Idézzük Jean Anouilh gondolatait: az üres szavak adóját meg kell fizetni, a célok bizonytalansága pedig a manőverezés végtelen lehetőségét nyitja meg. Azaz, ki nyeri meg Budapestet?
Karácsony Gergelynek két erőforrása maradt. Az első a kisfiús grüberlivel megtoldott kompromisszum, csakhogy szűk a tér. A második: választóinak ismételt meggyőzése arról, hogy nem véletlenül lett főpolgármester. Tudjuk, hogy a Fidesz, a TISZA, a Vitézy-mozgalom nem Karácsonnyal képzeli el Budapest jövőjét. Nekem azonban az a benyomásom, hogy számukra a főpolgármester problémája kezelhetőbbnek látszik, mint annak eldöntése, hogy menesztése vajon kit segít előnyösebb helyzetbe.
Tehát legitimációját erősítendő Karácsony minden nap erős üzenetekkel, erős városvezetői szerepben fordulhat a választóihoz, ha még nem késő. Egy gyenge legitimációjú főpolgármester kiszorítható, de látjuk, hogy a nehézség az utódlás kockázataiban rejlik. Ez ad időt Karácsonynak.
A TISZA nemigen foghat össze a Fidesszel csak „ügyek” mentén, ahogy azt Vitézy hirdeti. Egyébként ez az olasz parlamenti rendszer hatvanas-nyolcvanas évekbeli története, amelyben az „ügyek” menti kompromisszum fél évet tartott, utána bukott a kormány. Csakhogy Olaszország erős helyi struktúrák mentén működött, kormány nélkül is ment a szekér (mint Belgiumban), ami nem mondható el Budapestről. A TISZA-nak jelentős ereje van, de döntő ereje nincs Budapesten. A Fidesszel nem foghat össze, az pillanatokon belül a bukását hozná. A maga irányított többség összekovácsolásához elő kell bújnia a homályból.
Vitézy nyilvánvalóan főpolgármesteri szerepben (mondjuk társkirályként) lenne főpolgármester-helyettes. Most is arról beszél, hogy programjának melyik pontját és hogyan valósítja meg. Vitézy előnye az eltökéltség, formulázási képessége, és hogy őt eddig elkerülte az állandó manipuláció és visszautasítás kínja, meg a rossz kompromisszumokban való őrlődés, ami Karácsonyra jellemző volt. Vitézy problémája az, hogy mögötte sem egy főerő áll, és alighanem még egyik csoport sem döntötte el, hogy Vitézyt választja-e, s ha igen, milyen feltételekkel. Talán Vitézy sem döntötte el, hogy pályája szempontjából vállalható-e egy nyílt csatlakozás a Fideszhez; a TISZA-val kapcsolatban pedig az lehet a veszély, hogy tud-e csupán a feltörekvő ellenzék tagja maradni, miközben annak már van vezére (Magyar Péter).
Eljött az idő, a TISZA-nak is döntéseket kell végre hozni.
Mégpedig sokféle ügyben: emberek, bizottságok és a kompromisszumos mező méretét illetően is. Számára szerencse, hogy nincs benn a parlamentben, de mégis csaknem Fidesz-tömegű támogatója van. Viszont súlyos veszélyt hordoz az, ha Budapesten – ahol a közgyűlés lényegében országos fontossággal bír – túl hosszan alakítja a kívülálló szerepét. Ezen a ponton elpártolhat tőle a szerencséje, ami egy ki nem kényszerített politikai hiba volna.
Nem Budapest összeomlása a fő veszély. Ha a pártok a maguk ostobaságában sem győzni, sem összefogni nem képesek, majd jön a kormány, és dönt helyettük. A villamos járni fog, a fürdő sem ettől lesz drágább. Ám a város ellenzéki bázisa megsérül, Orbán marad, közben a TISZA elvesztené a maga pozícióját.
Budapest nélkül a TISZA-nak nem sok esélye nyílik az országos győzelemre. Ebben a csatában komolyan részt kell venni, Karácsonnyal, Vitézyvel, ahogy lehet. Aki ekkora terepen képes átgondoltan mozogni (végül is a régió hárommillió emberéről van szó üzemeltetési infrastruktúra szempontjából), az magabiztosabban lépdel az ország többi részén is (amely persze nem ugyanaz).
A TISZA politikai sikere is jócskán függ attól, hogy saját Budapest-programja a szavazókat meg tudja-e győzni kormányzóképességéről és kormányzási hajlandóságáról. Sikere azon is múlik, hogy mennyire képes a baloldali, pontosabban a NER-ellenes és nem jobboldali politikai érzelmű választókkal konstruktív párbeszédet folytatni.
Nem kell a hagyományos ellenzéki pártok vezetői közötti mézesheteket szervezni, hazafias népfrontra sincs szükség, viszont ideje abbahagyni a baloldalinak bélyegzett szavazók elriasztását. Orbán leváltásához szükség van minden voksra, ezt persze nemcsak a TISZA-nak, az ellenzék többi részének is jól meg kell értenie.
Budapestről messzire ellátni, viszont itt veszteni: újabb ajándék évtized a Fidesznek.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. október 16-án.
