A kulturális és innovációs miniszter, Csák János az elmúlt időkben elévülhetetlen érdemeket szerzett a jogállamiság további rombolásában. Előbb az Operaház kétszer is kiírt főigazgatói pályázatából csinált bohóctréfát azzal, hogy a szakmai grémium javaslatát negligálta. Amit azzal indokolt: a régi-új főigazgatónak, Ókovács Szilveszternek jó a művészi beágyazottsága és van megfelelő vezetői gyakorlata. „Remek” indokok a szakmai ajánlások mellőzésére.
Persze, tudjuk, a szakértelem olcsó bolsevista trükk, és miniszterünkre a gyanú árnyéka sem vetül, hogy „bolsevik” volna. A Zeneakadémia rektori pályázatát július 3-án sikerült olyan diszkriminatív módon kiírnia, hogy az országos tiltakozást váltson ki. Azt pedig, hogy a július 11-én – egy törvénymódosítással – egyetemi tanárrá avatott Keller András karmester, hegedűművész a tárcavezető favoritja, a kormányközeli média is egyértelművé tette. Persze kit érdekelnek a szakmai észrevételek, mikor vannak olyan „magasabb szempontok” is, amelyek csak a miniszteri székből látszódnak?!
Egy pillanatig mégis úgy tűnt, a tárcavezetőt érdeklik. Szóban visszavonta a pályázatot, és július 21-én újabbat írt ki, gondosan ügyelve arra, hogy a Zeneakadémia saját jelöltje ebbe se férjen bele. Még egy szakmai szervezettel is tárgyalt: a Keller András által frissen gründolt muzsikusok szövetségével. Ezek után Bécsből, Csöcsiangból, Jeruzsálemből, Moszkvából és New Yorkból is kapott leveleket a miniszter. Az ottani zeneművészeti egyetemek a Zeneakadémia autonómiájának megóvása mellett foglaltak állást. A moszkvai Gnyeszin Zeneakadémia rektora, Alekszandr Rizsinszkij karnagy neve egyébként megtalálható Alekszej Navalnij antikorrupciós alapítványának feketelistáján a „háborús gyújtogatók” között, nem illeszthető a „liberális világösszeesküvők” mesekönyvébe.
Az Index most újabb miniszeri bravúrról számolt be: az első rektori pályázat párhuzamosan érvényben maradt a másodikkal, és a szerdai határidőig akadt is rá jelentkező.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. augusztus 11-én.
