A Transtelex cikke.
Többnyire zárt Facebook-csoportokban vagy bizalmas beszélgetésekben hangzik el, hogy valami nagyon megváltozott a kolozsvári magyar színháznál. Tompa Gábor színházigazgató új irányba tereli az általa már több mint 30 éve vezetett intézményt. Ebbe pedig nemcsak az új SZFE-vel és Vidnyánszky Attilával való jó kapcsolat fér bele vagy az amerikai liberalizmus rendszeres kritikája, hanem a konteók is. A rendező ugyanis számos olyan teóriával foglalkozik, amelyek a tudományos közösség széles körben elfogadott álláspontjaival ellentétesek vagy vitatottak. Ennek jegyében pedig Drábik Jánost, a konspirációs teóriák nagymesterét látja vendégül április végén Kolozsváron.
Lenin, Trockij szabadkőműves volt, Sztálin viszont rózsakeresztes. Csang Kaj-sek, Csu En-laj szabadkőműves, Mao viszont nem, mert konfuciánus. Soros célja, hogy csak 5-6 millió magyar legyen és az értelmiségi réteg kipusztuljon. A világ szabadkőművesei egy olyan háttérhatalmat szerveztek meg, amely mindenkinek a vérét szívja. Putyin nem szabadkőműves, de írt a magyaroknak egy levelet Petőfiről, aki nem halt meg Fehéregyházán. Csakhogy a levél elveszett
– mindez csak egy halvány töredéke annak, ami egy átlagos Drábik-előadáson elhangzik. Ilyen és ehhez hasonló tartalmakra számíthat az, aki április 29-ére jegyet vált a kolozsvári magyar színházba.
Először a színház honlapján vettem észre meghirdetve az előadást, Orwellia és a magyarság címmel, eligazításképpen pedig a cím alatt azzal a szöveggel, hogy „beszélgetés Dr. Drábik János jogásszal, közíróval, a Szabad Európa Rádió nyugalmazott vezető programszerkesztőjével és Patrubány Miklóssal, a Magyarok Világszövetsége elnökével”. Kérdésünkre, hogy kinek a meghívására vendégeskedik a színházban a főállású összeesküvés-elmélet népszerűsítő, Pászka Gáspár sajtóreferens röviden válaszolt: Drábik János a Kolozsvári Állami Magyar Színház meghívására érkezik, a színház beszélgetéssorozatainak az egyik meghívottja.
Egyszóval a város legfontosabb magyar nyelvű állami kulturális intézménye hívta meg az egyik legismertebb konteósnak számító figurát, hogy elmondja a szabadkőműves-talmudista konspirációk legújabb fejleményeit. De ha belegondolunk, nem teljesen előzmények nélküli ez a meghívás, hisz Tompa Gábor színházigazgatónak az elmúlt időszakban adott interjúiban hasonló hívószavak bukkannak fel. De vegyük sorra.
Kicsoda Drábik?
Alig vannak olyanok, akik sosem hallottak Drábikról. Ha esetleg a névre nem is emlékeznek, amint megpillantják, gyorsan összekötik a képet a tartalommal: van egy nyolcvanas éveiben járó, mindig zakóban és nyakkendőben vagy fekete bocskaiban megjelenő, konzervatív úriember, aki ékes magyarsággal ecseteli, milyen sötét szövetkezések hálója vesz körül minket. A fenyegető veszélyekről, régmúlt puccsokról és aktuális államcsínyekről már legalább két tucatnyi könyve jelent meg. Saját blogja van, rajongói Facebook-oldala 37 ezer követőt számlál, egyes YouTube-videóira több százezren kattintottak, a Magyar Elektronikus Könyvtárban is megtalálható műveinek magas az olvasottsága. Az Országos Trianon Társaság elnöke, a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja és gyakori előadó szerte a Kárpát-medencében. Mi több, nemrég beiratkozott a Mi Hazánk Mozgalomba is, és most már párttagként terjesztheti a délibábos szélsőjobboldaliságot.
Ma Drábik János is belépett a Mi Hazánk Mozgalomba. 84 éves, de a miénk az első párt, amelyhez csatlakozott. Nagy megtiszteltetés ez nekünk. Folyamatosan erősödünk.
