Fosnak. A fénytől, a közröhejtől, az igazságtól. A Ferrarik fotójától, a pénzen vett asszonyaik seggén lógó milliós meg tízmilliós ruhák képétől. Attól, hogy mindezt joggal akarja visszavenni a nép.
És fosnak attól, hogy ennek most már egyértelműen megvan a módja és eszköze. Valamint most már egymástól is, azoktól, akik a jövő vádalkuira készülnek.
Nem azért csinálják ezt, mert erősek. Épp azt árulják el, hogy gyengék, hogy fair versenyben már nincs esélyük.
Ez a törvényjavaslat szándékosan betarthatatlan. Honnan tudhatnám, hogy a tízezer forintos adomány feladója milyen állampolgár? Hol a jogorvoslati lehetőség? Hol a számon kérhető, egzakt feltételrendszer? Hol a felelősség a hibás döntésekért? Ez a szöveg az artikulálatlan, részeg hőbörgés megfelelője a jogban.
Fosnak, de nemcsak a sajtótól, és a törvény nem is csak azt fenyegeti. Ezzel elvileg be lehet tiltani a Tisza Pártot olyan alapon, hogy egy vajdasági magyar küldött nekik ötezret.
Én ezt azért nem javasolnám. Egy néppárt mégiscsak tisztább, szárazabb, békésebb eszköze a rendszerváltásnak. A többi módszer sokkal jobban fájna.
Ez nem törvény, csak az, ami a fosásból lett. Tamásnak nevezték el, felrakták a polcra, és most azt hiszi szegény, hogy lekvár.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. május 14-én.