Mostanság többen leírják a zavart a Karmelitában, a fideszes értetlenséget az
államnőkkel, a tábor haragját a püspökkel szemben. Utóbbit nem is értem, miként lehetett ekkora celeb a püspök. Túlmozgásos fellépése, a NER-ben kötelező farkasmosoly különös változata belőlem némi idegenkedést váltott ki, és ezt egy tévénéző megengedheti magának.
Csakhogy a szende püspök erőszakos kavarógép is volt, ahogy a cikkekből kiderült, így aztán mindazokat, akik vele éltek lelki életet, mint Orbán vagy Novák, nagy meglepetés érte. És mindezt az udvartartás már régóta észlelte.
Utolsó napjaiban sokat tett a NER leleplezéséért, ezért fanyar köszönet jár.
Ájtatos szemforgatása, kérelme az Istenhez kegyelemért, bocsánatért esdeklése az egyháztól, amit megsértett: hát ez ócska produkció volt.
Nem említette az áldozatokat, és persze a bírósági ítélet nem pedofíliáról szólt Kónya Endre esetében, hanem bűnpártolásról, de az sem ártatlanság, különösen az ő Istene szemében.
A jogi tüsténkedés, meg a vezér rutinos, kimért szó-dekázgatása a nyitott szemmel járók számára nem fedik el a lényeget. Uraink politikai kárt mentenek, nem kétséges. Az is igaz, hogy a jelenséget létrehozó és fenntartó emberi és szervezeti közömbösség, könyörtelen tudatlanság nem a NER terméke, sokkal régebbi. A NER csak felhasználja, gerjeszti, bevett közösségi magatartássá formálja a vezérhívő vakságot és közömbösséget.
A legutóbbi tüntetés éles mondatát, vagyis hogy szörnyek járnak odakinn, a történések kiterjesztik: a szörnyek bent is járnak. A rendszer előlépteti és kitünteti a gonoszt. Mintha a magyar világban csak a tanult tehetetlenség létezne, tanult könyörület nem. Üzenet Jézusnak és az ő közösségének: lehet újrakezdeni!
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. február 19-én.
