Bencsik András sajátos figurája a fideszmédiának. Én nem tudok rá haragudni, mert még gyerekkoromban megvett a mélyen humanista scifi regényével. Onnan már nem tudta elásni magát, akárhogy igyekezett.
Az egyik, amivel kitűnik a mandineres-pestisrácos fogyatékosok közül, az nyilván a műveltség. Ez nem jár erkölcsi minőséggel, de még gonosz, aljas, szemét írást is jobb olvasni, ha a szerzője tud magyarul, tudja, melyik irányból kell kinyitni egy könyvet, és hogy hol lakott itt Vörösmarty Mihály. Ez egyébként a Demokratán is látszik: persze ugyanaz a sötét, vonalas pártosság, mint a többi, de egyeztetési hibák, leiterjakabok, ordító ostobaság nélkül.
A másik különbség például ebből a mai interjúból derül ki. Ezt azért nehezebb észrevenni, mert nem valami plusz, hanem hiány. Nincs benne cinizmus. Szinte mindenben téved, időnként szörnyen korlátolt, de egyszer sem kell azt érezni, hogy ez az ember éppen tudatosan és élvezettel hazudik, hülyének tetteti magát, nem őszinte. Nem sok ilyen maradt. Szegényt ki is rúgták a fideszes mainstreamből, mint macskát szarni.
Remélem, lesz még ideje annak a könyvnek a második kötetére. Harmincöt éve várjuk.
*
Bencsik álnéven írt regényéről itt írtam húsz éve. (Bencsik András emlékére)
Ő maga is tiszteletét tette a kommentfolyam végén: „Kérem, bocsássák meg, hogy nem volt módom folytatni. Igenis terveztem a folytatást – ma sem mondtam le róla –, és volt elképzelésem arról. Nem nehéz kitalálni, miért nem folytatódott a könyv. 1988-ban jelent meg. Egy évre rá beköszöntött a történelem…”
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. június 24-én.
