Nem kell lekicsinyelni Orbán befolyását, bár korábban szemmel alig látható volt az Európai Parlamentben, ámde, figyelmeztet a szakértő, az Európai Tanácsban, ahol miniszterelnökök vesznek részt, már akkor is sokkal hatékonyabb támadásokat tudott vezetni Brüsszel ellen. Rafinéria, írja.
Kár tehát lebecsülni Orbán európai mesterkedéseit, csakhogy, ha nincs komoly belső és európai ellentartás Orbánnal szemben, a magyar emberarcú diktatúra gyorsan elveszíti emberarcát. Tehát, ábrándos barátaim, ne Párizsra figyeljetek, hanem a Szuverenitásvédelmi Hivatalra.
A mi világunkban a gazdasági stagnálás a dinamikus növekedés, az önkormányzatok ellen büntetőhadjáratok folynak, az agylágyítás és a gyűlölet szítása a kormány kézreálló eszközei, tehát folyamatosan védeni kell az információáramlást, a vállalkozások szabadságát, a még elérhető ellensúlyokat. Orbán Viktor a Tanácsban a létező magyar és európai állapotok közepette dugja a maga botját az európai küllők közé.
Viszont itt az ideje annak is, hogy kitörjünk az előítéletek és a leláncolt értelmű szavak fogságából. Ősisége okán vegyük előre a Gyurcsány-problémát. Sokféle balítélet és előítélet van forgalomban, de a jövőre figyelő demokrata jól teszi, ha távolságot tart az őrjöngéstől. Sőt, ne is nagyon menjen bele a felelősség kérdésébe, mert a közönségnek rövid a memóriája, de imádja a politikai ketrecharcot.
Nyugodtan kezeljük tényként, hogy a NER négyszer szerzett kétharmadot, amiben az ellenzéknek, túl azon, hogy szavazóinak 70 százalékát elvesztette, nyilván történelmi szerepe van, ahogy abban is, hogy a hagyományos baloldali osztogatós politikát ma az Orbán-féle szélsőjobb gyakorolja, ha tudja. (Egy majdani baloldali ellenállási mozgalomnak, túllépve a 13. havi nyugdíj – ingyen krumpli galaxison, stratégiailag az esélyek egyenlőségével, a méltó élettel és környezettel is kellene foglalkoznia, s ha ez már megy, kezdhet toleráns lenni.)
Jöjjenek a napkeleti bölcsek, s magyarázzák el az érzékeny ellenzékieknek, hogy más a hatalmat megszerezni és gyakorolni, és megint más az ideológiai-világnézeti tartás, aminek akkor is látszania kellene, ha barátok irányítják az országot. Nem cinizmus ez, kiindulópont. Nyilván izgalmas kérdés, hogy Magyar Péter miért megy Brüsszelbe, holott azt mondta, nem megy, s hogy miért változtatta meg a véleményét ebben meg abban. Mostanság ugyancsak izgalmas kérdés, hogy Szoboszlai milyen fuszeklit visel, milyen sört iszik, de azért az eredmény számít. A meccsen pedig Magyar rúgta a gólokat, nem az ellenzék.
És hogy az ellenzéktől szívta el az erőt, s hogy arra törekedik, hogy Orbánnal szemben erős tömböt építsen fel? Hát az ellenzék nem ugyanerre törekedett az elmúlt három választás során, hogy egységben lépjen fel, hogy mindenki együtt lépjen, együtt szavazzon? Csak éppen nekik nem sikerült (ahogy mi, civilek is hatalmasat buktunk a 2022-es előválasztásoknál). Magyar Péter a Fidesz bizonytalanjaival, főként az ellenzék szavazóival, meg a hallgatag választókkal értett szót, és nem a pártokkal üzletelt.
De majd annak is eljön az ideje.
A jövőre figyelő demokrata ne csináljon bolondot magából azzal, hogy Magyar Orbán-klón, mert Orbánt nem lehet klónozni, rendszerét pedig nehéz lesz leváltani. Egyebek mellett azért, mert a NER az országban elérhető vagyonnak vagy negyedét képviseli a hozzá kötődő zászlósurak révén.
Most a jövőre figyelő demokratának mégiscsak több mérlegelni valója van. Kinek van a legnagyobb esélye fellépni a kormány ellen? Igen, ez ma a Tisza, talán nem a te folyód, de mégis. Továbbá,
milyen demokráciát akarsz, hogy legalább önmagad tudjad, mivel lennél elégedett, ha boldog nem is? Nekem van ilyen listám.
Önkormányzatoknak (embereknek) nagyobb hatalom, átlátható és felelős költségvetés, továbbá megemlítem (népszerűségi sorrend közepe) az alkotmányosságot, hogy soha ne történhessen meg az a csonkolás, ami itt 2010 után bekövetkezett. Egyáltalán nem mellékesen teszem hozzá az egészségügyet, ami a kormány és a politikai osztály szégyene, s mindannyiunk számára halálos veszedelem. Oktatásról pedig ne is essék szó. És végül: egy jóravaló európai civilizációban rendes állam is van.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. július 11-én.
