Kormányközeli civilek szorgosan gyűjtik az aláírásokat, hogy a 2006-os szemkilövetésnek szobrot állíthassanak. Elmondásuk szerint azért, hogy a fiatalokat tájékoztassák arról, milyen rendőri brutalitással szembesült Budapest az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján.
A helyzet az, hogy 2006 ősze kapcsán a tényeket feltáró és ismertető számvetésre és elszámoltatásra lenne (vagy lett volna) szükség, ebben pedig aligha nyújt segítséget egy köztéren elhelyezett művészeti alkotás. Persze az, hogy az események ilyen kanyart vettek, az a kormánypártok, holdudvaruk és a kabinet nézőpontját tekintve teljesen logikus. Sokkal egyszerűbb visszamutogatni, és nap mint nap emlékeztetni a tizennégy évvel ezelőtt elmúlt „elmúlt nyolc évre”, mint különb politikát folytatni.
Létkérdés ezért a fideszesek számára az is, hogy minimum parlamenti tényező legyen az a Gyurcsány Ferenc, aki az őszödi beszéd minden vállalhatatlanságát úgy vette magára, mint Koppány vezér Bizánc jelét, a rendőri kegyetlenkedéséért pedig a mai napig nem kért bocsánatot. Igen, ugyanaz a kör szeretné a fiatalokat egyik nap 2006-ra emlékeztetni, amelyik a másik nap a tenyerét dörzsölve azon örömködik, hogy hát mekkora főnyeremény nekik a minden értelmes ellenzéki kezdeményezést összegyurcsányozó Feri.
És ez tényleg fontos nekik, mert ha lekapargatjuk a mázat, és puszta valóságot nézzük, akkor azt látjuk, hogy az orbáni közpolitika nagyvonalakban pontosan olyan, mint a gyurcsányi. Ugyanazokat a vasútvonalakat, kórházakat, iskolákat zárják, vagy zárnák be, ugyanannak a választói rétegnek politizálnak, ugyanazokat a geopolitikai manővereket hajtják végre, adott esetben ugyanolyan kioktatók a választóikkal, ha kényelmetlen helyzetbe kerülnek. Ezért van az, hogy a Fidesz-világ elsőszámú önigazoló bonmot-ja lett a „miért, Gyurcsány alatt jobb volt?” formájában megfogalmazott, végtelenül üres számonkérés. Mert ha ennyi kétharmad és ilyen pénzbőség után még mindig a harmadik magyar köztársaság végóráinak gyászos közállapotához méri saját teljesítményét miniszterelnöktől plakátragasztóig a komplett NER; akkor az valójában nem büszke önigazolás, hanem szánalmas önleplezés.
Ezért lehet lottóötös a kormányoldal számára a tisztességesen soha ki nem vizsgált 2006-os szemkilövetésnek emléket állító szobor felállítása. Elvégre mind a ferencvárosi pad, mind a nagy-szénási kereszt egyaránt nevetséges ügye megoldódni látszik, 2024 pedig nem maradhat újabb identitáspolitikai szurikáta-ügy nélkül.