Akik hiányolni szokták a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből a konszolidációt, azok most megkapták. Igaz, ez nem az orbáni, hanem a kádári konszolidáció. Mert amit a miniszterelnök politikai igazgatója, Orbán Balázs mondott egy podcastban, az nem október 23-ához, vagy június 16-ához méltó, hanem november 4-éhez és azokhoz a rothadó évekhez, amik ötvenhat eltiprását követték. Íme, az ominózus gondolatsor.
„Pont ötvenhatból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált két és fél évvel ezelőtt, mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát, ennyi ember halt meg, ennyi területet vesztett, mondom még egyszer, az ő joguk, szuverén döntésük, megtehették, de ha minket megkérdeztek volna, akkor mi nem tanácsoltuk volna, azért, mert ötvenhatban az lett, ami lett. Mert megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni, és óvatosan kell bánni a nagyon értékes magyar életekkel.”
Orbán Balázs nem tett mást, mint más szavakkal, de megismételte főnöke, Orbán Viktor korábbi hazugságát. Két éve ugyanis úgy operálta át a kormányfő az 1956-os forradalmat és szabadságharcot, mintha azt azért vívták volna meg a pesti srácok, hogy tűzszünetre és béketárgyalásra kényszerítsék a szovjet birodalmat. Orbán Viktor 2022 októberében a Kossuth Rádióban úgy fogalmazott, hogy „az én fejemben a mi ötvenhatos logikánk, a szabadságharc meg a béketárgyalás nagyjából egy helyen van, hiszen valahogy rá kell kényszeríteni a nagyot, az erőset, a megszállót arra, hogy föladja a terveit.” Ez sem volt igaz, tökéletesen történelmietlen állítás ez is, de legalább nyelvtani értelemben maradt benne valami a heroizmusból.
Két év se kellett hozzá, a kormányzat és kontraszelektált médiagépezete máris eljutott odáig, hogy addig torzítsák az Oroszország melletti propagandát, mire már fel se tűnik nekik, hogy sikerült nagyobbat rúgniuk a magyar szabadságharcosokba, mint az ukrán honvédőkbe. Ugyanis ötvenhat kontextusában az az orbáni félmondat, hogy „megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni”, az bizony nem más, mint a Kádár-rendszer kizárólag suttyorogva és óvatosan körbepillantva kimondott kevert-szagú jelmondata.
Nem kell hát megvárnunk, míg Orbán Balázs megírja a kormányfő megrendelésére és unszolására a magyar nagystratégiát: ebből a pár mondatból és a segítségükkel felidézett történelmi korszakból már pontosan tudjuk, hogy milyen is lesz az majd. Az sem lenne csoda, ha november 4-én látna napvilágot a kétségkívül mívesnek ígérkező gondolatcsokor. Már ha ezek után Orbán Viktor még igényt tart politikai igazgatója szolgálataira.
