A Magyar Hang cikke.
Igen, így írjuk helyesen: külön írva, következésképpen így is értjük. Kormánypárti olvasók kedvéért ezt el kell magyarázni, de hát annyi baj legyen. Szóval, amikor arról írunk, hogy „bezzeg Romániában nincs 27 százalékos áfa, így bizonyos élelmiszerek sokkal olcsóbbak”, esetleg, hogy „bezzeg Romániában a pedagógusok egységbe tömörülve kiharcolták maguknak a béremelést”, akkor nem arra gondolunk, hogy keleti szomszédunknál minden rendben van. Éppen ellenkezőleg: arra célzunk vele, hogy az élet egy bizonyos területén „még az idehaza lesajnált Romániában is” jobb a helyzet, mint Magyarországon.
Ilyen bezzeg ügy például az a négyórás vita, amit a megismételt elnökjelölti választás állva maradt jelöltjei vívtak a minap. Hogy a jelöltek mit képviselnek, hogyan milyen gyalázatosan viszonyul egyikükhöz magát a határon túli kettős állampolgárok védőszentjeként felkenő magyar kormánypárt, arról már többször írtunk és nagy valószínűséggel fogunk is még. A „bezzegezés” tárgya most az, hogy Bukarest főpolgármestere és egy sírborogató verőember sem volt rest arra, hogy érveiket és persze vádjaikat egymásnak szegezzék, kérdésekre válaszoljanak, vagy szakpolitikai kérdésekben nyilvánuljanak meg.
Nálunk meg? Szenzációszámba ment már az is, hogy a propagandával elárasztott köztelevízióban tizennyolc év után egyáltalán létrejött egy nevetséges keretrendszerben, esélytelen indulókkal felvizezett közéleti vita. Azért volt ez nagy dolog, mert így Deutsch Tamás mint a kormánypártok EP-listavezetője legalább elment és felvette a kesztyűt az ellenzék képviselőivel, 2026-ban Orbán Viktor már nem bújhat a kifogásai mögé. Abból ugyanis már tele van a hatvanpusztai padlás. Az önmagát utcai harcosként definiáló miniszterelnök lassan lexikonnyi kifogást talált már ki arra nézvést, hogy miért nem vitázik 2006 óta, ráadásul balett-táncostól eszmetörténészen át megannyi sajtómunkásig tartó apparátust tart fenn, hogy elmagyaráztassa velük, neki miért nem kell ütköztetnie a véleményét a kihívóival.
Ezért aztán ha mondjuk a kormányfőnek nem érdeke, hogy az egészségügy, az oktatás, a gyermekvédelem, a demográfiai csőd, a megélhetési- és lakhatási válság vagy éppen Románia legismertebb sírgyalázó verőemberének ügyében megnyilvánuljon, akkor nem is fog megszólalni, mert nem érdeke. Csakhogy a miniszterelnök már annyiszor sasszézott el a közéleti érvütköztetések elől, hogy senki nem fog vele leállni vitázni akkor, amikor „úgy állnak majd a számok”, hogy ez történetesen már neki lenne az érdeke. Hiába: nem elég pusztán csak plakátokra írni, hogy „tisztelet a bátraknak”, úgy is kell cselekedni!
A szerkesztő megjegyzése
George Simion előtte többször és legutóbb (tegnap, szó szerint) megfutamodott a vita elől…
