Volt szerencsém a rendszerváltást követően az önmagát újratanuló parlamentben tudósítóskodni évekig a vidám és kócos Kurír belpoloskájaként (ugye, ugye hogy!?). Ajándék volt az élettől, lélekfürdő, mert az még az igazi szabadság állapota volt, pár évig úgy érezted, most jó, aztán egy rút haranggörbét rajzolva visszahajlott a dolog ugyanoda, ahonnan elindultunk, sőt. A parlament nem ez az izé volt, lakájok gyülekezete, méltóságteljes házelnökök voltak, nem egy ilyen gyűlölködő posztkomcsi nyilasmisi, mint most. És láthatám, hogy az ember koncepciót és nagyívű terveket és stratégiát talál ott is, ahol a politikusok kamuznak, reaktívan, kétségbeesett rögtönzéssel próbálnak alkalmazkodni a helyzethez és úgy tesznek, mintha lenne stratégiájuk, holott flátuszuk sincs. Óvakodjunk ezért a konteóktól, nyilván, amúgy is a hülyeség és a történelmi érzék hiányának csalhatatlan jele, ha valaki beszopja a konteókat és a háttérhatalmi tudjukkik világ-összeesküvését gyanítja minden mögött, mint a hajdan jeles, ma szintén gyűlölettől remegő antiszemita és putyinszopó közgazdász, aki szerint még Dózsa is a háttérhatalmak ügynöke volt, és akit teljes joggal bogárnak lehet nevezni, ez nem poloskázó dehumanizálás. Ezért most előadok egy saját fejlesztésű konteót.
Azt mesélte a nagy pletykás Kun Miklós egyszer, hogy Gorbacsovval interjúzott, aki a beszélgetés végén azt mondta: 1400 dollár. De nem ez a legérdekesebb. Kun olyasmit is mondott, hogy Gorbival az adriai szülinapján együtt csobbantak, Gorbi körülnézett, ugye a tengerben nemigen tudták lehallgatni, és azt mondta: „Miklós, ha az a rohadt Nyugat odaadott volna 10-30 milliárd dollárt, akkor én még mindig a Szovjetunió élén állok” – azaz ma is pártfőtitkár és elnök.
Magyarul szó nincs arról, hogy a félperiféria demokratikus ébredése harcolta ki a rendszerváltást. Képzelhetjük mi azt, hogy mi döntünk, de ha nem omlik be a gyatra szovjet gazdaság, ha nincs a csillagháború és az afgán háború, és a „rohadt” amcsik nem nyomják le az olaj árát és a petrolgazdaság zakatol tovább, valamint ha Gorbi kapott volna egy ilyen Marshall-segélyszerű tőkeinjekciót, akkor ma is ő lenne a főtitkár és a SZU elnöke. (Az orosz gazdaságot ma Olaszországhoz vagy Texashoz szokták hasonlítani, ami azért szívmelengető, mert a modern háború a hátország ipari fejlettségének függvénye, iparok háborúja, a strukturálisan korrupt és nem kompetitív orosz gazdaság ereje töredéke az USA vagy az EU gazdaságának).
Mármost azt mondja Káncz Csaba, akinek a fél ország a hajnali posztjával, az „Éjjeli fejleményekkel” kezdi a napot a F@szbookon, hogy „az oroszok az 1980-as évek óta számolnak vele (mármint OVI-val) és építgették a karrierjét… Az orosz titkosszolgálat SOHA nem fogja elengedni O1G-t, ahhoz túl mélyek itt a gyökereik a szovjet idők óta, amikor a GRU a »legvidámabb barakkot« használta »KAPUNAK« a nyugati belépésre a semleges Ausztrián át… Magyarország annyira mélyen orosz fertőzött terület, hogy a rendszer alapvető felborítása esetén lehet csak tartós változást elérni, minden egyéb csak színházi elem, kellék.”
Azt nem hiszem, hogy az oroszok a nyolcvanas évektől építgetik Viktort, akkor ő még csak egy becsvágyó félművelt falusi focista volt és egyszerű KISZ-titkár, aligha lehetett látni, hogy egy olyan totálisan moral insanity bugyor, amiben van egy rész Goebbels, egy evőkanál H. Kovács, egy lókupec, egy rész Gömbös Gyula, egy jó nagy rész Kádár János, egy ek (evőkanál) Rákosi, egy gerezd fokhagyma, egy tk (teáskanál) Napóleon a történelemből, 80 kg Orwell-féle Napóleon, tudják, a zsírdisznó és valamiért 8 dkg búzadara, ezt mondjuk nem értem.
Érdekes idők ismét. Mint a hinta, leng a zinga. A volgográdi reptér visszakeresztelése Sztálingrádra például olyan, mintha berlini Hauptbahnhofot átneveznék Adolf Hitler Hbf-nek, itt tartunk. Az biztos, hogy lesznek itt érdekes dolgok. Lehet, hogy most is az van, hogy azt képzeljük, mi fújjuk a passzátszelet, de sokkal determináltabbak a dolgok, mint hisszük – azt hiszi a kesztyűbáb, hogy ő mozgatja önmagát, és nemcsak a belső önkénnyel, hanem a külső összeesküvéssel is meg kell küzdenie ennek a lepukkant, kócos társadalomnak.
