Nagyon örvendek, hogy A Hét szerkesztősége vitát kezdeményezett a hazai magyar nyelvű tudományos ismeretterjesztés valóban égető kérdéseiről, és általában egyetértek az elhangzott véleményekkel.
Mivel egy ilyen jellegű hozzászólás eleve nem érintheti még e leszűkített spektrum leglényegesebb kérdéseit sem, tehát a teljesség igénye nélkül fűznék néhány megjegyzést, javaslatot az elhangzottakhoz.
Kezdeném a prioritáskérdéssel. Általában mindenki egyetért azzal, hogy mikor korunkat röviden jellemezni akarjuk, akkor azt emlegetjük, hogy az atomkorszakban élünk, melyre jellemző a modern, a XX. századi fizika nagy vívmányainak, a kvantumfizika, a relativitáselmélet, az atommag- és szubnukleáris fizika eredményeinek széles körű használata. Ennek ellenére a nagyközönség ezeket az eredményeket, ezek lényegét és jelentőségét vajmi kevéssé ismeri. Ezzel kapcsolatban, gondolom, nagyon találóak R. P. Feynman-nak, a neves Nobel-díjas fizikusnak gondolatai, melyeket idézni szeretnék. „Elmondom, bár tudom, hogy önök is ismerik tapasztalatból, hogy az ember – és itt az átlagemberre gondolok –, az emberek nagy többsége, annak a világnak a tudományáról, melyben él, bántóan, szánalomra méltóan keveset, sőt egyáltalán semmit sem tud, és képes meg is maradni ebben az állapotban… Éppen ez az érdekes a tudomány és a modern társadalom kapcsolatának kérdésében; lehetséges, hogy a modern társadalomban az emberek olyan bántóan tudatlanok, és mégis meglehetősen boldogok, miközben olyan tudatlanok. A válasz: ennek az oka, hogy a tudomány szükségtelen… Nem arról van szó, hogy annak kell lennie, hanem hogy hagyjuk, hogy szükségtelen legyen a társadalom számára.”
Ha Feynman következtetései talán túlzottan pesszimisztikusan hatnak is, és ha nem is érthetünk egyet velük mindenben, mégis egy kicsit ránk is vonatkoznak, és éppen ezért mindent el kell követnünk azért, hogy változtassunk a modern fizikai eredmények népszerűsítésének és ismertetésének mai helyzetén.
Mivel a kerekasztal résztvevői közül senki sem említette a fizikát mint prioritási területet, szükségesnek vélem aláhúzni, hogy ha egyáltalában prioritásról beszélünk és bármilyen prioritási sorrendet is állítunk fel az ismeretterjesztés szempontjából a természettudományok között, akkor a fizika ebben valahol az élen kell hogy szerepeljen. Ezzel kapcsolatban nem szeretnék hosszas érvelésbe bocsátkozni – azt hiszem, erre különösebb szükség úgysincs –, csak két dolgot említenék meg. Az egyik az, hogy a fizika a természettudományok között a legalapvetőbb és a legnagyobb befolyást gyakorolja a többi tudomány fejlődésére: a modern kémia, a csillagászat, a geológia, a modern molekuláris biológia, a technikai tudományok, mind a fizika eredményeire alapozzák vívmányaikat. A másik pedig a fizika társadalmi, gazdasági és filozófiai jelentőségéből származik, mely a fizikát a „legpolitikusabb” és talán a legnagyobb publicitású természettudománnyá változtatta. Ma már csak a tudományos szempontból jól informált társadalom tud állást foglalni és megfelelő döntést hozni (vagy ilyen döntés hozását pozitívan befolyásolni) olyan kérdésekben, melyek a fizika és más tudományok jó vagy rossz (békés vagy háborús) célokra való felhasználására vonatkoznak.
Megemlítenék még egy prioritási területet, amely tulajdonképpen egy sor új tudományos irányzatot foglal magában. Mivel az utóbbi tíz-tizenöt évben a legérdekesebb és legjelentősebb felfedezések két vagy több tudomány érintkezési felületein születtek meg, a már kialakult és a kialakulófélben lévő ún. határtudományoknak feltétlenül „előkelő” helyen kell szerepelniük a prioritási listán. Végül pedig a könyvkiadással kapcsolatban volna egy javaslatom. Ha nem sikerült véghezvinni azt, hogy a különböző szakkiadók – mint a Tudományos, Technikai, Enciklopédiai stb. Kiadók – teljesítsék a magyar nyelvű természettudományos könyvek megjelentetésével kapcsolatban rájuk háruló kötelezettséget, akkor az említett kiadók adják át megfelelő kereteiket (kiadói ív, papír stb.) a Kriterion kiadónak, és alakuljon itt egy tudományos kiadói szekció, mely biztosítani tudná a magyar nyelvű természettudományos irodalom kiadását. Nem igaz, hogy nincs elég természettudományokkal foglalkozó, ismeretterjesztő könyvek megírására vállalkozó egyetemi tanár, tudományos kutató! Én csak a fizika területéről, kapásból bármikor fel tudnék sorolni legalább tíz nevet (sőt megfelelő tematikát is a nevek mellé). Egyáltalán nem biztos, hogy az illetők önként jelentkeznének, de ha valaki felkérné őket erre, merem állítani: többségük szívesen vállalná a népszerűsítés és ismeretterjesztés egyébként nem könnyű munkáját. Tehát arra lenne szükség, hogy szerkesztőgárdát toborozzunk olyanokból, akik ismerik a hazai magyar szaktudósokat és munkásságukat. Ha nem találunk szakember szerkesztőket, akkor létesítsünk határozati joggal rendelkező szerkesztőségi tanácsot, melyben helyet foglalnának a különböző szaktudományok magyar anyanyelvű aktív művelői és egyetemi tanárai.
Megjelent A Hét II. évfolyama 51. számában, 1971. december 17-én.
