A NER többféle válsággal néz szembe. Hazai szavazóit sikeresen elfüggönyözte a valóságtól, az euroatlanti világban viszont karanténba került. A magyar szuverenitás, amely állítólag a Holdról is látható, folyamatosan csökken. Az ország finanszírozhatósága érdekében kellemetlen lépéseket kell megtenni, a megrendült költségvetés repedéseit restrikcióval és propaganda salakkal töltik fel.

Orbán nem két világ között egyensúlyoz: a nyugati világból kisodródik, közben a keleti világ nagyurai alá csúszik. Putyin, Erdogan, Hszi Csin-ping azonban nem jóságos nagybácsi, aki a heves unokaöcsnek mindent elnéz. Új fejlemény, hogy üzemszerűen lopni, mindenki elé tolakodva megszerezni a pénzt, koncessziót, ingatlant csupán pártucat NER-hercegi család kiváltsága marad, a többieknek fogy a torta, ritkulnak a jutalomfalatkák.

A hoppon maradt klientúra előbb-utóbb kénytelen lesz megszerzett vagyona megőrzésével törődni. Mindez eltorzítja a NER fényes ábrázatát, és bennük is felmerül az Orbán nélküli világ gondolata. De a legnagyobb veszélyt a katasztrofális külpolitikai orientáció jelenti az euroatlanti szövetséggel szemben ellenséges országok felé: ezek Magyarországot a Nyugat hergelésére használják.

A 2024-es európai/önkormányzati választás tétje az ellenzéki városok megtartása, kiegészítése újabbakkal. A Fidesz az ország politikai-nemzetközi, szabályozási, intézményi részét ellensúlyok nélkül uralja, az ellenzék viszont – bár a kormánytól függve – a városi önkormányzatokban erős. Egy reális ellenzéki stratégiának ez a kiindulópontja. Sőt, jövőre egyetlen kampány megszervezése ajánlott: az önkormányzati, amelyben európai témák is helyet kapnak. A mai állás szerint az európai mandátumok kis része jut az ellenzéknek, ám a Fidesz várható többségét a NER nemzetközi elutasítottsága, Orbán Viktor külpolitikai magánya korlátozza.

Az ellenzéknek és a pártokon kívüli ellenálló szervezeteknek kell hatékony európai kezdeményezésekkel fellépni. Az ellenzéki EU-s képviselőknek elsősorban transzmissziós feladatuk lehet: hatástalan pártpolitikai képviselet helyett magyar kezdeményezéseket kell célba juttatni. A törekvő önkormányzatok tartós pozíciókat alakíthatnak ki az EU-ban, érdemi munkakapcsolatot létrehozva az európai szervezetekkel.

Ne elégedjünk meg azzal, hogy némely képviselő két brüsszeli utazás között, pártja nevében elmondja a pórnépnek, milyen fontos a nagyvilág és milyen messze vagyunk tőle. Ismerkedjünk az európai parlamenti lehetőségekkel, a befektetőkkel, az oktatási vagy egészségügyi példákkal, a civil szféra támogatásának lehetőségeivel.

Ha országos összefogásra egyelőre kevés is a remény, az önkormányzatok szintjén tartalmas együttműködés alakítható ki. A nehézségek ellenére is az önkormányzati kapacitásokból juthat valamennyi az országos ellenállás támogatására, és ebben Budapestnek kell az élen járni, amely nem különösebben élt a maga lehetőségeivel. A leghatékonyabb eszköz a független média, a független újságírás támogatása, amely átverekszi magát a hazug propaganda falán.

Az európai szakértők az intézményesített többsebességű Európa gondolatán dolgoznak. Legyünk éberek és figyelmesek. Európában, ebben az sajátos történelmi képződményben a kormányok között bizalmi alapon folyik az együttműködés és a kommunikáció, Kelet-Európa néhány országa ezért okozhatott nekik megrendülést. Mindenesetre a tervezett változások – amelyek még hosszú ideig papíron maradhatnak – várhatóan újraszabályozzák az államok közötti viszonyt; hiszen az önkormányzati autonómia Európa természetes pillére.

Ami Magyarországon az önkormányzatokkal kapcsolatosan zajlik, az szélsőséges kivétel Európában. Nálunk a szubszidiaritás helyén fekete lyuk ásítozik. A magyar ellenállás (pártok, civilek, támogatók sora) tehát ne azon gondolkodjon, mi legyen a helyét kereső NER-állammal, hanem használja arra az önkormányzati választások remélhető sikerét, hogy az európai önkormányzatiság történelmi folyamatában visszaszerezze a nekünk járó helyet.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. november 28-án.