Digitális polgári körök Dopemannel. Elsőre meghökkentően jelentéktelennek tűnik Orbán Viktor nagy tusványosi bejelentésének tárgya. Talán másodjára is. Alaposabban megvizsgálva viszont kiderül, hogy a DPK feat. Pityinger nagyon is logikusan következik abból, ahogy az utóbbi időben a Fidesz politizál. Pontosabban saját magának köszönhetően politizálni kényszerül. Ennek a fajta közéleti hadviselésnek a lényege, hogy a választók mindennapi életének valóságától minél messzebb kell megbirkózniuk a feleknek. Így aztán inflációról, megélhetésről, elvándorlásról szó sem eshet, mert a hatalom aktuális kihívója ezekben a témákban támad. Nem is eredménytelenül, hiszen a kormány nem tud mit kezdeni a valósággal, persze korábban sem tudott, csak az Európai Unió és a világgazdaság pénzbőségének köszönhetően ez nem volt annyira feltűnő. Most meg ott tartunk, hogy nincs pénz.
Vagyis nincs kenyér, marad a cirkusz. Ezt a Fidesz úgy fordította le magának, hogy a komplett közéletet ideológiai mezőbe tolta, aminek része lett a gyülekezési jog csorbítása, a sajtó ellehetetlenítése, a poloskázás, a drog elleni rendpárti harc és az uszítás Ukrajna ellen. A mesterterv alighanem az lehetett, hogy az Orbán-pártok ezzel a szélsőjobboldali programcsomaggal a maguk javára szavazókat forgatnak le a Mi Hazánkról, amelyik előtt így két út marad: a további radikalizálódás, vagy a hatalomhoz való hozzászürkülés. A másik oldal kapcsán pedig az lehetett az elképzelés, hogy a folyamatos ideologizálás nyomán a kiábrándult fideszesekre hajtó, kiábrándult fideszes vezette jobbközép Tisza Párt mellett pont annyira erősödik vissza a 2022-es országgyűlési választáson megsemmisülő balliberális ellenzék, hogy az bezavar majd jövőre a választási matematikába és így vissza is áll a Fidesznek kedves centrális erőtér. Az ideologizáló mesterterv nem vált be, hiszen jelenleg ott tart a megvalósulásban, hogy Semjén Zsolt Erdélyben dicséri a Demokratikus Koalíció vezetőjét (egy „nemzetpolitikus” a „nemzetvesztőt”!), Kocsis Máté pedig ugyanezt teszi ugyanott a Magyar Szocialista Párt pártigazgatójával.
Ez pedig már cirkusznak is kínos, így nem maradt más hátra, mint a saját szavazók felrázása, pont, mint 2002-ben, amikor megalakultak a polgári körök. Csakhogy ezek egy ellenzéki pártot támogatva mutattak arra rá, hogy milyen területei nem működtek a magyar államnak. Orbán Viktor is azzal indokolta a DPK feat. Pityinger létrejöttét, hogy kell egy közösség azoknak, akik „részt akarnak venni az országépítésben”. Több kérdést is kinyit ez az egyetlen félmondat. Például, hogy az ország építése miért a digitális térben történik majd? Miért kell hozzá Dopeman? Hova és miért tűntek el ez offline, az eredeti polgári körök? És végül: tizenöt évig mégis mi a jó bánat zajlott itt, ha most hirtelen országépítőkre van szüksége a hatalomnak? Jobb is a hatalomnak, ha ezek a kérdések a digitális térből nem szivárognak át a valóságba. A válaszokról már nem is beszélve.