Egyetlen idézettel is rá tudunk világítani, mi mellett és mi ellen lép fel Drábik János. A részlet egy olyan szövegből származik, amelyet a Magyarok Világszövetsége terjesztett nagy erővel a koronavírus-járvány időszakában:
„A globális kapitalizmus leszámol a nemzeti kapitalizmussal. A korlátlan önzésen alapuló talmudista rendszernek sikerült létrehoznia a világtörténelem legszélsőségesebb vagyoni és jövedelmi viszonyait. Ezt a helyzetet a globális hatalmi elit be akarja betonozni. (…) A talmudista államok feletti világbirodalom stratégiájának a része a megtervezett migráns-invázió, a klímahisztéria, a koronavírus-járvány, a Black Lives Matter anarchia és az Antifa terrorizmus. A cél világméretű káosz előidézése, hogy a globális nagytakarítás után a globális elit megszilárdíthassa a megfélemlített emberiség feletti uralmát. Az államok feletti hatalom olyan egypólusú világrendszert akar univerzális kényszer-kultúrával stabilizálni, amelyben az erős büntetlenül elkövethet mindent a gyengébbel szemben. A nemzeti kultúrájukhoz és identitásukhoz ragaszkodó népeknek ezért most fel kell állniuk és meg kell tagadniuk, hogy felvegyék ezt az univerzális szellemi kényszerzubbonyt.”
A Wikipédia adatai szerint az 1938-ban született Drábik csellista szeretett volna lenni, de egy baleset miatt az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán kötött ki, majd annak elvégzése után Budapesten dolgozott különböző vállalatok jogászaként, majd a Kossuth Rádiónak, sőt a KISZ KB kulturális osztályának is volt alkalmazottja.
A ’80-as évek elején kivándorolt az Egyesült Államokba, és 1983-tól 1993-ig a Szabad Európa Rádió müncheni irodájának munkatársa lett. Az ott végzett munkájáról nem sokat tudunk, viszont a rendszerváltás után visszatért Magyarországra, úgyhogy az 1990-es évektől kezdődően szövegei és elméletei már bekerültek a magyar köztudatba. Nemcsak publikációiban terjesztette nézeteit, rendszeres vendége volt különböző tévécsatornáknak is. Az Echo TV-nél valóságos karriert futott be állandó meghívottként. Miután a mainstream médiumok meghívásai kimaradtak, nevenincs tévécsatornákon is ugyanolyan elánnal magyarázta téziseit.
Nem tudni pontosan, hogy a kolozsvári magyar színházban való fellépésre milyen témákat választ a 84 éves influenszer, de Petőfi, Trianon és a pénzhatalmi világelit biztosan említésre kerülnek, ezért az ezzel kapcsolatos sarkalatos állításokat röviden összefoglaljuk.
A szabadkőművesek és Petőfi a Drábik-féle párhuzamos univerzumban
Az összes Drábik-elmélet abból indul ki, hogy a világot egy retrográd szabadkőműves-zsidó-bilderbergi hatalom uralja, és szinte minden, ami az elmúlt kétszáz évben történt, ennek az ármánykodására vezethető vissza, különösen a magyarokat ért tragédiák.
Valójában a Petőfi-vonal is kapcsolódik a nagy szabadkőműves összeesküvés-elmélethez, ugyanis Drábik szerint Petőfi is szabadkőműves volt és Széchenyi István fia. Az összes 1848-as európai forradalom szabadkőműves hatalomátvételi kísérlet volt, csak épp a magyar nem. A magyar szabadságharcot a zsidó Rothschild bankárok érdekében és parancsára verték le az osztrákok. A Kossuth-bankók fedezetét egy bizonyos Wodianer nevű zsidó ellopta, és odaadta a szintén zsidó Rothschildnak, aki zsebre vágta. Petőfi nem halt meg Fehéregyházán, hanem Barguzinba került, ahol magyar verseket írt, de az Akadémia ezt titkolja.
Drábik valótlanságait a Rothschildok által leveretett magyar szabadságharcról több ünnepi szónok is elismételte már, például Darvas-Kozma József csíkszeredai plébános, pápai káplán, sőt a történelemhamisító bankárfóbiák már évekkel ezelőtt Kövér László házelnöki szónoklatában köszöntek vissza.
Trianon és a pénzhatalmi világelit
A Trianon-kutatókat jóval megelőzve Drábik János már kész könyvvel és meghökkentő elméletekkel ugrott neki az első világháborút lezáró békekötés centenáriumának. Száz év Trianon című könyvében valójában a teljes magyar történelem újraértelmezésére vállalkozik.
