A hibbant Néró. „A német nép gyengének bizonyult, megérdemli a sorsát.” Ezzel a sommás ítélettel adta ki Adolf Hitler a Néró-parancsot, miszerint le kell rombolni mindent egész Németországban, legfeljebb majd éhen halnak a nyomorultak, akik nem tudták megnyerni az ő háborúját.
Orbán Viktor számára a Nemzeti Sport mellett a Vadhajtások az ige, és ezt Dopemannek köti a barna orrára. Ez az ő Néró-parancsa. Százmilliárdokat ölt a médiabirodalmába, és azok annyira nyomorult idiótáknak bizonyultak, hogy most neki egynegyede van a parlamentben. A világ hülyéit pénzelte, vállalva hűtlen kezelést, versenyjogi túlkapást, ormótlan törvénykezést és nemzetközi kínokat. És ennyit tudtak. Alulmaradtak az adományokból meg pályázatokból vegetáló libsikkel szemben, mert leírhatatlan mértékben voltak szarabbak.
Most felégeti őket, az ország söpredékét, bosszúból. Fegelein, Fegelein! Pusztuljanak vele együtt. Ha kevesek voltak teljhatalom mellett, akkor ebből a mély pöcegödörből végképp nem húzzák ki. Döglődésük gyönyör lesz. Gyermeki, ártatlan szadizmussal nézzük végig.
Soha kormányt ilyen örömünnep nem köszöntött, mint az Orbánt váltó legénységet. Alig tudunk róluk többet, mint hogy nem fideszesek. És ez most elég az örömódához. Ez nemcsak Orbán csődje, hanem valóban mindenkié, aki az ő nevében végtelen pénzből képes volt visszataszítóbb lenni – a bárminél. A járatlan út azért nyerhetett, mert a Fideszt ezek a lapos, sötét, buta alakok képviselték.
Vége van. Rákból gyógyulunk fel. Második születésnapunkat ünnepeljük. Ilyenkor szoktuk megfogadni az életmódváltást. Lássuk, képes-e erre egy egész nemzet.
Szépen halad a polgári megújulás. Mi mehet vajon egy ilyen szalonban? Fingóverseny, célba hányás?
Te világfalu bolondja, te leépült roncs. Ha szerencsétek volna, megosztozhatnátok a hat százalékon a Mi Hazánkkal, de azoknak van annyi eszük, hogy konkrét nácikat nem vesznek a nevükre.
Amúgy nyugi, a polgári Magyarország remekül megszervezte magát, és ünnepel. Azt ünnepli, hogy végre eltakarodsz. Azt ünnepli, hogy szabadesésben zuhansz. És tapsra emelt kézzel várja a becsapódást.
A szerző Facebook-bejegyzései 2026. május 10-én.
