Mire ez a cikk megjelenik, talán papírunk is lesz róla, hogy ki is volt a Sólyom fedőnevű besúgó valójában. Történt ugyanis, hogy az ismert politikai okokból Magyar Nemzet néven megjelenő kormánypárti napilap felületén ügynökváddal illeték Magyar Péter pártjának, a Tisztelet és Szabadságnak (Tisza-párt) az elnökét, Deák Boldizsárt. Másnap aztán növelték a tétet: azt írta a kormányzati sajtóholding szerzője, hogy „nem lenne meglepő, ha kiderülne”, hogy Deák a román titkosszolgálatoknak is dolgozott. A sajtótermék munkatársa megkereste az Alkotmányvédelmi Hivatalt és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárát is, hogy nézzenek utána, van-e alapja a pártállami aknamunkáról szóló információjuknak, ha pedig találnak valamit, akkor nyilván születik majd harmadik, aztán negyedik cikk is.
Valószínűsíthető, hogy a következőkben megjelenő írásokból ki fog valami maradni: valami, aminek már az első két cikkben is lett volna helye. Jelesül, hogy Deák Boldizsár a 2000-es években melyik párt egri alapszervezetében politizált.
Hát, a Fideszben.
Deák 2009-ig volt itt tag, ekkor a pártközpont feloszlatta a társaságot, az újraszervezett utódba pedig nem fért be a korábbi önkormányzati képviselő. Hogy a jelenlegi kormánypártban akkor is tudtak már egri képviselőjük pártállami múltjáról, vagy sem, az persze érdekes és izgalmas kérdés, de van az esetnek több, a konkrét ügyön túlmutató tanulsága. Például az, hogy ha ez a sztori igaz, akkor egyfajta választ kapunk arra, hogy tizennégy év és négy kétharmad alatt miért is nem sikerült rendezni az aktanyilvánosság ügyét. Ki tudja: „Sólyom” mellett lehet, hogy a jelenlegi parlamenti elit gerincét kiadó posztkommunista ancien régime környezetében annyi besúgó van még 2024-ben is, hogy a Madárhatározó című kiadvány tartalomjegyzékében sem szerepel ennyi szárnyas lény. Akik csakúgy röppennek, egyetlen hívó szóra is akár, ugye.
Kismillió ügy mellett ez megint egy újabb, amikor a pillanat uralásában megmámorosodott, felelőtlen Orbán-pártok a távlatos politizálás elmulasztásának következményét most megkapják a nyakukba. Számos ilyen esetet láttunk már, csak mivel az ellenzék szétforgácsolódott pártjai nem tudtak mit kezdeni ezekkel a helyzetekkel, ezért aztán apátiába süllyedve figyeltük közös dolgaink drámai tönkremenetelét.
A nemzeti együttműködés rendszerét otthagyó Magyar Péter színrelépése viszont felgyorsítja ezt a folyamatot, hiszen minden, amivel a hatalom vádolja őt, vagy a környezetét, az szükségszerűen visszacsap a bírálókra. Ebben az esetben ráadásul többszörösen is, mert hát mégiscsak azt látjuk, hogy egy volt fideszest ügynököz a Fidesz lapja.