A kötetről azt írja Ablonczy Balázs történész, hogy a kínai szerencsesütiben található csipetnyi bölcsesség nagyobb szerkesztői gondossággal van megírva, mint itt a teljes könyv, majd felsorolja, hogy milyen tartalmak váltogatják egymást az egybefűzött oldalakon: „A bármiféle kronológiai rendet, illetve logikát csak nagyon lazán követő műben találunk pénzkérő levelet Thomas Peterffy amerikai–magyar milliárdoshoz, harmincoldalas betétet Izrael atomprogramjáról, valamint lángoló szózatot a Kárpát Konföderáció létrehozásáról. Továbbá szó esik a Putyin–Trump viszonyról, az amerikai elnökválasztás újraszámlálási esélyeiről (két év késéssel), a szkíta–dák–magyar kontinuitásról és még egy csomó mindenről.”
Drábik a trianoni békeszerződéssel kapcsolatos összes már megcáfolt legendát leközli, miközben drámai felszólításban a történelemhamisítás megszüntetését és a történelemírás tudományos alapokra helyezését követeli.
Mivel a konteómester a Magyarok Világszövetségének is vezetőségi tagja, érdekes módon nemcsak az alternatív történelmi meglátásait, hanem a járványtagadó tartalmakat is sikeresen terjesztette ennek a szervezetnek a segítségével. Szele Tamás egy amszterdami konferencián elmondott szövegét elemzi részletesen, és azt írja, hogy „orvosi tanulmányt hamisít meg egy világösszeesküvés elméletének kedvéért, ami az épp divatos járványszkepszist lovagolja meg – ha a selyemlegyezők volnának divatosak, azokat használná fel. Nem tudom, hogy csinálná, de mivel ez a szakmája és profi benne: megoldaná.”
Hol érnek össze a szálak?
A sokáig a legprogresszívebb erdélyi magyar társulatként számontartott kolozsvári színház és Drábik János között látszólag átjárhatatlan szakadék tátong. Mi sem állhatna távolabb a hiteles és kritikus szemléletű színházcsinálástól, mint az összeesküvés-elméleteket terjesztő áltörténész.
Azonban, ha visszalépünk kicsit az időben, észrevesszük, hogy 2020-ban Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgató-rendezője egy interjúban arról beszélt, hogy már nem akar az amerikai liberálisok táborába tartozni: „Létrejött egyfajta fundamentalista liberalizmus, aminek a klasszikus liberalizmushoz semmi köze nincs, és ehhez a radikalizálódáshoz hozzájárultak a mindenféle aktivizmusok, a különböző médiaplatformokon létrejövő rögtönítélő bíróságok.”
Azelőtt rendezte meg a kolozsvári színházban A velencei kalmárt is, amelynek rendezői koncepciójáról elmondta, az előadás a „pénzhatalmi világelitben játszódik, amely óriási szenvedélyeket tud produkálni, mindig az érdekek mentén szerveződik és amelyben a profit az isten. Az elit tagjai, főképp bankárok, kereskedők, akik valamilyen módon kézben tartják a világ sorsát.” Nem kell feltétlenül Drábik-szakértőnek lenni ahhoz, hogy megfigyeljük, a kolozsvári színházigazgató ugyanazzal a bevett kifejezéssel él, amely nem hiányzik egyetlen Drábik-szövegből sem.
Amint Szele Tamás megírta, a konspirációk nagydoktora „feketeöves antiszemita” és voltak olyan vélemények, miszerint Tompa Gábor rendezése is egy ingoványos csapáson haladt. Szilágyi-Gál Mihály filozófus tette például szóvá a premier után, hogy az előadás látképe az etikus többiek és a szívtelen zsidó egysíkú kontrasztjára szűkül.
„A szívtelen, idegen, számító érdekember metaforáját az első felvonás még nem köti egyértelműen a zsidóhoz. Ez lett volna Shakespeare saját értelmezése? Nem tudjuk. A gonoszság a zsidóban való megtestesülése a második felvonásban válik egyértelművé, és ezáltal a darab egyoldalú, zsidóellenes értelmezésévé. Ez lett volna Shakespeare saját értelmezése? Nem tudjuk. Itt és most, a »Stop Soros« kampány mérgét kortyolgatva sem tudjuk. De az antiszemitizmus hátborzongató áthallásai miatt időben és térben, különösen a holokauszt után, szükséges lenne valahogy több segítséget adni a közönségnek, hogy a művet gazdagabb háttértudással kövesse” – jegyezte meg Szilágyi-Gál a kolozsvári előadás kapcsán.
