Épül már a sz.rból Lázár János vasútvára – ő mondta így novemberi meghallgatásán –, és persze süvegelendő lenne a miniszter kendőzetlen őszintesége, csak hát úgy fest, gondoskodik is róla, hogy az elkészülő mű valóban olyan minőségű legyen, mint egy trágyadomb. Vagy még olyan se.
Most kiderült az is, hogy kilencvenkilenc évre magánkézbe kerülnének a budapesti vasúti pályaudvarok, ami szakmai hozzáértéssel szemlélve vagy akár csak józan paraszti ésszel figyelve kótyavetyélésnek és rablóprivatizációnak tűnik. Az is, de hát a kormánypárt politikusaitól elvárni azt, hogy az államra és a vasútra úgy tekintsenek, mint felelős államférfiak, akik azon dolgoznak, hogy a köznek minőségi szolgáltatást nyújtsanak, tizenöt év Fidesz-kormányzás fényében minimum naivitás.
Egyébként Lázár János még nyíltan is beszélt erről a nyáron. Elmondta egy közlekedésinfón, hogy „nem adófizetői pénzből, hanem magyarországi ingatlanbefektetők működő tőkéjének befektetéséből” képzeli el a frekventáltabb vasútállomások rehabilitációját. Komoly arccal mondta ezt a miniszter, mintha idehaza a nagyhal ingatlanbefektetőknek semmi közük nem lenne ahhoz a kormányhoz, amelyiknek köszönhetően a vasút olyan lett, hogy Lázár is csak a trágyadombhoz tudja már hasonlítani. Persze, látva az épülő kormányzati negyed és a Dürer-rendezvényközpont körüli kavarásokat, nagyjából el tudjuk képzelni, hogy melyik kör fog jól járni ezzel a sztorival.
És még mindig Lázárnál maradva. Pártpolitikusként azt fogalmazta meg a Fidesz tihanyi rendezvényén az idei Tranziton, hogy az újgazdag vállalkozói réteg képviselőinek a zsebükbe kell nyúlniuk, és vissza kell fáradniuk a kasszához közteherviselni. Mindezt a 2026-os Fidesz-győzelem elengedhetetlen feltételének nevezte. Vagyis Lázár János végre kimondta mindazt, ami ugyan közgazdaságtani és vasútszakmai szempontokból komplett abszurdumnak tűnik, de teljesen logikusnak látszik, ha a cél az, hogy kontraszelekcióra épülő pártállamot lásson lelki szemei előtt a meglódult fantáziájú politikai gondolkodó.
Soha, semmi nem fog megépülni, nemhogy egy vár. Sőt, tulajdonképpen már az alapötletet is feldicsérő túlzás lenne akárcsak székletnek is nevezni.
