A hazugság piramisjátéka kiépült, de épp lelepleződik: Szauron seregei felsorakoztak, mindjárt megindul ellenünk a közismerten unatkozó ukrán hadsereg, miközben a magyar hadsereg főparancsnoka gazdátlanul ténfereg Amerikában.
Eredmények híján Orbán Viktor az ukránveszélyre kotorja az összes maradék zsetonját. Az ukránok mindenre képesek, rettenetes az ő gonoszságuk, felülmúlja Soros Györgyét is. Elvágtak minket az éltető orosz olajtól, márpedig mi máson nem tudunk megélni. Az orosz olaj olyan a magyarnak, mint pandának a bambusz. És ez nem elég. Konkrét fegyveres fenyegetést jelentenek, ezért kell katonákat nyaraltatni a trafóházak tövében, és fegyvertelen helikoptereket reptetni Szabolcsban. Küszöbön áll az ukrán invázió, és Orbán a mi egyetlen reménységünk. Mármint a Viktor, nem a Balázs, mert az az első díszlövésre megadná magát.
A jó hír, hogy ezt a baromságot a magyarok nem hiszik el. A fideszesek sem. És ennek kézzelfogható bizonyítéka van: a boltokban álló vécépapírhegyek.
Láttuk, emlékszünk, milyen az, amikor tényleg pánik van. A koronavírus-járvány berobbanásakor napok alatt tűnt el az üzletekből nemcsak a papír, hanem a krumpli, a konzerv, a liszt és az élesztő, utána a sütőpor, a rizs meg a bab. A békeidőkre méretezett logisztika összeroppant a raktározási lázban. Vitt mindenki, amit ért, aztán álmodott hozzá receptet, amikről azóta is hallgat.
Órák alatt fogytak el a túlélés eszközei is: a maszkok, fertőtlenítők, gumikesztyűk, vitaminok. Trükkökkel, lifehack tippekkel telt meg az internet, a karantén életforma lett, és milliók csüngtek a tiszti főorvos szavain. Ma is mind tudjuk, mi az a nyunyóka, és miért kell kimosni. Ilyen az, amikor az ország nagy része komolyan veszi a fenyegetést. Fürkészek és portyázók rajzottak ki a világba lélegeztetőgépekért. Aztán persze ebből is sikerült lopni pár százmilliárdot, de ezzel hamarosan elszámolunk.
Ennek most semmi jele. Pedig elvileg mindjárt megindul a közismerten unatkozó ukrán hadsereg. És annak is elég komoly esélye van, hogy mi hamarosan Orbán nélkül maradunk. Még az sem magyarázat, hogy biztosan a helyén marad, és az ő erős pocakja úgy védelmez minket örök időkre, mint Amerika kapitány pajzsa. A kormánypárt maga is kongatja a harangot:
nem állnak jól, minden kézre szükség van az élet-halál harcban.
Szauron seregei tehát felsorakoztak, egyetlen szuperhősünk már fél térden vív, a háttérzene baljós vonósokra váltott.
A magyar választók pedig fütyörészve ődöngenek a boltokban, csipegetnek kényesen, és nem tankolják tele a fürdőkádat is benzinnel. Egyáltalán semmi sem utal arra, hogy a háborús riogatást bárki komolyan venné. Na jó, a benzinkérdés kezd idegesítővé válni, amióta a Béketanács akcióba lépett Iránban.
Senki sem tudja, hol osztanak jódtablettát.
Hiába a plakátok. Hiába óbégatnak a leharcolt propagandisták. Hiába magyarázza a miniszterelnök személyesen és folyamatosan, hogy a veszély igenis valós és komoly.
A saját szavazói is vállrándítva mennek a dolgukra – legfeljebb remélik, hogy mások beveszik ezt a kamut, de ők a maguk részéről békére készülnek. A hazugság piramisjátéka kiépült, de épp lelepleződik.
Lángoló háttérben, romhalmazok között magyaráz a köztévé bemondója, teljes erővel sulykolják, hogy ilyen a háború, és bármikor beköszönthet, ha megbukik a kormány. Aztán a bemondó hazataxizik, édesen szundikál a paplan alatt, és még egy nyamvadt gázálarc sincs az éjjeliszekrényén. Ugyanilyen álmos nyugalommal tér nyugovóra az a pár megmaradt néző, aki ezzel fárasztja magát.
Ha netalán megállítja őket a kamerás ember, akkor ötösre felelnek háborús veszélyből. Pont annyi relavanciája van az életükben, mint a kovalens kötésnek. Utána mennek vissza a kiskertbe szőlőt kötözni, és nem számolnak azzal, hogy úgyis felégeti a gombafelhő.
Látjuk azt is sajnos, hogyan reagálnak azok a társadalmak, amelyeket tényleg háború fenyeget. Emlékszünk a kijevi szabadtéri műhelyekre, ahol kézműves Molotov-koktélokat gyártott a lakosság. Izrael népe napokat tölt az óvóhelyeken, mert eleve vannak óvóhelyek, és nem az önkormányzatok próbálják kiadni azokat fillérekért. Irán pillanatok alatt gyújtotta be a rakétákat és borította lángba a régiót, mert ott a háború nem rendőrvicc, hanem realitás. És Európában is születnek mozgósítási tervek, de nem az ukránok miatt, hanem mert az orosz fenyegetés már nem tisztán elméleti. Erre pedig felelős kormánynak kell hogy legyen legalább egy vázlata.
Magyarország kormánya úgy ijesztgeti háborúval, külső fegyveres támadással a saját népét, hogy egy szalmaszálat sem tesz keresztbe az elhárítására. A honvédség élén egy nevetséges krupié illegeti magát, a hadsereg főparancsnoka pedig – a köztársasági elnök – gazdátlanul ténfereg Amerikában feleségestül, mert most még kiszívhatja a költségeket az államkasszából. Senki sem tudja, működnek-e még a légoltalmi szirénák.
Nincs háborús veszély, és akkor sem lesz, ha Orbán Viktor megbukik.
Az a bunker Hatvanpuszta alatt nem az ukránok miatt épült. Ami őt fenyegeti, az ellen pedig nem véd.
Nyitókép: Orbán Viktor a DPK hatvani gyűlésén / Fotó: Facebook/Fidesz
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre előfizetőink, támogatóink nélkül. Ha tetszett az írásunk, oszd meg, hogy a világosság mindenkihez eljusson.
