Pont négy éve. És nem én rángattam elő a… hajánál fogva.
„Szájer József lehetett volna boldog. Lehetett volna övé is Meseország. De míg a legtöbb rejtőzködésre, sötét lebujokba kényszerülő, a szégyentől rettegő meleg rajta kívül álló okok miatt él ilyen világban, Szájer tehetett volna azért, hogy Magyarország ne ilyen hely legyen.”
„Tehetett volna azért, hogy Magyarországon se legyen ennyire rossz olyannak lenni, mint ő. Sőt még tehet is, ha végiggondolta és meggyónta, amit eddig csinált. Arra vannak a szellemi távlatok, jó uram.”
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. november 30-án. Az alábbi cikk a HVG-ben 2020. december 2-án jelent meg.
Tóta W.: József és a színes, szélesvásznú bunga-bunga
Szájer bukásával az álszent homofóbia szenvedett el csapást. A hozzá hasonlóknak kicsit jobb lesz – ha ezt valami titkosügynök csinálta, akkor köszönjük József nevében is.
Nahát! Ennyit elég volt kimondani a kabaréban, amikor Imrédy Béláról kiderült, hogy kissé zsidó. Imrédy miniszterelnök ugyanis zsidózásból építette fel magát, sosem riadt vissza az uszítástól, sőt összehozott két zsidótörvényt is.
Pedig ott csak egy dédszülő hibádzott. Nem a zsinagóga ereszéről szedték le kaftánban, egy tarisznya macesszel.
Ma Szájer Józsefen röhögünk felszabadultan. Rég nem látott jókedvtől zsong Budapest és az ország. Igazi állatmesét hozott össze a csoportos meleg szexpartiról, gyülekezési tilalom idején, az ereszcsatornán, egy batyu extasytablettával menekülő monyók. A sztorit ismertük: ugyanígy mulattunk Borkain és Tőkés Lászlón, amikor kiderült, hogyan is értik ők a kereszténykonzervatív értékrendet, amit mindenki másra rákényszerítenének. Amerikában ultrafundi prédikátorok és melegeket „gyógyító” kóklerek szoktak lebukni hasonlóan. De kevesen szednek össze minden kelléket a szertárból úgy, mint Szájer.
Majd ha kiröhögtük magunkat, ejtsünk érte pár könnyet kutyafuttában. És emlékezzünk arra, hogy minden ilyen szerencsétlen mögött áll – és szenved – egy erős nő.
Szájer József lehetett volna boldog. Lehetett volna övé is Meseország. De míg a legtöbb rejtőzködésre, sötét lebujokba kényszerülő, a szégyentől rettegő meleg rajta kívül álló okok miatt él ilyen világban, Szájer tehetett volna azért, hogy Magyarország ne ilyen hely legyen.
Nem kötelező egy homofób pártban politizálni.
Akkor sem, ha pénz és hatalom jár érte.
Szót lehet emelni, amikor a többiek ebbe az irányba indulnak. Vitába lehet szállni a gyűlölet, a kirekesztés politikájával. Elő lehet bújni akár, és kiállni: hiszen én is olyan vagyok! És ha mindez nem használ, kilépni. Van még annyi más munkahely – és vannak más pártok. Azok is tökéletlenek, de nem gyűlölnek azért, ami vagy.
Szájer nem ezt tette. Évtizedeken át bólogatott nagyokat, pedig – a tudattalan, amorf indulataiknak engedelmeskedő tömegekkel szemben – látta pontosan, mire megy ki a kormányzati buzizás. Látnia kellett, hogy a heteronormatív szövegek célja nem a szaporodás, hanem az ellenség felmutatása. Anya nő, apa férfi – ennek egyetlen értelme van: tudjátok, vannak, akik erről mást gondolnak, és ők gonoszok, valamint alkotmányellenesek.
Ahogy valószínűleg nem börtöntöltelékként gondolt magára, pedig tudta, hogy egyetlen olyan kis bulitablettáért, de még annál kevesebbért is Magyarországon középiskolások életét törik derékba. Saját életén látta nap mint nap, hogy amit pártja az országra erőszakol, az élhetetlen egy csomó magyar számára, köztük neki is.
