2024. augusztus 28-án (Fotó: Magyar Hang/Albert Enikó)
Tökéletes kormányzati gumicsont-alapnak indult az iskolai mobilelvétel. A hatalom fogott egy létező problémát, felnagyította, szokásos erőpolitikáját fitogtatva egy galacsinba gyúrta életidegen bürokratikus rendelkezésekkel, majd odalökte annak a pedagógustársadalomnak, amelyiknek már így is volt elég baja, hogy kezdjen vele valamit. Aztán jött az affér a Madách-ban, ami után érkezett a szokásos koreográfia: senkit nem érdeklő jogászkodás, tüntetés kiabáló diákokkal, valamint személyeskedéssel tarkított szekértábor-harc. A probléma pedig, köszöni szépen, remekül elvan, sőt, ami azt illeti, szépen növekszik is.
Látszott ez előre is persze, de hogy mindjárt az évnyitó napján rúgja majd be a tantermek ajtaját a rendőrcsizmás valóság, arra talán senki nem gondolt. Rögtön látlelet is lett a gumicsontból. Mert az, hogy megyeszékhelyi gimnázium diákjait fenyegetik a hatósággal, az bizony több mint árulkodó. Mesél a fojtogató közéleti légkörről, a slendrián jogalkotásról és legfőképpen arról, amiről ez a központokat is központosító hatalom a legkevésbé szeretne. Jelesül, hogy az ország több darabra szakadt, és akármennyire szeretnék ezt elfedni hatalmi szóval, szakpolitikai impotenciájuk, a bürokráciához való eszelős ragaszkodásuk az ilyen pillanatokban, mint ez a 2024-es tanévnyitás, tökéletesen felfedik, hogy ami a kormányzati munka érdemi részét illeti, abban nem történt igazából semmi lassan másfél évtizede. Vagy ha mégis, akkor azt gondoljuk, bárcsak hozzá se láttak volna a munkához.
Mert ha egy ilyen kicsi országban előfordulhat az, hogy egyik helyen a nyolcvanas éveket idézően a hatóságokkal fenyegetőznek az iskolában, a másik helyen meg gamifikációs gyakorlatokba vonják be az okoseszközöket a tanárok, akkor ott valami nagyon félrebillent. És minél tovább billen, annál később lesz a kiegyenlítődés, ami mégiscsak egy szerencsésebb állapot lenne. De a hatalmat az úgynevezett valóság nem érdekli, csak önön pozíciója, önön rendíthetetlensége. Ezért nem lesz soha a centralizáló intézkedésnek soha hatása az életre, jelen esetben mondjuk arra, hogy milyen oktatásban részesülnek a diákok.
Egy nap alatt máris azt mutatta meg nekünk ez a mobilelvétel, mint annak idején az iskolaőrség: beismerő vallomása és látlelete lett belőle annak, hogy a hatalom az elmulasztott szakpolitizálás kényszere miatt egyre radikálisabb eszközökkel és egyre mélyebb társadalmi rétegekben próbál rendet vágni. És nem mellesleg ez egyre kevésbé sikerül neki.
