Jó hírekre vágynak a „magyar emberek”, hát megkapják: tele van plakátolva velük az ország. Az egyelőre még nem került ki a hirdetőoszlopokra, hogy a normális és törvényes ügymenet szerint kifizetik a kamatokat az állampapírok után. Ebből egyelőre csak Orbán Viktor készített videót. A plakátokon most a nemzeti konzultáció nyomán élesített kormányzati intézkedéseket hirdetik, ott, ahol kevesebb mint egy évvel ezelőtt még háborús veszéllyel riogatták a „magyar embereket”.
Nem volt olyan régen, de hát amilyen tempóban pörög a közélet, érdemes felidézni: az EP-választási kampányban belső-vérzéses atomhalállal fenyegetett a kormányközeli balettos, gyerekekkel táncoltatták el a végítéletet a miniszterelnök beszéde előtt, és bárhova néztünk, azt kellett olvasnunk, hogy háború, háború, háború. A pszichózis olyan jól sikerült, hogy a Hősök terén felsorakozott, szovjet felségjelekkel ellátott tankokra és rakétákra ki kellett írni, hogy ezek egy filmforgatás díszletei csupán.
Ilyen előzmények és javuló, de még mindig elég rossz gazdasági mutatók után várja el a miniszterelnök – komoly sértődöttséggel a hangjában –, hogy legyünk kedvesek hinni neki, bízni benne, nem lutriból mondta ő azt a repülőrajtot. Az igaz, hogy az uszításhoz képest az önmagában valóban „jó hír”, hogy most éppen nem akarja Orbán Viktor pártja és médiabirodalma háborús rémképekkel riogatni a „magyar embereket”. Meg is jegyezte a péntek reggeli rádiós tereferéjében a kormányfő, hogy mennyire nem örül a „cinikusok” közösségi médiában odavetett mosolygós fejeinek, mert hát, hogy bejött neki az a jóslata is, hogy tíz év alatt egymillió munkahely jön létre. Hogy ez milyen áron, milyen feltételek között valósult meg, arról persze hallgat. Illetve dehogy hallgat: nagyon is sokat beszél róla az utóbbi időben, amit nem lehet másként értékelni, mint beismerő vallomásként. Ez pedig az a célkitűzés, hogy a középosztályt meg kell erősíteni. Erre jött rá, egy magát valamikor polgáriként aposztrofáló politikus tizenöt-évnyi kormányzás után, egy morálissal kevert megélhetési válság kellős közepén, egy hirtelen megerősödött ellenzékkel a nyakában.
Persze, ne legyünk naivak: a középosztályt a miniszterelnök valójában nem megerősíteni akarja, és ezt is elárulta pénteki rádiós kvaterkájában, amikor arról beszélt, hogy mennyire fontos neki és a „magyar embereknek” a rezsicsökkentés és a tizenharmadik havi nyugdíj megvédése Belgium fővárosától. Orbán konzerválni akarja azt a társadalmat, amelyben van egy olyan széles réteg, amelyiknek a megélhetése az általa irányított állam által biztosított bónuszoktól és a hatósági szabályozástól függ.
Hogy az erős középosztálynak ebben a helyzetben hogy osztanak lapot, arról fogalmam sincs, de hát a miniszterelnök szereti olyan nagyon az ultit. Méghozzá a rablóultit.