„Ennyi emberi csúnyaságban ki az, aki a nevetségesség veszélye nélkül fönnakadhatna egy bazmegen.” (Esterházy Péter)
Egymást félrelökdösve másznak elő a görbe botos, savanyú bácsik, a bibliás hülyepicsák, szekrénybohócok és mindennemű rezsimkurvák szörnyülködni, mert egy tüntető lány káromkodott. O tempora, o mores!
Van ebben célzat és aljas szándék is: erről legyen szó, ne az elmúlt évek legnagyobb tüntetéséről, és annak okairól. Ez a direktíva, és a mandineres analfabéta, a hírtévés bérmajom meg a többi lefetyelve teszi a dolgát, ezért fizetik.
Persze mindnek megvan a saját magyarázata arra, hogy miért nem szabad Pankotai Lilinek ugyanazt, ami a sajátjaiktól tapsot, lájkot és lovagkeresztet ér. Például mert lány. És hogy nézne ki, hogy a nőknek ugyanazt szabad, ami a férfiaknak? Mi ez, valami egyenjogúság? Vagy mert Pintér Sándort elküldeni a vérhabba, az nagyobb szentségtörés, mint a római pápát. Az aljnövényzetben persze ilyen fejtegetésre nem telik, a mérges gombák csak dühösen rázzák a nyúlszőr kalapjukat.
De van bennük valós érzelem is, mégpedig a nőgyűlölet mellett a félelem. A felismerés, hogy a trágár szöveg nagyon is helyénvaló. Hogy a panaszokat elmondták már elegen és hosszan udvariasan, eredménytelenül. Hogy teljesen jogos ötvenezer ember előtt a büdös picsába küldeni Hoffmann Rózsától Balog Zoltánon át Pintérig és Orbánig azokat, akik ezt tették. Hogy még kér a nép, de már nem szép szóval. És ők, a szörnyülködő, bibliás hülyepicsák, savanyú faszok és rezsimkurvák társtettesek, mentő körülmény nélkül.
A félelem, mert elkúrták. És tudják, hogy azok a fiatalok ott a téren, és a többiek, akik ma nézték vissza szünetben egymás telefonján, ezzel a szöveggel tökéletesen azonosulnak, őket, a szolgákat pedig már nem is akarják meghallgatni. Csak azt akarják, hogy húzzanak az orosz hadihajó után, a faszba.
És mélyen belül sajog a sejtés, hogy tényleg ott a helyük.
A szerző Facebook-bejegyzése 2022. október 25-én.
