Rosszul aludtam az éjszaka, hánykolódtam az ágyban. Rémálom gyötört. Felelős beosztásban – főszerkesztőként – el kellett volna döntenem: két hír közül melyik az igaz, melyik a hamis. Beleőrültem a tépelődésbe, és beszállítottak a megzakkant újságíróknak fenntartott elmegyógyintézetbe.
Ma reggel, ébredés után elmerengtem. Mik lehettek azok a bizonyos hírek. Megvan! Hiszen már tegnap is törtem a fejem mind a kettőn. Ráadásul az egyiket éppen az Infovilág hírportálon olvastam. Arról szólt, hogy január huszadika az év legszomorúbb napja. Egy maga szerkesztette zseniális képlet segítségével számította ki az egyik brit tudós, hogy ez a mai nap, vagyis az év első hónapjának harmadik hétfője a mélypont. Ekkor vagyunk a leglevertebbek, a legborúlátóbbak. Legszívesebben föl sem kelnénk az ágyból, vagy ami még rosszabb: véget vetnénk az életünknek.
A másik hír ennek éppen az ellenkezőjét állította. Minden okunk megvan arra, hogy kiugorjunk a bőrünkből. És hogy miért? Mert új nap virradt az égen, hiszen beiktatják hivatalába Amerika régi-új elnökét. A hazai gazdaság már a puszta hírre, hogy visszatér Washingtonba a loboncos frizurájú politikus, repülőrajtot vett, és szédületes magasságokban szárnyal.
De ez mind semmi! Ha megtörténik – magyar idő szerint délután hatkor – a beiktatási ceremónia, ez a rajt még rajtabb lesz, a gazdaság szuperszonikusan fog suhanni. Sosem látott jólét, sőt, világbéke köszönt be; Petőfivel szólva, a bőség kosarából mindenki vehet, és itt van már-már a Kánaán. Putyin úgy teszi le a fegyvert, mintha föl sem vette volna, a migránsok világszerte úgy szívódnak fel, mint amikor a szikes talaj benyeli a rég áhított esővizet.
Ha visszatérne a tegnap éjjeli álmom (feltéve, hogy kiengednek az elmegyógyintézetből), azt a dodonai döntést hoznám, hogy mind a két hír igaz. Igaz abban az értelemben, hogy valakik megfogalmazták, közzétették. A létezésük tény. De! Mind a két hír vicc.
Az egyik vicc: a szomorú hétfőről szóló, a brit tudósé jó vicc. Alkalmas arra, hogy akinek mégis rossz a kedve január harmadik hétfőjén, felderüljön. Brit tudósokra mindig lehet számítani. Ők mondták azt is, hogy nem minden gyógyszer hat, van amelyik négy.
A másik hír viszont rossz hír. Nem abban az értelemben, hogy elszomorító, hanem azért, mert félrevezető. Fake news, álhír. Összekeveri az amerikai elnököt a Messiással. Már miért lenne jobb a világ egy beiktatási ceremónia után rögtön?
És van itt még egy bibi. Ez a háryjánoskodó showman egyszer már négy évig volt a Fehér Ház lakója. Találkozott az észak-koreai elnökkel és másokkal, tető alá hozta az Ábrahám-szerződéseket, próbálkozott ezzel-azzal, utána megbukott. Azt állította, hogy áldásos tevékenységét azért nem folytathatta, mert elcsalták a választást. Bizonyítani nem tudta. Törvénytelenségekre buzdította híveit.
Aki e sorokat most olvassa, azt gondolhatja: a szerzőnek savanyú a szőlő. Fanyalog, rosszkedvű, ma van január harmadik hétfője. Nem erről van szó. Csupán feltételezem, talán nem is alaptalanul, hogy a világ sorsa nem Trumpon múlik. Nemcsak rajta. Egy fecske nem csinál nyarat.
Aki egy lóra tesz, könnyen megjárhatja.
Rovat: VÉLEM ÉN