, korrupt NOB sáskahadát más, ide meg lehetőleg látogatóba se jöjjenek. Az olimpiák nézettsége megállíthatatlanul hanyatlik, a költségük száguld, idióták képzelik csak, hogy majd a hírnév valahogy kirántja az országot a szarból. Görögországon és Brazílián sem segített.
3. Hogy ez nemzeti ügy-e, annak a legkiválóbb próbája éppen a népszavazás. És nem az, hogy az úri osztály eldönti. Népszavazásért kampányolni tehát épp arra való, hogy validáljuk vagy cáfoljuk ezt a homályos elképzelést.
4. És semmiképp sem bűn az olimpia ellen érvelni, mint ahogy az akkugyárakat vagy a gyapotprogramot vitatni sem az. Utóbbiaknál ráadásul elméletben elképzelhető a megtérülés, az olimpiánál ez tökéletesen kizárt.
5. Ilyen esetekben akár azt is lehet mondani, hogy bocs, hülye voltam és fáradt. És nyugi, nem fogok nektek olimpiát meg holdraszállást szervezni, ha netalán odáig jutok. Ha mégis eszembe jut, akkor pedig szavazunk róla!
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. május 23-án.
