Ma az olimpia nem a sport ünnepe, hanem a buta nacionalizmusé. Ezt a cirkuszt már csak a nemzeti sikerek amorf áhítása tartja életben, és a hozzá kapcsolódó maffia.
Negyedikek lettünk hegyibicikliben. Mi, a magyarok. Tehát én is, noha nincs biciklim. Aranyérmes vagyok emellett kardvívásban, és ezüstérmes párbajtőrben, olyasmim talán van valahol, mert rengeteg vasat és rezet őrizgetek olyan alapon, hogy valamire még jó lesz.
Ez következik abból, ahogy egyesek rendre emlegetik az olimpiai és egyéb sporteredményeket: kijutottunk, derekasan küzdöttünk, ennyiedikek lettünk. És amíg egy-egy magyar a voltaképpeni biciklizést és párbajtőrözést intézi, ezeket a tetteket a magyarok a képernyő előtti sörfogyasztással érik el.
Tovább olvasd a kiváló hvg.hu oldalon!
