Nemcsak a történelem, de a politika is ismétli önmagát. A magyar legalábbis egészen biztosan. Itt van a pártállami viszonyok közepette összehozott kegyelmi botrány, ami a kormány minden igyekezete ellenére nem záródott le, sőt: újabb és újabb mulasztásokra, bűnökre és anomáliákra irányul a figyelem. Ilyen Magyar Péter, a NER-ből kipörgő Facebook-dervis mivolta, Balog Zoltán és a református egyház egyre sajátosabb viszonya a párttal és az állammal…
De van egy mindezeknél is vérlázítóbb eset, amit a nagypolitika első vonalába emel a pedofil bűnsegédjének adott elnöki kegyelem.
Ez pedig a tarpai eset, ahol is feltételezhetően azért szökött meg egy házi őrizetbe került, a megalapozott gyanú szerint gyerekeket álmában megerőszakoló fociedző, mert hetekre leállt a rendőrség nyomkövető rendszere. Történik ez abban az országban, ahol nem is olyan rég még a gyermekvédelemről harsogtak az órásplakátok és ahol annyira fontos a biztonság.
Mit lép erre az ellenzék? Szó szerint azzal a szöveggel szervez tüntetést, hogy „nem hagyjuk, hogy az országon pedofilsegítők hálózta uralkodjon, ezért a magyar népnek kell közvetlenül köztársasági elnököt választania”. És akkor csodálkozik még bárki, hogy az aznap rendezett Újpest-Ferencváros labdarúgó mérkőzésre úgy tízszer annyian mennek ki, mint az összellenzékinek szánt megmozdulásra?
Nem először történik meg mindez. 2018-ban, amikor még az illegális migráció és a határvédelem volt a közélet slágertémája, háborús területről, Kelet-Ukrajnából berepült Magyarországra egy repülő. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye volt akkor is a politikai ügy mellékszálának helyszíne, ugyanis a történetesen illegális bevándorlókat szállító gép Kállósemjén határában beragadt a sárba. Az ellenzék akkoriban még egészen fókuszáltan reagált a kérdésre: a DK-s Vadai Ágnes kezdeményezte a honvédelmi bizottság összehívását, a jobbikos Gyüre Csaba közérdekű adatigénylésben igényelte meg a hasonló légtéri betörések számát. A 2018-as országgyűlési választások után (!) megérkezett válaszból kiderült, hogy ezek rendszeresek (voltak?) a megyében, ami finoman szólva is árnyalta azt a képét, hogy mennyire is védi meg állampolgárait a különböző veszélyektől a Fidesz (és a KDNP) által leuralt állam.
Ahogy annyi más hasonló esetben, úgy ennek az ügynek a tanulságait sem vonta le senki, így aztán a kormány sem nyújtott gyógyírt a problémára, és az ellenzéki pártok is megspórolták, hogy pontos diagnózist állítsanak fel akár a konkrét ügyben, akár általánosságban, az eset kapcsán szóba jöhető szakpolitikai területeken.
És most csodálkoznak, hogy amikor az egykoron migránsellenes kormánypártok képviselői egyre másra adják át a külföldi vendégmunkásoknak készült szállókat és üzemeket, akkor a kiábránduló fideszes szavazók továbbra is az országot lerohasztó Orbán Viktor neve és jelöltje mellé teszik az ikszet.
Hiába: nemcsak a történelem és a politika, de a kétharmad is ismétli önmagát.