Egy valódi demokráciát pedig nem lehet csak felülről felépíteni – írja a Facebookon Radnai Márk, beharangozandó a Közhangot, „Magyarország első, interaktív, társadalmi egyeztetési platformját”. Hogy ez csak egy színesebb, szebben csilingelőbb nemzeti konzultáció, lesz, vagy a megtestesült szubszidiaritás színtere, azt még nyilván nem tudjuk. Az mindenesetre érdekes, hogy az első nagy társadalmi egyeztetés a közmédia átalakításáról indul majd – mindössze kettő nappal az új köztelevízió elindulása előtt.
Radnai írja még a Közhang beharangozásaként a választóknak címezve azt is, hogy arra kell ez a formula, „hogy ne a fejetek felett szülessenek a benneteket érintő döntések”. Örömteli a részvételiség fontosságának hangsúlyozása tizenhat olyan év után, amikor az volt a módi, hogy a nemzetgazdaság kulcskérdéseitől kezdve a dombóvári szakrendelő felújításának megindulásán keresztül egészen a Felcsút kezdő tizenegyének összetételéig mindenről egyetlen ember döntött. És noha ez a személy kétségkívül mindent elkövetett azért, hogy a képviseleti demokrácia összes intézményét annyira kiüresítse, amennyire csak lehet, felszámolnia azért szerencsére nem sikerült őket.
Például az önkormányzatok fontos elemei (tudnak lenni) a Radnai által emlegetett valódi demokráciának. Legyen szó akár az általuk működtetett intézményekről, vagy éppen a testületekbe beszavazott képviselők esetében is így van ez.
Éppen ezért feltűnő, hogy a négy járási- és/vagy választókerületi központnak számító városban (Mezőtúr, Mátészalka, Mohács, Makó), ahol időközi helyhatósági választást tartottak, nem indult egyetlen jelölt sem Tisza-színekben, legfeljebb a Tisza-szigetek támogatásával. Hogy 2024-től 2026-ig miért nem akarta megméretni magát ebben a szférában Magyar Péter pártja, az visszafejthető a később sikerre vitt kampánylogikából és kortesüzemmódból.
Most már viszont száz napja Tisza-kormány van, és a pártnak lassan pozíciót kell majd fognia az önkormányzatokban – a budapesti közgyűlésen túl is. Ha ugyanis a kormánypártnak vannak helyi lábai, akkor azok egyszerre tudnak szövetségesei és ellenőrzői, visszajelzői lenni a központi hatalomnak. Hogy előbbivel nem élnek a Tiszában – Radnai is „régi dinamikának” jellemezte lapunknak adott interjújában a polgármesterekkel való egyeztetést például –, az legyen a párt baja. Utóbbi funkciókat viszont ki kell követelniük a különféle közösségeknek, hiszen ha felhatalmaznak egy szószólót, hogy jelenítse meg, képviselje az ő akaratukat a döntéshozatali fórumokon, akkor az ez az illető nagyobb felelősséggel kell hogy eljárjon, mint egy anonim kütyüző. (A Közhangban ugyanis névtelenül, regisztráció nélkül is lehet véleményt alkotni.)
Idealistának tűnhet mindez, de szerencsére van kéznél egy nagyon is valós példa, hogy hosszú távon hogy jár az a hatalom, amelyik fittyet hány a választói felhatalmazással járó felelősségre, és nem törődik az állampolgári visszajelzésekkel. Úgy fog járni, mint a Fidesz, amelyik 2026 nyarára oda jutott, hogy kérdőíven kérdezi saját magát arról, hogy ő most akkor micsoda is tulajdonképpen. És talán az sem mellékes, hogy az említett négy időközi önkormányzati választáson a bukott állampárt sem állított egyetlen jelöltet sem.
