Munkatársunk afrikai riportja III.
Arusha, e tanzániai kisváros Afrika kellős közepén, utazásunk fontos állomása. Hármas cél hozott ide: itt Arushában van minden Kilimandzsáró-expedíció bázisa, innen indulunk mi is az afrikai oázis felé, a másik útirány a Manyara tó és a Ngoro-Ngoro-kráter, az afrikai ősflóra és fauna fantasztikus rezervátuma.
Arushai utazásunk harmadik célja: találkozni akarunk egy Tanzánia-szerte jól ismert tudóssal, hazánk fiával, a leggyakoribb afrikai betegség, a malária kórokozójának kutatójával és a gyógykezelési módok kidolgozójával, dr. Sáska Lászlóval.
„Dr. Sáska.” A taxisofőr nem érdeklődik utca, házszám iránt. Indul. Tudja, hová kell mennie. Fehérre meszelt, örökzöld kúszónövényekkel befuttatott földszintes ház. A bejárat fölött vörösréz tábla: Dr. Sáska László, physician. Belépünk. A váróteremben haton-heten ülnek, mind négerek.
– Is the doctor in? – kérdezem.
– Yes!
Várunk. Nyílik az ajtó, még hallom, amint az utolsó utasításokat adja a távozó betegnek, aztán találkozunk.
– Doktor úr…
A középtermetű, kopaszodó, korát meghazudtoló férfi – bizony már elmúlt nyolcvanéves – ránk néz, és az az érzésem, nem hisz fülének. Valaki magyarul szól hozzá? Aztán megölel, mindhármunkat „fiainak” szólít. Így állunk perceken át, és talán még azt sem tudja, kik vagyunk, mit keresünk rendelőjének előszobájában. Az ajtóhoz lép és hátrakiált:
– Pipike, gyere hamar, hazai vendégek érkeztek… Részletezzem? Három napon át otthon voltunk. Hazai dolgokról beszélgettünk, a maiakról, no meg a négy évvel ezelőttiekről. Arról, hogy a nagyenyedi kilencgyermekes családból Laci volt az egyedüli, aki főiskolát végezhetett. Előbb Ponoron írnokoskodott, ahol adóbehajtással bízták meg.
– Ez rettenetes volt; azoknak a szegény embereknek összeírni apró ingóságait, mert nem volt miből fizetniük.
Miután nagy áldozatok árán, megküzdve az értetlenséggel orvos lett, szokatlanul merész elhatározásra jutott. Afrika! Afrika, ahol abban az időben az emberek tízezreit pusztította a malária, a sárgaláz, az álomkór. Szomália, majd Etiópia dr. Sáska afrikai útjának kezdeti szakasza. Etiópiában hosszú ideig a császári udvar orvosa.
– De otthagytam. Azért, mert egy hadgyakorlat alkalmával meghalt egy katonám. Maláriában. Akkor hívtak, amikor már túl késő volt. De ezt a katonát sohasem fogom elfelejteni. „Doktor úr – könyörgött -, ne hagyjon meghalni, féleségem, gyermekeim vannak… S ha mégis… akkor tegyen valamit e borzalmas betegség ellen… maga az egyedüli, aki tehet.”
Tanganyika, az afrikai paludizmus egykori hírhedt központja. Dr. Sáska oda utazik. A felesége is súlyos maláriában szenved. Új gyógymódokkal, új gyógyszerekkel kísérletezik. Felfedezi a malária addig ismeretlen, láz nélküli változatát. Híre terjed, hogy „csodadoktor” érkezett…
– Egy szép napon jön a kertészem, és azt mondja: „Doktor úr, holnapután érkezik egy kuruzsló egy súlyosan beteg gyermekkel…” Megkérdeztem, ki értesítette. Hát a „tamtam”-on jött a hír. És valóban három nap múlva megérkezett a kuruzsló a gyermekkel, a törzsfőnök fiával. „Doktorom – emlékezik öreges mosollyal dr. Sáska a kuruzsló szavaira -, maga is gyógyít, én is. Ezzel a gyermekkel nem tudom, mit csináljak. Tudott beszélni, s most egyszeriben nem jön ki hang a torkán. Csináljon valamit vele, mert az én becsületem forog kockán. Ha meggyógyítom, kapok egy kecskét, ha nem…” A gyermeknek maláriája volt, ehhez kapcsolódott egy heveny torokgyulladás. Két hétig volt a gyerek nálam, elektrosokkos kezelésben is részesítettem. És amikor a következő év tavaszán oroszlánvadászatra mentem, az őserdő közepén, egy kis mászáj faluban pedig meglátogattam a gyereket, a kuruzsló is elém toppant. „Doktor, a gyermeket meggyógyítottuk, s én megkaptam a kecskét; fele az enyém, felét elviheted magaddal…”
Emlékek, emlékek, emlékek.
Dr. Sáska otthonában mindenhez valami érdekes, izgalmas történet fűződik. A falakon sok festmény, jórészt egzotikus madarak. Barátjától, Ernest Hemingwaytől kapta ajándékba; valamikor együtt vadásztak… Kávézóasztalka helyett tamtam dob; egy törzsfőnök ajándéka, amiért meggyógyította oroszlánmarta sebeit…
A könyvespolc roskadással tele könyvekkel, folyóiratokkal, szaklapokkal. Dr. Sáska maga is könyvíró. Életem Afrika című könyvének kiadását olvasóközönségünk nagy érdeklődéssel fogadta, és úgyszólván napok alatt elfogyott a könyvüzletekből. Talán a második kötetre, a Bozótban születtem-re is sor kerül…
Lusaka, 1971. június 25.
Megjelent A Hét II. évfolyama 30. számában, 1971. július 23-án.
