Orbán Viktor ezúttal Kecskemétről üzen a béke hangján. Így harangozta be a miniszterelnök „háborúellenes gyűlését” (lánykori nevén: lakossági fórumát) a többnyire orosz dezinformációban, kebelcsodaszemlében és helyreigazításban utazó kormányportál, az Origo. Már a mondat szerkezetében is megjelenik a személyi kultusz, melynek tárgya nem más, mint az XL-biztonság maga, aki egyik kezével a háború előtti utolsó választást nyeri meg, a másikkal pénzt szór a családoknak, a harmadikkal pedofilokat miszlikez, a negyedikkel a műsorvezetővé visszavedlett konzulja által felolvasott piszkálódásokat hárítja. Az ötödikkel a történelemkönyvet tartja, amiből a jellemzően nála idősebb közönségének olvas fel érdekes meséket, melyekből persze tanulságos intelmeket farag – a hatodik kezével, nyilván.
Ezt a karaktert gyúrták neki össze a belső használatra készült közvélemény-kutatások számaiból: a mindent látott, a magyar valóságban kötésig álló, omnipotens jószágigazgatóét, aki tudja, hány közbeszerzést nyert ma Mészáros Lőrinc, hány milliárdnyi adókedvezményt adott Szijjártó Péter egy koreai gumigyárnak, és mennyit dekázott a délelőtti edzésen a következő Farkas Jancsi. És senki sem tudja nála jobban.
Csak miközben a komplett el- és kitartott médiaholdudvar, a teljesen törvénytelenül kampányüzemmódba állított magyar államigazgatás és a fideszes pártapparátus azon van, hogy elhitesse: elég egy iksz a gumicsizmás uralkodóra és listájára és minden rendben lesz, addig a másfél évtizednyi boldog békeidő alatt szép csendben rothadásnak indult hátország nagy robajjal esik széjjel. A zajt pedig csak növeli, hogy mindeközben fejhangon sipákolnak az Első Faluban Született valóságmenedzselésre kinevezett bájos segítői.
Oktatás? Hankó Balázs, Magyarország kulturális és innovációs minisztere kamerák előtt ordítja le egy diák fejét. Egészségügy? Takács Péter káromkodva ismeri be egy aggódó apának, hogy ha nem is készakarva, de mégiscsak, fogalmazzunk polgárian úgy, megszivatják a kisgyerekes családokat. Érdekesen családbarát egy aranykor az, ahol bárkinek, bármiért, bármennyire is szívnia kell, de hogy pont a kisgyerekeseknek? Lehetne még sorolni a különböző hepciáskodó kormánytagokat, kezdve az Egyenes Beszédben sütőrummal arcon köpött harcikakasként sipákoló, szuperszuverén külügyminisztertől, az egyetlen magára hagyott csecsemőt sem szülő belügyéren át a bátorságlovaggá ütött batidai anti-Baross füttyögéséig és minden emberei jóérzést nélkülöző, cinikus ormótlanságáig.
Világosan látszik, hogy a „stratégiai nyugalom” nevű politikai terméket saját közösségének Orbán Viktor nem tudja eladni, még vissza nem térítendő állami támogatással sem. Nem csoda: ha az egészségügyre, oktatásra, satöbbire (gyűjtőnevén: Magyarországra) még a magyar életben szügyig álló vezetőnek sincs stratégiája, akkor a beosztottjai sem lehetnek nyugalomban. És bizony mi magunk sem.
