Foglaljuk össze, eddig milyen változások történtek. A V4-ek helyére egy mind erősebb kelet-európai csoportosulás léphet: Románia, Ukrajna és Lengyelország lakossága együtt 90-100 millió körül van.
A dolgok mai állása szerint a frontok állnak, egymás aknáit szedik fel, de nincs jelentős áttörés. Putyin fehér lova otthon rágja a zablát, lovasa nem megy vele parádézni a kijevi Hrescsatikra, a lovászok lázadnak, régi dicsősége az éji homályban késik.
Errefelé gyakran jelenik meg, hogy az oroszokat nem lehet legyőzni, s hogy Oroszország győztes lesz ebben a háborúban. Orbán Viktorral egyetértve Oroszországot nem lehet legyőzni, vagyis, folytatom én, lehet, de nem érdemes. Félő, hogy Oroszország ezt a munkát maga végzi el azzal, hogy bár legyőzhetetlennek tűnik, győzelemre azonban képtelen. Egy csodálatos adottságú ország, amely nem képes orosz csodát művelni, ahogy a kínaiak vagy az akár az indiaiak tették, a baltiakat ne említsük.
Ha most mindenki ott hagyná abban a vérontást, ahol van, és nagyjából az egy évvel ezelőtti vonalak szilárdulnának meg, az ugyan beindítaná az orosz propaganda győzelmi nyálzását, ám lehet, hogy az ukránokból Trianon-szindrómát váltana ki, sok helyi ellenállással, partizánkodással. Miniszterelnökünk orosz favoritjának emellett azzal kellene számolni, hogy esetleg többe lesz a leves, mint a hús: a pacifikálás drága mulatság. De most hagyjuk ezt, nem sokat tudunk róla, viszont biztosan meglátjuk.
Beszéljünk inkább arról, hogy a győzelem az a ragozási táblázatban jelen vagy jövő idő.
Ukrajna most nem lesz NATO-tag, de a NATO elkötelezettsége mellette több mint nyilvánvaló, és nem is csak pillanatnyi. Határidők nincsenek, Zelenszkíj háborog, de mi azért figyeljünk a tényekre: a NATO jelentős tagországai, a szervezet támogatása mellett, hadianyag szállításával, megvédték és várhatóan meg is védik Ukrajnát. Proxy háború, valódi támogatás.
Foglaljuk össze, eddig milyen változások történtek.
Először: a NATO két grandiózis hosszúságú határon jelent meg, a finnek és a svédek csatlakozása sokrétű következménnyel jár.
Másodszor: a háború nyomása alatt a V4-ek helyére egy mind erősebb kelet-európai csoportosulás léphet. Románia, Ukrajna és Lengyelország közel kerülésüknek mind több nyilvánvaló bizonyítéka van (lakosságuk együtt 90-100 millió körül van). Felemelkedésük a hagyományos európai hatalmak közötti versenyt fokozza, a németek mellett új és erős francia és más aspirációk is megjelennek.
Harmadszor: az ukrán újjáépítés hatalmas gazdasági vállalkozás. Vannak potens jelöltek, Magyarország nincs közöttük egyelőre.
Negyedszer: Magyarország láthatóan át akarja szakítani magát a szövetségesi hálón, áldozatot hoz Orbán szuverenitásának oltárán, aki a kitaszított és nem a kizárt szerepét próbálgatja. Horthyval szemben, akinek ott volt szövetségesnek Olaszország, majd Németország, Orbánnal Oroszország és Törökország marad. Kínát nem említem, de a szuverenitás erősítése okán jobb, ha távolságot tartanak tőlük. Legalább annyit, amennyit mi ő tőlük. Erdogan apaszerepet alakít Orbánnál, ami jó a magánytól szenvedő léleknek, a hadiiparnak, de kevés lesz a jövőben.
Summa: az oroszok stratégiai pozíciója bizonyíthatóan máris meggyengült. Ami jelen van, aki felerészben az euroatlanti világ kívánsága, hogy, hogy az oroszok legyenek stabilabbak, kiszámíthatóak. Nemcsak az atom, az olaj és a gáz, hanem Oroszország dezintegrációja okán. Most aztán tényleg ott a NATO (amelyiknek persze észnél kell lennie), szervezete erősödött. A magyarok és lengyelek kellemetlenkedései miatt összezár az EU, ezen belül a lengyelek a román-ukrán-lengyel csoport erősítésében érdekeltek, a magyarok támogatása egyre kevesebben hoz a varsói konyhára.
A magyar kormány bízhat az európai jobboldal erősödésében, ezt az európai kereszténydemokrácia és a szociáldemokrácia – a kínos ügyek még inkább – valamennyire maguk is elősegítik. Itt azonban Orbán szuverénnek nincs esélye vezetni, a jobbszélen sok az erős vezér – hogyan másként kerültek volna oda?
Elismerem, Orbán nemzetközi, ha nem éppen globális jelenség lett. Tehetsége mellett köszönheti ezt a magyar politikai osztály mentális és morális állapotának, ellenfelei gyávaságának, megbízható önzésének és korrupciójának. Szomorúan állapítom meg, hogy az én fiatalságomban Magyarország példa volt. Mára, kitartó leépüléssel, ellenpélda lettünk. Globális, az már igaz.
Jó záró hír: Biden Vilniusban Stoltenbergen kívül csak Orbánnal fogott kezet a fényképezés előtt. Minő perspektíva! És vajon felismerte?
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. július 12-én.
