Már tavaly megszülettek 2022 démonjai. Ez a remény és csalódás éve. Meg az önbecsapásé, amíg dörögni nem kezdtek a fegyverek.
Önbecsapás volt azt hinni, hogy az infláció nem nő tovább, hogy a kormány eszement pénzköltésének nincs súlyos következménye, és hogy mozgósítható tartalékok nélkül ugyanaz a hamis világ élhető tovább, látszólagos rezsicsökkentéssel és nagyszájú szabadságharccal. Februárban nem hittük, hogy háború lesz, májusban pedig, hogy nem a Vörös Hadsereg parádézik Kijevben.
Orbán Viktor érzékelte játéktere beszűkülését, de mintha a provokáción túl kifogyott volna az ötletekből. Főként önmagát ismételte. Negyedik kétharmada félrevezette híveit, akik a korábbi jó világ folytatásában bíztak. De ez az illúzió nem sokkal a választások után szertefoszlott. Záhony és Szentgotthárd között azonban továbbra is ő a megkérdőjelezhetetlen vezető. Kitartó provokációi is célba érkeztek: Európa immár utálja Orbán Viktort.
A NER-nek a választó csak a voks erejéig számít, onnan Orbán Viktor hatalma a mérce. A kormánypárti választó pedig tette a dolgát, s ezért a kormány fizetett. A választói tömeg egyetlen hasznos kiterjedése a NER-re leadott voks. (És mintha több ellenzéki politikus is megtartaná az egydimenziós karaktert, csak előjelcserével: ő csak Orbán Viktor leszavazását programozná be.)
Kétségtelen, a világ is alaposan megváltozott. Az öröm, amelyet a hatalom és a folyamatos európai pénzeső okozott a kormánynak, immár halványodik. Talán ezért is van, hogy a vezér manipulatív, de benyomásom szerint önmagát is fertőző propagandát tol.
A változásokhoz bemelegítésnek megszűnt a kata (a várt többletbevétel még sehol), a gáz és a villamosenergia ára a sokszorosára ugrott. Az üzemanyagár befagyasztása egy éve ügyes húzásnak látszott, de benzinhiányt kevesen tudtak elképzelni. Rövidesen eljött az idő a kölcsönbe kapott választási bónuszok visszafizetésére. Nyáron mindenki költött, ahogy a bukszából kifért, az élelmiszerárak pedig az egekbe emelkedtek.
Az eltitkolt valóság kezdi megmutatni magát. Az energiatakarékosság hiánya, az eltékozolt kormányzati tartalékok katasztrofális következményekhez vezetnek. Matolcsy, a kritikus MNB-elnök és tettestárs szerint a bajokat nem a szankciók sora, hanem az utóbbi évek gazdaságpolitikája okozza.
Tudjuk, hogy nem a kormány a felelős minden egyes gázmolekula mozgásáért. Annál inkább azért, mert nem készült fel a várható folyamatokra, eltékozolta saját forrásait, a cselekvést propagandával helyettesítette, s amikor végre cselekedett, brutális és érzéketlen intézkedéseivel a lakosságot megfosztotta az alkalmazkodáshoz szükséges felkészülési időtől. És még: a gazdaságot észszerűtlenül túlfűtötte, indokolatlanul olcsó („növekedési”) hiteleket és állandó hitelkonszolidációt, eközben csaknem zéró betéti kamatot tartott fenn, tartalékokat nem gyűjtött, barátait százmilliárdokkal támogatta, választási helikopterpénzt szórt szerteszét. A látszólag könnyen jött pénz felett érzett örömnek a gyorsuló infláció hamar véget vetett, de az így gerjesztett kommunikációs ködben megszerzett szállodák és koncessziók megmaradnak.
A lakosságnak nem kötelező mindezt érteni. Az emberek korrepetálása, mondhatni a gazdaságpolitikai OKJ-s képzés mégis megkezdődött, amikor nyáron hüledezve fizettek a boltban és a piacon, kora ősztől meg jöttek a fűtésszámlák. Kompenzációként Rogán propagandakommandóinak szövegét kapták, miközben szerencsésebb országokban ezereurós nagyságrendben osztogattak energiaár-támogatásokat. Az egészen világos, hogy a NER tavasszal szavazatot vásárolt, nem pedig meleget őszre meg télre.
A NER-nek mindenféle alvilági eszközökkel sikerült politikai ellenzékét visszaszorítania, a munka maradék részét pedig maga a hivatalos ellenzék végezte el. Most ismét új jelenségek tapasztalhatók, tanárok, diákok, szülők tiltakoznak, tavasz óta mintha a szolidaritás mértéke is nagyobb lenne.
2022 az ellenzéki pártok számára nemcsak a nagy tavaszi vereség éve, hanem az egyelőre sikertelen útkeresésé is. Az ellenzéki térről kiszorultak a kooperatív eszközök, a tavaszi választási vereséghez vezető együttműködés (pontosabban együtt nem működés) önmagában is sokat rombolt, és azóta sem javult a helyzet. Az ellenzéki vezetőszerepre törekvő DK elutasítottsága elég nagy. A Fidesz fogy, a hivatásos ellenzék alig nő: a szélsőjobbtól az akciózó baloldalig mindenki keresi a helyét és az elégedetleneket.
Az ellenzéki térfelen kaotikusak a viszonyok, de a körülmények valamennyire kedvezőek a számukra. Ha sikerül követhető politikát és emberi narratívát kialakítaniuk, ha Brüsszel helyett-mellett a tagországokban, a nemzetközi és a nemzeti szervezetekben is láthatóak lesznek, akkor a NER mellett egy alternatív jövőkép is kibontakozhat.
A Fidesz szerencséje kifogyófélben, országunk pocsék nemzetközi helyzetbe hajózta magát. A kormány hisztérikusan provokálja Brüsszelt, erre a legutóbbi közös (Ukrajnának szánt) közös hitel vétója a legjobb példa. Ha nem rólunk lenne szó, nevetségesnek mondanám az ügyet.
Mégsem hiszem, hogy a Fidesz kiszorul az EU-ból. Nem mintha nem volna meg hozzá az indulat, hanem mert a valóságban a Fidesz-probléma Európában alighanem kisebb, mint hinnénk. A potenciálisan nagyon veszélyes populista jobboldal részeként, és szándékától merőben függetlenül, Orbán Viktor reformokat is ösztökél az európai döntéshozatalban. Immár megkerülik az ő vétóját, így annak felismerésében is segít, miként lehet működőképes Európát faragni a maiból.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. december 22-én.
