Őszintén felröhögtem, amikor megláttam Lázár János videóját arról, ahogy lapozgatja a Bors, egy „tiszás bíró” által „betiltott különszámát”, ami a nyolcvanas éveket juttatja a miniszter eszébe, amikor „szamizdat lett az igazságból”. Az egész nonszensz história a Magyar Hang cikkével indult, amiben megírtuk, hogy készül a Borsnak egy 16 oldalas, négymillió példányban készülő, ingyenes száma, amiben azt fejtegetik a kormánypárti nyomdaipari termék névtelen szerzői, hogy milyen rémségeket tartogat az összmagyarság számára az eljövendő Tisza-világ. Magyar Péterék a Fővárosi Törvényszékhez fordultak, ami ideiglenes intézkedéssel tiltotta meg a propagandakiadvány terjesztését, így a tizenöt éve kormányzó illipsik most műkurucot játszva szamizdatot emlegetnek, kitartott társutasaik és fizetetlen hasznos idiótáik pedig a magyar sajtószabadságot féltik.
Ami a helyzet teljes félreértése, hiszen aki egy kicsit is tisztában van a mai magyar sajtóviszonyokkal, az pontosan tudja, hogy a Bors ingyenes kiadványa nem sajtótermék, hanem újságnak álcázott választási szórólap. Formailag tehát olyasmi, mint a Tisza Párt „szigetesek” által házhoz vitt kiadványa, a Magyar Hanggal semmilyen összefüggésben nem lévő Tiszta Hang. Következésképpen, ha ezt a mostani, többek között „macskaadóval” riogató 16 oldalt a kormánypártok aktivistái hordanák ki, nem pedig a közpénzmilliárdokból eltartott médiaholding partnerei és nem egy bejegyzett sajtótermék fejléce alatt jelenne meg, akkor Magyarék nem tudtak volna bírósághoz fordulni. De mivel a Fidesz mindenképpen szerette volna leplezni és kiszervezni a kampányát, így aztán a Tisza Párt vezetése egyszerűen csak kihasználta a lehetőséget, hogy a szóban forgó propagandatermékre érvényesek a médiára vonatkozó magyar jogszabályok.
Ezzel a lehetősséggel egyébként éltek – sőt, visszaéltek – már kormányközeli vállalkozók is, akkor persze nem féltette a médiaszabadságot fizetett hirdetésben sírva, picsogva egyetlen fideszes sem.
Persze mindez nem meglepő, az áldozati póz másfél évtizedes alkotmányozás után is a legkényelmesebb testtartása a kormánypártoknak. Ami új az a kapkodó igyekezet és a formátumkeresés. Ha működne a digitális honfoglalás, ha létrejött volna a nemzeti algoritmus, ha hatásosak lennének a mesterséges intelligencia segítségével előállított kamuvideók és hamis montázsok, akkor aligha szeretne ilyen analóg módszerrel minden magyar háztartás konyhaasztala mellé odalopódzni a Fidesz.
Az pedig, hogy mindezt suttyomban, szó szerint újságba csomagolva teszik, megint csak árulkodó. Mert ha Fidesz-aktivista vinné ki mindezt, akkor őt lehet, hogy kérdőre vonnák: mégis miért az ellenzék programjáról hozott hírt? Jobb az ilyesmit másra bízni – gondolhatták a kampányközpontban, de hát elhasalt ez az ötlet is. Úgyhogy most lehet megint felmenni a digitális térbe sipákolni, aztán zárt csoportokban kunyerálni rá a támogató hozzászólásokat. A párt és a haza lájkja ugyanis nem lehet a valóság röhögőfejeinek ellenzékében.