Ezen a kapcsolódási ponton túl a járványszkepticizmus és oltásellenesség is a közös nevező része lehet Tompa és Drábik között. A Kolozsvári Magyar Opera számára rendezett Varázsfuvola egyenlőségjelet tesz a járványügyi intézkedések, az oltások és diktatúra közé. Tompa Gábor egyébként a szélsőjobbos AUR párt antivaxeres rendezvényein is feltűnt már, és interjúban is elmondta, nem tudni, pontosan hány ember is halt meg a járványban. De a Varázsfuvola rendezői koncepcióját ismertető szövegben is tisztázta álláspontját: „Sokan nyilatkozták már, hogy túl nagy a népesség a Földön, és valamit tenni kellene a visszaszorítására. Megjelent tehát ez a ‘vírus-kísérlet’, hónapok óta mást sem hallani a televíziós csatornákból.” A műsorfüzet szövege további furcsaságokat is tartalmaz, szó esik benne a „háttérben munkálkodó szándékról”, amelynek eredménye az emberiség teljes kihalása lehet – például a nemi identitások szándékos összezavarásának következményeként.
Lovassy Cseh Tamás dramaturg, rendező gyorselemzése az előadásról kiemeli, hogy Tompa víziójában „a nyitány alatti vetítés három szimbólummal kezdődik: mindent látó szem, hold és a WHO (Egészségügyi Világszervezet) emblémája – rajta egy kígyóval, ahogy az eredetileg is van. (…) Taminót a WHO emblémájában szereplő kígyó marja meg. Szabadkőművesek, BLM, cancel culture, Covid. Háttérhatalmak. Háttérben rejlő szándék az identitások összezavarására, az emberiség kinyírása érdekében”.
Tompa egyébként soha nem is titkolta járványszkepticizmusát és oltásellenességét, legutóbb épp a Népszavának adott interjúban mondta el véleményét: „Az elmúlt két évben nálunk Romániában is, de a nemzetközi médiumokban, például a CNN csatornán is, elárasztottak minket a világjárvánnyal kapcsolatos számokkal, a napi fertőzöttekről, a halottakról tizedes pontossággal. De semmi másról nem folytak a hírek csak a covidról, mintha más betegségek nem is léteznének.” Ezt az interjút azért is érdemes végigolvasni, mert Tompa Gábor, a valamikor az újítók között számontartott és elismert rendező elérkezik egy olyan fordulóponthoz, amikor nyíltan, köntörfalazás nélkül felmondja a Drábik-tézisek nagy részét. Benne van az interjúban a BLM-mozgalom, az orosz-ukrán háború értelmezése, a mainstream média vagy a fiatalok agymosása is.
Április 29., Orwellia
A belépő 10 lejbe kerül, és ahogy most a jegyeladások állnak, valószínű, túljelentkezés lesz a Drábik-beszélgetésre, ahol kiderül majd, mire is gondolt a konteódoktor, amikor az Orwellia és a magyarság címet meghirdette. Addig is jó volna, ha nemcsak halvány utalásokkal jeleznénk, hogy látjuk, valami megváltozott a Kolozsvári Állami Magyar Színház háztáján. Mert ahol az egészséges visszacsatolási és korrekciós mechanizmusok kiiktatódnak, ott az alkotó eltorzul és belemerevedik a saját dicsfényébe.
A szerkesztő megjegyzése
Ki állítja meg?
inkább az emberség perspektívájából kell közelíteni a dolgokhoz.”
Kovács András Ferenc – Tompa Gábor
Klausenburgi Ulyssesek
A nagy diófa lomhán ránk legyint,
alatta költünk el lágy estebédet,
mint Ulysses, ha szirénhangra ébredt,
de énekükhöz kontár már megint,
s a tenger mélye belső csendre int,
hol kép, se hang, csak űrben pang a képlet –
némán vérengző cápák szembenéznek,
de hát a lélek olykor eltekint…
Oly lomha már a test az utazásra,
apró dolgok lehúzzák sónehéz
tagjait, s nem mozdítja szó, sem ész,
hogy végre tán a célhoz jutna vásva,
kinyújtsa karját végső ág felé –
de kétség férge fénylőn rág belé.