De nem szólt, csak bégetett.
Ez volt az ő stratégiája. Hűséges bólogatással megcsípni egy EP-mandátumot, elhúzni ebből a gyűlölködő, ostoba, korlátolt, szürke országból, és élni világát Brüsszelben. Ott, ahol nem kell random buzizásokra összerezzennie, ahol nem hirdeti az állam, hogy ő alsóbbrendű. Ahol talál magának akár huszonöt pajtást, ha seggrepacsira szottyan kedve.
Tehetett volna azért, hogy Magyarországon se legyen ennyire rossz olyannak lenni, mint ő. Sőt még tehet is, ha végiggondolta és meggyónta, amit eddig csinált. Arra vannak a szellemi távlatok, jó uram. A kormányváltás azért is kívánatos, hogy a hozzá hasonlóknak is otthona legyen Magyarország.
**
Felvetődött azonnal a kérdés: vajon nem valamely ellenérdekelt titkosszolgálat buktatta-e meg alattomosan Szájer Józsefet? Nos, ez éppen lehetséges, sőt elég kézenfekvő lépés lenne. Igazából az a meglepő, hogy a Fidesz először száll bele egy ilyen pofonba. Hiszen ők mindig is erőből politizáltak. Nem szól másról a mostani vétóügy sem: Orbán nem a jogállamisági vitában akar győzni, hanem ott dugja be a botot a küllők közé, ahol alkalma adódik. A bankrabló sem érvel amellett, hogy őt megilleti a pénz, hanem közli, hogy különben lelövi a túszokat. Emellett teljes gátlástalansággal használják hatalmi célokra a hatóságokat, ügyészséget, számvevőszéket, rendőrséget, bírói hivatalt és alkotmánybíróságot – az utóbbi kettőhöz van némi köze Szájer Józsefnek személyesen.
Európa ilyen módszerekhez nem szokott, és eszközei sincsenek hozzá, például nem rendelkezik titkosszolgálattal. A tagállamok viszont igen. És ehhez a manőverhez nem kellettek mesterkémek, csak némi helyismeret. Na meg persze az, hogy Szájer József kiszámíthatóan elmenjen a kedvenc melegbárjába a szokásos drogos bungabunga-partira annak ellenére, hogy pártja épp a kereszténykonzervatív értékek nevében feszül neki az egész uniónak. Emögött – MÉG – nincsenek műholdak, drónok, hackerseregek és a CIA. Azokra várni kell egy kicsit, amíg feláll az új amerikai kormány.
Jó-e nekünk, ha külföldi ügynökök befolyásolják a magyar politikát? Nos, mint szinte minden – beleértve a kábítószerezést – ez is az arányérzéken múlik. Sok koreai lélegezne fel, ha bármely ellenség végre eltenné láb alól a vezérdisznót.
Ám az ilyen leleplezéseknek van egy belülről fakadó, jótékony igazságosságuk. Amikor olyasmivel bukik meg egy politikus, amit pártja egyébként erkölcstelenségként bélyegez meg, azzal tisztul a mezőny. Liberálisokat effélével nem nagyon lehet megütni, hiszen ők sose akarták megmondani népüknek, hogyan éljék a magánéletüket. Ők gyerekveréssel meg rasszista kirohanásokkal szokták megégetni magukat, de ezek azért többnyire elkerülhetők. A fundamentalisták viszont
olyan szűk és egyszínű világot hirdetnek, aminek ők maguk sem tudnak megfelelni.
Amikor álszentek hullanak el, legalább annyival beljebb vagyunk, hogy rizikóssá válik puszta gonosz számításból képviselni elveket, amelyeket az ötletgazda pillanatig sem gondolt komolyan. Elég, ha megmarad a szenteskedés a szenteknek. Azokból kevés van. Cinikus szemétládából sok.
De most már eggyel kevesebb.
