Akkor tehát mindkét jelölt újraválasztást akar. Karácsony egész Budapestre, Vitézy két
kerületre. Ha Vitézy győz, övé a főpolgármesteri mandátum a közgyűlésben, a
közgyűlés azonban változatlan (leszámítva ezt a helyet). Budapest akkor marad
kormányozható, ha ügyek mellett kompromisszumok születnek. Lehet? Igen. Kevés
Karácsony legitimációja? A szavazata kevés ebből a szempontból, de van jogos
többsége. (Orbán sohasem lépne ilyent.)
Nyilván a mérleg nyelve nem az újraszámlálás, hanem a Tisza – kivéve, ha a Tiszát
megkerülve akar valaki a Fidesz csoportjával együttműködni. Ami Karácsonyról
rosszul feltehető, de Vitézynek is csapda, aki vagy főpolgármester akar lenni
(Karácsony az ellenfél egyelőre), vagy más és több is, ekkor Orbán vagy Magyar Péter
az ellenfél. Lehet, de az okoskodáson túl most semmit nem tudunk erről.
Vagyis, Karácsony érdemi legitimációja az újraszámlálás kapcsán aligha nőhet,
folyamatos kisebbségben kormányzásra lesz szüksége. Vitézy legitimációja a Fidesz
szorosabb ölelése lehet, akkor Magyar Péterrel gyűlik meg a baja. Igazán egyik figurát
sem hiszem, de öregszem, fantáziám romlik.
És persze elméletileg az is lehet, hogy mindenki lekapja az álarcot, és forró csókban
egyesülnek az addig torzsalkodó felek, mi választók pedig ugyanúgy állunk ott, ahogy
eddig: leszarva. Ennek a választásnak nem a csalás a lényege, hanem a félig megnyert
és a félig elvesztett csaták. Nyert Magyar, de még nem eleget. Vesztett a DK, a
Momentum, az LMP lefalcolt, Karácsony mögött így kevés az erő a korábbiakhoz
képest, viszont főpolgármester…
És még mindig hiányzik az ember mögüle, aki a dolgok helyes sorrendjére oktatná.
Mert van ideje a győzelemnek, akármilyen törpe is, s ez most ilyen. Van ideje a
harcnak, mert az vár rá. És van ideje a lemondásnak, ha majd másként nem megy.
Időben, megfontoltan. Ez egy hosszabb opera. A nyitányban még csak célozgatunk, a
slágereket húzza a zenekar. A falról csak a végén ugrik le a hős. De kedves barátaim:
ez most ilyen opera?
Rovat: VÉLEM ÉN